A szombathelyi Weking Egyesület szervezi az ország egyik leghosszabb evezős eseményét, a Rába 100 teljesítménytúrát. Ahogy az a névből is kikövetkezhető, ez nem egy verseny, itt a cél a teljesítés. 100 km-t leevezni még a Rába sodrása mellett is komoly sportteljesítmény, ezt bizonyára mind tanúsítják azok, akik a Rába Maratonon vagy más hasonló hosszúságú kajakos-kenus versenyen valaha részt vettek. Na, ez annak a duplája.
Rába 100 teljesítménytúra Csörötnek és Ikervár között.
Az idei év volt a második alkalom a szervezőknek, nekem az első.
A terv szerint a túra minden év április hónapjának utolsó szombatján kerül megrendezésre, ez idén is így történt. Én előző nap este lementem Csákánydoroszlóra, egyáltalán nem volt kedvem 3-4 óra alvás után hajnali fél háromkor autóval elindulni, és a verseny előtt 2 órát vezetni. A Vidrabusz előnye, hogy bármikor elfogadható fekhely varázsolható a kocsi hátsó felében. A messziről érkezőkkel együtt tettem egy rövid, egy korsónyi kiruccanást a Kati vendéglátóhelyen, majd időben, 10 órakor lepihentem. A többiek, mint másnap megtudtam éjfél után tértek nyugovóra, így én a hat és fél órás alvásommal a pihentebbek közé tartoztam.
Az órám jelzésére kissé 4 után keltem fel, hiszen vezérünk, szigorú és igazságos Hodzsi elég határozott napirendet és túratervet írt elő a résztvevők számára. A tervezett 5 órai találkozó Lacinál, a Vízi Vándor táborhelyen olyan szinten időben sikerült, hogy 5 órakor nem találkoztunk, hanem már el is indultunk (még sötét volt) a már felpakolt trailerrel az indulási helyszínre, a csörötneki hídhoz. Itt Hodzsi mindenkinek megelőlegezte a Rába100 finisher pólót, kinek gyorsabb, kinek lassabb pakolászás, és a tervezett 6 órai indulás helyett, pár percet csúszva, 6:05-kor dudaszóra sikerült a csapatnak elindulni. (A cikkben szereplő képek egy részének forrása a weking honlap.)
Reggeli készülődés a csörötneki hídnál.
Tengeri kajakkal indultam.
Igazán gyors kenum nekem nincs, és mivel egyedül indultam, így egyértelmű volt számomra, hogy egy 5 méteres tengeri kajakkal fogok evezni. (Két hete egy 110 km-es túrát lenyomtam kenuban egyedül a Rábán a Szentgotthárd – Ikervár szakaszon, de az akkori időmmel nem fértem volna bele a mostani szintidőbe.) Útközben volt tervben kettő kötelező megálló és frissítő, Körmenden és Püspökmolnáriban, de a megállók közötti szakaszok így is hosszúak voltak, mindenkinek kellett a pihenők között enni, inni, tehát a hajókba is úgy kellett felszereléssel készülni, hogy ez ne okozzon problémát.
A Rába100 km- es 2015. teljesítménytúra résztvevői:
- Aipli Sándor – Aipliné Tóth Ilona kenu 2
- Horváth Attila – Péter Zsolt kenu 2
- Tóth Roland – Németh Attila kenu 2
- Sánta Tamás – Bedi Tamás kenu 2
- Kele Vidra Attila kajak 1
- Turi Attila – Őri Zsolt kajak 2
- Imre András – Horváth László kenu 2
- Denke Sándor – Foki Vilmos kenu 2
- Csóka Gergő – Sásdi László kenu 2
- Mézes Péter kajak 1
- Iharosi György – Buriusz Tibor – Gál Attila kenu 3
Ahogy a fenti listából látható, a túrán indult 11 hajóból volt 2 db kajak1, 1 db kajak2, 7 db kenu2 és 1 db kenu3.
A vízállás Szentgotthárd -71 cm, ami alacsony víznek mondható, ami a kisebb sodrás miatt nem segítette a túra résztvevőinek a dolgát.
Az első órában, attól függően, hogy a Rába felett hogyan tudott megmaradni a levegő, nagyon szép és misztikus, ködös környezetben eveztünk. Szép volt.
Indul a csapat.
A túra elején, az első pár kilométeren beálltunk 9-10 km/h-s átlagsebességre, amit egész nap tudtunk tartani, kizárólag a gátak előtti duzzasztott szakaszokon csökkent le a sebességünk, de akkor is 8 feletti volt.
Csákánydoroszlóig együtt haladt a csapat, ahol is a kutyás ház kanyarja utáni szokásos vicces helyen az egyik kenu kettes egységünk egy kis bizonytalanság miatt elhasalt. Bár szabadságon voltam, de jól idomított mentőkutya módjára vetettem magam minden menthetőre. Azért elismerem, hogy 5 méteres kajakban ülve összehasonlíthatatlanul nehezebb kiszedni egy rossz helyre beakadt evezőt, mint a szokásos túravezetői rábás kajakomból. Ha már egyszer úgyis ki kell borítani a kenuból a vizet, gondoltam, gyorsan kiugrok egy kicsit én is kajakomból, és megmozgatom elgémberedett lábaimat. Mire észbe kaptam, mindenki eltűnt, egyedül voltam. Eddig a kanyarig volt együtt a csapat, ezután már nagyjából mindenki a saját tempójában haladt, szerintem így könnyebb is volt, nem kellett annyira a többiekhez igazodni.
Csákánytól a körmendi átemelésig nagyjából egyedül mentem, a csapat javarészt elment a mentés alatt, az átöltözők meg mögöttem voltak. Hodzsi segített átemelni a körmendi gátnál, így az kivételesen még jól is esett, mert meg tudtam mozgatni a lábaimat.
A körmendi Bárkaháznál volt az első pihenő és frissítő. Segítőink a frissítő állomásokon ennivalóval vártak minket, köszönjük!
Megéheztünk, jól esett a körmendi pihenő.
Ebből lesz az energia.
Az időjárásra nem lehet panasz.
A körmendi pihenőhöz úgy értünk le, hogy nyertünk egy teljes órát, így innen tartalék idővel tudtunk tovább indulni.
Hodzsi mindent megtett azért, hogy a körmendi hídról olyan kép készülhessen, amin mindenki egyszerre rajt van. Nem sikerült.
Körmend, 39 km-nél.
A leggyorsabb hajó egyértelműen a kettes kajakban evező Ati és Zsolt volt, utána jöttek a kettes kenuk egyik része, majd Mézespeti és én, legvégén a túrát lazára vevő kenuk. A csapat Körmend alatt is szétszakadt, ami nem baj!
Én a Mézespetivel együtt eveztem le a túra második felét, beszélgetés közben csak úgy repültek a kilométerek. Őt eddig csak virtuális térből ismertem, nagyon jót beszélgettünk. A közös tempónk mindkettőnknek teljesen jó volt, így abszolút jól ment az együtt evezés a kb. 60 km-en.
A képen egy jól öltözött kajakos látható, én.
Püspökmolnári horgásztanyák 2-nél volt a második pihenő. Mi ide is teljesen időben értünk le, minden a terv szerint ment.
Frissítő megállás 2. Joe tanya.
A második megállónál azért már a csapat egy része elég rendesen lemaradt. Én a körmendi megállónál is túlzóan hosszúnak éreztem a pihenőidőt, itt mi nem is vártuk meg a pihenő végét, Mézespetivel elindultunk azután, hogy az utolsó hajó is beérkezett. Úgyhogy mi lettünk most legelöl, ami maradt is sok kilométeren keresztül, mígnem Ikervár előtt nem sokkal hátranéztünk, és láttuk hogy közelít motorcsónak módjára a Turi Ati-Őri Zsolt páros. Ha ketten meghúzzák a Dag Biwok-ot, akkor nagyon jó sebességet lehet vele elérni, pedig inkább tűnik tanknak a Biwok, mint egy fergetegesen gyors kettes kajaknak. Kiegészült a boly még a a Sanyi-Ica párossal, és Ikervárig már így maradtunk együtt, evezve és jókat beszélgetve.
Így örültek akik beértek.
A 100 km-es teljesítménytúra egyetlen női teljesítője: Aipliné Tóth Ilona.
Bár nem verseny volt, de egyértelműen a leggyorsabbak: Ati és Zsolt.
… és nálam a bajnok: MézesPeti.
Nálam a bajnok a MézesPeti. Ha másfél évtized múlva kajak1-ben én is így evezek le 100 km-t, méltán lehetek majd büszke magamra.
Természetesen minden teljesítőnek szívből gratulálok!
Én magam részéről úgy éltem meg, hogy köszönhetően a sok futkorászásomnak fizikailag nem volt különösebben nehéz, simán mentem volna még tovább, csak a sok ülést bírtam nehezen, hiába a kenu ezerszer kényelmesebb. Már tervezzük a Rába 200 km-es túrát…
A majdnem teljes csapat.
Ikervári gát átépítése után a gát elé készült egy jó kis kiszálló, sokkal egyszerűbben lehet kiszállni, mint régen. A transzferes autóval a segítők természetesen már itt voltak, így gördülékenyen pakoltunk, öltöztünk, közben még arra is maradt időnk, hogy etessük a szúnyogokat.
Egy ideig vártuk, hogy mindenki beérkezzen, mindent összepakoltunk, amikor a szintidő is lejárt, Hodzsi összeállította a csapatot a közös fotóra. Aki nem ért be szintidőre, nincs a képen. Kicsit még vártunk a végére, aztán amikor már minden szúnyog jóllakott, befutott mindenki.
Majdnem 100 km. Én ennyit mértem.
5 másodperces jelrögzítéssel 99, 7 km lett a vége. Nettó, azaz a mozgási idő: 10:41:29, bruttó idő: 12:25:33. Mozgási idő átlag sebesség: 9.3km/h. Az óra a kajakon volt, nem a kezemen, így hitelesnek tartható ez a távolság, a pihenőknél a gyalogos tekergés nincs benne. A teljesség miatt a hidak távolsága, ha valakinek esetleg szüksége lenne rá valamikor:
- Csörötnek 0 km
- Rábagyarmat 8,15 km
- Csákánydoroszló 23,6 km
- Körmendi gát 37 km
- Körmend kishíd 39 km
- Körmend 86-os híd 39,7 km
- Molnaszecsőd 53,7 km
- Rábahídvég 64,2 km
- Püspökmolnári 69,2 km
- Rum 86,3 km
- Ikervári gát 99,7 km
A lent látható és letölthető GPS track-ből minden más adat kinyerhető.
Egy kis idő elment még az estéből a transzferrel és az aznap hazautazóknak a hajópakolással mielőtt újra összegyűlt volna a csapat az Őrség Kapuja Turistaszállóban, Csákánydoroszlón. Itt kaptunk emlékérmet, és közösen megvacsoráztunk.
Az emlékérem. Nagyon szép.
A túra résztvevői és a segítők közösen megvacsoráztak.
Kopipészt a weking honlapról, hogy nehogy valakit kifelejtsek:
Az est további folytatásról nincsenek információim, mivel én vacsora után elindultam haza. Gondolom volt sör és jókedvű beszélgetés.
Egészségünkre!
Vidra
Végül megmentem az utókornak a túra információs adatlapját:
Kattints a nagy mérethez!
