A Zrmanja folyó Dalmáciában, Horvátország területén, a Velebit hegységben ered Knin-től 20 km-re. Knin nevéről bizonyára sokaknak beugrik a Krka nevű horvát folyó, ami nagyon híres vízesésrendszeréről. Valami hasonló szépségre számíthatnak azok, akik veszik a fáradtságot és elautóznak a magyar határtól közel 400 km-re lévő Kastel Zegarski nevű településre, hogy megevezzék a magyarok által méltánytalanul ismeretlen Zrmanja folyó nem túl hosszú, a teljes 69 km-es hosszból 15 km hosszúságú kanyonját. Mi tavaly eveztünk itt először. Akkor eldöntöttük Dettivel, hogy ha lehetőségünk lesz rá, akkor minden évben eljövünk ide legalább egyszer.
Egy adriai evezés utolsó napját fordítottuk a Zrmanjára. Az autópálya felől ismertük már azt, hogy milyen úton lehet megközelíteni a beszállót. Most azonban más irányból jöttünk, így hát az egészet rábíztuk a GPS-re.
Festői szépségű tájakon autóztunk, mígnem egyszerre csak elfogyott alólunk az út.
Valami út volt, de a hegy tetején a köves, egy autó széles úttól inkább megriadtunk, és elővettük a papír alapú térképünket, hogy hosszabb (+40 km) és másik úton, de szakadékba zuhanás nélkül érjünk oda a folyóhoz. Másrészről mivel ez a terület még nincs átvizsgálva taposóakna-ügyben nem túl jó ötlet össze-vissza bóklászni a hegyekben.
Hárman indultunk el a folyón. Detti, Mecsó és én. A tengerparti csapat segített az autótranszfert lebonyolítani, majd egy autót, a kisfiaimat a nagymamával a kiszállónál hagyva a többiek hazaindultak Magyarországra. (A kiszállónál lévő öreg malom környéke tele van viperával. Én is láttam már ott. A gyerekeket nem szabad odaengedni játszani.)
A Zrmanja folyó nehézség szerinti besorolása WW I-II. Tehát aki zúzni jön ide, csalódni fog. A folyón összesen 3 olyan hely van, ami eléri a WW III-IV-et, mindegyik könnyen átemelhető. A folyó kezdők által is kezelhető. Egy vízesés, a Visoki Buk 11 m magas, ez pedig már ízlés kérdése.
A beszállónál már láttuk, hogy sajnos elég alacsony a vízállás. Túl sok gondot szerencsére nem okozott, csak az első pár kilométeren párszor koppantunk.
A Zrmanja folyón 2 horvát cég is szervez nagyüzemben kereskedelmi túrákat. Az egyiknek egyből a beszállónál van a bázisa, a másiknak pár száz méterrel lejjebb a bal parton. A fentiek Gumotex Palava trekkekkel nyomják, a lentiek DAG sitontop kajakokkal. Visszaemlékezve a tavalyi hajómennyiségre, a lenti cég telephelyén nagyon kevés hajó volt.
Kicsit tartottam tőle, hogy túl sok turista lesz egyszerre a folyón, de szerencsére egyáltalán nem volt olyan hering-érzésem, mintha ezidőtájt a Socá-n, Salzá-n vagy hasonlóan népszerű folyón eveztünk volna.
Az első 10 km egyszerű WW I-II, könnyed kis zúgók, szép sziklás kanyon. Az idő nagyon szép volt.
Az első 10 km-en van egy aranyos, nem magas karsztletörés. A magasságához képest meglepően erős, tavaly a sógornőmet egy Ocean Duo-ról lekapta. Pedig ha valamit nehéz felborítani, akkor az a Duo. A lényeg az, hogy pont ezelőtt értük utol a már említett kereskedelmi csapatot. A hátsó, söprögetű túravezető vagy tök hülye, vagy egyszerűen részeg volt. Valójában észre sem vette, hogy a cickói kilógnak a bikini mellett miközben próbált velünk angolul kommunikálni. A látvány jó volt, így nem haragudhatok rá. A csapatot pont itt kerültük, így az említett helyről jobb képen nincs:
A Krupa torkolatnál ők elmentek a Krupára, többet a csoportjukkal nem találkoztunk. Rajtuk kívül még egy felfújható kajakokkal evezős kajakost láttunk aznap a folyón evezni.
A Krupa torkolat alatt van 100 m-re a Visoki Buk. A legszebb hely, ahol valaha eveztem. Sok időt eltöltöttünk itt.
Mecsó:
Detti és Mecsó:
A vízesés tetejéről ez a folytatás tárul a szemünk elé:
Lementem a vízesés alá, Detti és Mecsó pedig leengedte a kajakokat egy dobókötéllel:
A vízesést a bal parton teljesen biztonságosan meg lehet kerülni, át lehet emelni. Hajókkal közlekedni annyira nem könnyű, azokat érdemes kötéllel leengedni, vagy egyszerűen csak lehajítani.
Figyelem! Ha esetleg valaki majd nagy víznél téved ide, és le akar ugrani:
A fenti képen a Mecsótól balra lévő fekete háromszög egy brutál szifonná alakulhat nagy víznél.
A vízesés alatt 80 m-re van egy 2 m-es vízesés. Az alacsony víz miatt boof-olni nem lehetett, valójában a peremre felült hajó vízszintesen csak lepottyant. Azért úgy gondolom, hogy sikerült több jó képet is készítenünk. Első ugrás Atié:
Mecsó a vízesés alatt és a második ugrás:
Ismét én, repetázok Detti hajójával, mert olyan jó volt:
Megint Mecsó:
Vegül én, ezúttal az én kajakommal:
Nehezen, de elbúcsúztunk a helytől, majd jövőre újra jövünk. Nem véletlenül választotta a francia DAG cég ezt a helyszínt a hajókatalógus elkészítéséhez:
Innentől a kisebb zúgók helyett inkább kisebb letörések vannak:
Néhol még szörfözni is tudtunk.
Az út elején hiába volt rengeteg fügefa, az összeset leették már a túrázók. Azonban találtunk még egy fát itt. Úgy belakmároztunk fügével, hogy ki se szálltunk a kajakból:
Utunkat folytattuk, sok-sok alacsony karsztletörés:
Megérkeztünk a Gazin Kuk nevű helyhez. WW IV-nek írják, nagyvíznél biztosan, most nem volt túl nehéz. Ezt is többször teljesítettük Mecsóval:
Innen az Ogari, 4 m magas vízeséséig továbbra is csodaszép tájon eveztünk.
Ugrás az Ogarin:
Ugrani itt sem lehetett igazán, mert itt is megállt a vízesés peremén a hajó. Gyakorlatilag belecsúszdáztunk a vízbe.
Innen már csak síkvíz, a kiszállónál vártak minket a gyerekek a nagymamával.
Öltözés, pakolás, indulás haza.
Terveim közt van még ősszel evezni itt, de ha mégsem jön össze idén, akkor jövőre ismét jövünk.
Zrmanja túra – 2008.08.18. (Horvátország)
