Weking Rába 100 teljesítménytúra 2016. és Sárvári futóverseny és a meglepetés

A hétvégén a Rába 100 teljesítménytúrán voltam. Tavaly már voltam ezen a teljesítménytúrán, tavalyi (ennél részletesebb) beszámoló itt olvasható. A szervezők (Weking), a táv és az útvonal is maradt: Csörötneki híd – Ikervári gát, közel  100 km. A nagyon alacsony víz miatt egy órával több lett a szintidő, így idén nem 12, hanem 13 óra állt rendelkezésre, hogy a távon leérjenek a résztvevők.

Jó korán, hajnali 3:20-kor keltünk, hogy időben odaérjünk Csörötnekre. Adminisztráció, gyors pakolás, és a hat órai indulás előtt tíz perccel már indulásra készen tömtem magamba a banánt a parton, a kajakom mellett. Kell az energia, ha nem is hanyattvágóan hosszú a táv, azért 100 km még egy 5 méteres kajakban sem kevés, kitölti a napot.

A tervem az volt, hogy 12 óra alatt leérjek, ami az alacsony víz mellett elég haladós tempót terveztetett. Majdnem minden előzetesen regisztrált résztvevő megjelent, így a 6 órai induláson 18 hajóval, 37 fő indult el a folyón. Laci barátommal mindketten kajak egyben indultunk, tengeri kajakkal jöttünk, egyértelmű volt, hogy együtt haladtunk. Nem jutottunk messzire, 2,3 kilométerre, a Barni szigetnél beborult fa keresztezte utunkat, és bár keresztbe borult fa még volt ezen kívül három később, átemelni csak itt kellett. Annyiból jó volt, hogy így legalább kicsit széthúzódott a csapat, az alacsony víz miatt szűk helyeken nem kellett a másikra várni. Hőmérséklet 10 fok körüli volt, szélcsend, teljesen jó, a tempós kajakozáshoz abszolút megfelelő. 9,5 km/óra körüli sebességgel letoltuk az első 24 km-t. A csapat kisebb része lemaradt tőlünk, nagyobb része elment előre. Én a saját tempót mentem, nem foglalkoztam másokkal. Csákány előtt utolsó kavicspadon 3 perc technikai szünet, lábátmozgatás, legközelebb a körmendi átemelésnél léptünk ki a kajakból. A Rába az alacsony víz ellenére is jó volt, szép volt, mint mindig. A Körmend előtti duzzasztott szakaszt mindig is utáltam, jó gyorsan eveztünk ott is, hogy előbb vége legyen. A körmendi  átemeléssel (37 km) meg is volt a lábmozgatás.

A hosszú futásaimon bevált és megszokott frissítéssel mentem én, fél óránként ugyanúgy, csak kevesebbet, kajakban ülve, így azzal nem is ment az idő. És emiatt a szervezők által biztosított frissítéssel én nem is éltem, meg se álltunk Körmenden a weking bázisnál (39 km). Úgy beszéltük meg Lacival, hogy majd később tartunk egy pihenőt. A később a Molnaszecsőd előtti nagy hurok elején lett, méterre pontosan 50 km-nél. A pihenőnk közel negyed órás lett. A tempót sikerült tartani, nem lassultunk. Vártam, hogy valamikor jöhetne már egy holtpont, mégiscsak úgy illik, de semmi. A molnaszecsődi Árvíz presszó kikötőjénél sok kenut láttam kikötve, itt értettem meg, hogy mit jelentett a kiírásban, hogy a „A frissítő pontokon kapott étel, ital nem a teljes ellátást hivatott kielégíteni. Minden egység gondoskodjon a saját ellátásáról.” 60 km körül kezdett kényelmetlen lenni a közös tempó a Lacival. Nagyon jó volt eddig együtt evezni, de megbeszéltük, hogy ha úgy alakul, akkor én elhagyom. Így is lett, pár kilométer múlva én elmentem előre. Mint utólag kiderült, Laci megállt a második pihenőnél, én nem. Ez 75 km-nél volt, a Joe tanyán, Püspökmolnárinál. A holtpont csak nem jött, olyan jól éreztem magam, hogy a második 50 km-t kiszállás és megállás nélkül daráltam le. Joe tanya alatt kicsivel utolértem a Varga Béla – Ladó Miki kenu kettes párost, el is hagytam őket. Kiszámoltam, hogy mi lesz az időm, úgy éreztem, hogy sok van még bennem, javíthatok még, így az utolsó 25 km-t megtoltam, innen szinte minden km-em 10 feletti volt. Miután a Béláék után senkivel nem találkoztam, én teljesen abban a hitben voltam, hogy én vagyok elöl. Volt is meglepődés, amikor a gáthoz érve éppen akkor vette ki Kozma Attila a kajakját, egy kettes kajak (Nagy Árpád – Vona Csaba) pedig már a tréleren volt. 🙂

3 hónap múlva kiderült, hogy nem Kozma Attila, hanem Münch István volt a kajak eggyel. Csak a pontosság kedvéért.

Eredményem: Csörötnek – Ikervár, bruttó idő 11 óra 11 perc (nettó idő: 10:49). Vízállás nagyon alacsony – Sztg. -88 cm

Igazán én ezt most egy azért nem szétcsapós, de hosszú edzésnek fogtam fel az UltraBalaton előtti felkészülés végén. Jól sikerült, az UB előtt 5 héttel örülök, hogy 11 óra folyamatos mozgás könnyedén megy, nem okoz különösebb nehézséget. Biztató, majd meglátjuk mire leszek elég…

Mindenkinek nagy gratulálás és elismerés, szervezőknek köszönet. Az alábbi lista valószínűleg (mint utólag kiderült nem jó a sorrend teljesen) a beérkezés sorrendje, nem verseny volt, de akkor is. (forrás: weking honlap)

• Nagy Árpád – Vona Csaba – kajak 2
• Kozma Attila – kajak 1
• Kele Vidra Attila – kajak 1
• Varga Béla – Ladó Miklós – kenu 2
• Aipli Sándor – Aipliné Tóth Ilona – kenu 2
• Sándor Tamás – Fehér László – Szabó Attila – kenu 3
• Orosz László – kajak 1
• Horváth Attila – Lillik Zoltán – kenu 2
• Péter Zsolt – kajak 1
• Frank József – kajak 1
• Sánta Tamás – Bedi Tamás – Denke Sándor – kenu 3
• Tóth Roland – Horváth László – kenu 2
• Farkas József – Farkad Dávid – Tóth Norbert – kenu 3
• Boros Zsuzsanna – Szomor Julianna – Szöllösi Judit – Szikora Tibor – kenu 4
• Nagy Andrea – Ferencz Tibor – Adamcsek József – kenu 3
• dr. Münch István – dr. Szám Kristóf – kenu 2
• Török Gergő – Hajba Balázs – kenu 2
• dr. Münch Zoltán – Szám István – kenu 2

Utólag derült ki, hogy a dr. Münch István – dr. Szám Kristóf és dr. Münch Zoltán – Szám István párosok a kettő kenu kettes helyett egy kenu kettessel és kettő kajak eggyel indultak. Aztán egy fő kiszállt Csákánynál, egy kajakos átült a kenuba, és így egy kenuval és egy kajakkal fejezték be a túrát.

Azt nem írtam, de amíg én kajakoztam, Detti suliban volt Szombathelyen, Sominak meg szintén Szombathelyen kosárlabda mérkőzése volt, ők meg ezen programok után jöttek értem és Laciért Ikervárra. Gyors átöltözés és hajókötözés után indulás Sárvárra! Hogy miért? Hát mert amíg mi kajakoztunk, addig elstartolt a 6/12/24 órás futóserseny sok-sok jó futóbaráttal. Ha nincs Rába 100, akkor én is futottam volna ott. Jövőre is döntenem kell, most éppen a 24 órás felé billen a mérleg…

Evezés vége felé már esett, pakolásnál végig, el is verte a díjátadót, mire Sárvárra értünk konkrétan már szakadt. Mi nagyon szurkoltunk a barátoknak és minden futónak. Nagyon ügyesek voltak. Büszkék vagyunk rájuk.

 

Aztán hazajöttünk erről a szép napról. Este a nap megkoronázása és hatalmas boldogság: amíg mi kajakoztunk és futóversenyen szurkoltunk, született egy kisbárányunk. 🙂

Több kép is, mert olyan cuki.