Egyetlen nap híján kereken egy éve voltunk tavaly januárban a Mecsóval evezni a Zala folyó Zalaegerszeg – Pókaszepetk szakaszát. Az akkori két fős létszám most 5 fősre duzzadt. A hét vége felé esett hó nagyobbik része sajnos elolvadt, pedig nagyon szép lett volna havasabb part mellett evezni. Az előrejelzések esőt ígértek, ez is elmaradt, szép tiszta, az évszaknak megfelelően nulla fok feletti, pár fokos időben eveztük (küzdöttük) végig az Andráshida – Válicka torkolat közti vízi-dzsungelt.
Nem is gondoltuk volna előtte, de ilyen is volt.
A tavalyi Zala túrán a Mecsóval a kiszállónál megbeszéltük, hogy ezentúl minden év telén eljövünk egyet evezni a Zalára. A Zala felső, Zalaegerszeg környéki szakaszánál a folyó inkább keskeny kis patak, partja pedig – akárcsak az ország többi folyópartja – elhanyagolt, így a belógó növényzet és fatorlaszok miatt inkább csak késő ősztől tavaszig evezhető. Másrészt errefelé nyáron a víz is túl kevés. Ennek megfelelően erre a szakaszra a rövid vadvízi kajakokkal lehet a legjobban elférni. A rengeteg belógó ág miatt pedig nagyon hasznos a sisak és a szemüveg.
Eredetileg a Krisztián is evezett volna, de nem volt neki elég szimpatikus az időjárás, így önként magára vállalta a sofőr szerepét, a partról kísérte a mi evezésünket. Utolsó pillanatban jelentkezett be újdonsült, Amerikában élő magyar társunk Attila és unokaöccse (?) Márk.
Öt fős csapatunk evezés előtt: Attila, Márk, Ati, Mecsó, Csárli.
Az indulási hely Zalaegerszeg felett, Andráshidán az egyik hídnál volt. A hóolvadás miatt elég nagy sár volt mindenfelé, de ez igazán csak a parton okozhatott gondot, mert a magas víznek köszönhetően egyetlen átemeléssel tudtunk végighaladni a távon.
A beszállónál lévő híd alatt volt egy dupla lépcsős gát:
Jó túrára számítottam, de arra, hogy ilyen frankó hely is lesz a folyócskán, arra nem. Amikor megláttam a helyet tudtam, hogy nekem itt kajakozni kell. Krisztián szerint itt normál vízállásnál éppen csak folydogál valami kis víz, de most evezhetőnek tűnt. Attila Pirahna kajakjával már akkor szemezgettem, amikor felkötöztem a kocsi tetejére. Ilyen hajóban még nem eveztem, így nagyon szívesen kipróbáltam. Meg kell, hogy mondjam a Piranha Burn nekem nagyon tetszett.
M-es méretben eveztem, ez 245 cm hosszú, 275 literes. A gyártó 55-105 kg közöttieknek ajánlja, én 70 kg vagyok, nekem szerintem pont jó lenne ez a hajó durva river running-ra, creek-re. Az én creek hajóm, a Riot Sniper 213 cm, 246 l, max 82 kg-ig. Nagy különbség. Persze nem eveztem a Pyranhá-val túl sokat, végülis csak egy 3 m-eset ugrottam vele, de azt akkor is nagyon jól éreztem, hogy ellentétben a Riot-tal ezt egyáltalán nem fogta meg a henger, és úgy jött fel a víz alól, mintha alulról tolták volna a halak. Szerintem nagyon jó kajak. (Bár az enyémmel meg könnyebb boofolni.) Ha új hajót fogok majd venni vadvízes nagy hajónak, akkor a lehetséges Nomad, Mamba, Mystic, Habitat, stb listában ez is ott lesz, mint lehetséges alternatíva.
A Mecsó még korainak érezte az ugrálást a 3 fokos vízbe, így ő nem ugrott. Két kép a helyről:
Ha a zegi vízmércénél a jelenlegi 58 cm vagy magasabb víz van, akkor érdemes ide kijönni kajakkal ugrálni. Jóindulattal WW III-es. A dupla lépcső miatt nekem a boof-olás nem sikerült. A Krisztián szerint alatta mély a víz, mert nyáron itt ugrálnak azoknak a gyerekei, akkor viszont eszkimózni is lehet, elég mély a víz. Mindenesetre még nagyobb víznél a henger figyelmet érdemel, szerintem tud csúnyán fogós lenni.
Igaz, hogy sokat kell ki- beugrálni, de közel van. A környéken nem tudok biztonságosan ugorható ilyen jó helyet. Ha még lenne alatta egy jó kis hullám is…
Szalafő és Andráshida között pedig túl sok település sincs, így talán idáig még nem annyira szennyezett a víz.
Ez alatt nagy víznél ideális beszálló.
Dzsungel harc volt, bár néha egészen jól lehetett haladni.
A hidak környékén szokás szerinti kis apró kövezésekre kell számítani. Ekkora víznél szinte karcolás nélkül le lehet hozni mindenhol a hajót:
Sajnos a szemét is jelen volt:
Egyszer csak elfogyott a folyó. Előttünk egy ideiglenes híd, mely alatt három cső vezette át a vizet. Nagy dilemma volt: egyrészt tök nagy buli lett volna lecsúszni, másrészt meg ugye ott van az is, hogy csőbe nem evezünk be, mert egy ilyen helyen lehetetlen a mentés. Csak azért mentünk át a csövön, hogy a kajakos oktató anyagokhoz legyen képanyag a negatív példáról…
A végén Mecsó még egy kicsit szörfözött a középső cső kifolyásánál lévő hullámban.
Haladtunk tovább, szép környezetben.
Attól eltekintve, hogy egyszer csak úgy rámrontott a partról egy kutya, hogy ijedtemben majdnem belefordultam a 3 fokos vízbe, nagyon nyugodt, de folyamatosan szlalomozgatós szakasz ez.
Aki a 3 fokos vízben is vígan sétálgat:
A következő híd előtt egy kicsit hosszabb zúgó van, ami még ekkora víznél is kopogósra sikerült:
A hídnál a vízmérce:
A híd után megint pár tényleg apró kis hullám:
Jön a tavasz:
Néha egy-egy konkrét torlasz, de a kajak ezeket simán áttöri:
Krisztián nagy dilemmája, a képen a két tenyérlenyomat alatti folt két mell vagy segg:
Kaja az elkerülő alatti hídnál Krisztiánnal:
Élni tudni kell, tojásrántotta:
Kár, hogy nem ebéd előtt találtuk meg azt a finom kis őzikét:
Darabokban volt, még vágni se kellett volna.
Ismét egy paradicsomi hely a szennyvízbefolyónál:
. Hajrá Balaton, odáig folyik.
Ez volt az egyetlen torlasz, ahol mindenki átemelt, kivéve Mecsót:
A Válicka patakon egy kicsit feleveztünk, aztán séta a kocsihoz:
A szokásos csoportkép a végén:
Attila, akinek elázott a farmerja, így fürdőnadrágban vezetett fel Pestig.
Mecsóéknál Zsuzsi finom ebéddel várt minket, majd összeszedtem kis családomat és hazamentünk. Otthon még Csárli rögtönzött koncertet adott dudájával:
Barni táncra perdült, Soma befogta a fülét. Nekem nagyon tetszett.
Beszélgettünk még egy jót, majd a cé betűsektől eljutottunk a zsé betűsekig, elfogyott az ábécé és itt a vége, fuss el véle. Jövőre ismét lesz téli Zala túra.
Videó az eseményről:
Zala túra – 2009.01.25. (Magyarország, Andráshida – Válicka torkolat, Zalaegerszeg 58 cm)
