Detti túrabeszámolója: Vltava-Moldva túra, 2008.08.20-24.

Szerda

Mint tudjuk minden kezdet nehéz. Ébresztőóránk elfelejtett megszólalni 03:15-kor, így némi késéssel 05:15-kor pattantunk autóba, és irány Zeg, ahol találkoztunk a többiekkel, majd némi pakolás és hajókötözés után elindultunk Csehország felé a Moldvára.

Kora délután megérkeztünk Rozmberk-be, ahol letáboroztunk.

Majd mindenki összekapta magát a délutáni evezéshez, ami nem túl hosszú, de annál izgalmasabb volt.

Mivel az idő nem volt túl kegyes hozzánk, a lehetőségekhez képest mindenki beöltözött,

majd vízreszállás, (a „flotta” 3 kajakból és két kenuból állt) közös fotó,

és már csak néhány száz méter választott el minket az első gáttól. Szoci és András kivételével mindenki bevállalta a csúszást. Mindenki vizes lett, volt aki alul is.

Ati még otthon eldöntötte, hogy a héten kormányost farag belőlem, így a gát után én lettem a főnök.

A következő néhány kilométer a Krisztián által csak alattomosnak nevezett kövek kivételével inkább szép mint nehéz volt.

Majd jött a következő gát, ami alatt a zúgó kicsit megtréfálta a „kanu” legénységét, és kicsit lassabban jöttek le mint ahogy szerettek volna.

Ezután a városig már csak a tájban gyönyörködtünk.

A rozmberk-i gátnál már kezdett belelendülni a csapat a csúszásokba, olyannyira, hogy volt aki kétszer is lecsúszott.

A kempingben már várt ránk Zsuzsi a fiúkkal. Talán már hat óra is volt, mire leértünk, így jól esett a vacsora, amit egy közeli kis étteremben fogyasztottunk el.

Csütörtök

Augusztus vége van, a reggel hűvös,

de a mi kis csapatunk már nyolc órakor talpon volt, és pakolt, mert ma este már Zlata Koruna kempingjében táborozunk. Igaz, kicsit később mint terveztük, de 10 után nem sokkal már hajóban voltunk, és még a nap is kisütött. A mai táv a leghosszabb, 27 km, sok-sok gáttal. A mai nap elejére nem sok gát jutott, viszont annál több látnivaló volt a parton. Aki tehette szörfözött a hullámokon,

elemeztük a part melletti kempingeket, sőt olyan is volt ahol még a sört is megkóstolták a hozzáértők.

Majd lassan megérkeztünk a szerintem legrondább gáthoz, a papírgyárihoz.

Kikötöttünk, majd miután elemeztük cseh kenus társaink csúszásait, szépen sorban mi is leereszkedtünk ezen a számomra olyan félelmetes csúszdán. Meredek, hosszú, szűk, és Ati kitalálta, hogy nem elég, hogy nem evez, háttal beül a hajó orrába, és videóra veszi halálfélelmemet. Sikerült Neki.

Felgyorsultak az események, elértük Krumlov-ot, ahol mint tudjuk majdnem annyi gát van mint a folyó többi szakaszán összesen. Elsőnek jött az általunk csak baris gátként emlegetett csúszda, amit „megszakértettünk”, majd minden egység simán teljesített.

A következőt már meg sem néztük, csak lecsúsztunk.

A közúti híd utáni gát már egy kicsit megosztotta a csapatot. A kajakok bátrak voltak, a „Kanu” legénysége majdnem megcsinálta,

én meg kiszálltam és Ati egyedül vitte le a hajót, így csak háromnegyedig telt meg vízzel.

De ha már itt van egy ekkora hullám, nem számít, hogy Ati nem kajakkal jön, kért egyet… egy ocean duo-t, és ezzel dobáltatta magát egy kicsit a hullámmal, több-kevesebb sikerrel.

És beértünk az Óvárosba. Már többször jártam Krumlov-ban, láttam már partról, és hajóból egyaránt, de a látvány most is csodálatos volt.

Csoportkép itt, csoportkép ott, majd a kanyar végén előtűnő gátnál megpillantottuk a Zsuzsit a fiúkkal, akik közvetlen közelről csodálhatták meg a csúszásainkat.

Ezután a vár alatt lévő csúszda következett, amin – mivel elég kicsi volt a víz, mert elviszik a vizet a malomhoz- egy hajó, egy ember felállásban mentünk le, de így is eléggé kopogós volt.

Ezután még megcsodálhattuk a Moldván elég gyakori MC Drive elven működő büfét,

,a különös ülőalkalmatosságokat,

Mecsó próbálgatott egy hullámot

majd a két köves zúgó után, megláttuk a mai napi célt, amit kis csapatunk egy része nagy megkönnyebbüléssel fogadott. Némi autókázás, hajópakolás, és újabb autókázás után megérkeztünk Zlata Korunába. Itt táborhelyet választottunk sátrat vertünk – ki lassan, ki gyorsabban- majd a vacsi, és néhány sör után senkit nem kellett elringatni.

Péntek

Szép napsütéses reggelre ébredtük, és némi reggeli után elindultunk Krumlovba, mert úgy döntöttünk,hogy a várost és a gátakat még egyszer látni kell. Ma egy kicsit változott a felállás Mecsó ma a parton maradt a fiúkkal, és Zsuzsi hajóba szállt. Egész pontosan az Ati ma kajakkal jött Zsuzsi pedig velem kenuzott.

Az első gátnál a – transzfer miatt – tanulmányozhattuk, hogy kell jól és rosszul teljesíteni ezt a gátat, majd elindultunk, és senkinek nem sikerült megfürdenie,

a másodiknál sem

A harmadik gátat Zsuzsival átemeltük (Ati levitte vizen a hajónkat), a többiek bátrak, ügyesek voltak és vizesek lettek.

A maradék két gát már senkinek nem okozott gondot, így volt időnk várost nézni

Krisztián és Ati megnézték a város végén lévő patak torkolatát közelebbről.

A következő 10 km-en már a város nyüzsgésétől távol festői szépségű tájon haladtuk.

A kemping előtt kb 1 km-re megálltunk sörözni, lángosozni, és egészen véletlenül volt ott egy jó kis hullám is, amit Ati tudott egy kicsit játszani.

Elindultunk, már csak egy gát volt előttünk, ahol egy kicsit megint vizesek lettünk…

Megérkezvén a kempingbe mindenki munkához látott Mecsó fát gyűjtött a bográcsozáshoz,

Zsuzsi és Ancsi elkészítették a vacsorát

a többiek pedig elmentek súlyt emelni, amit nagyon hangulatossá tett egy cseh zenekar által rögtönzött koncert

Szombat

Éjszaka esett az eső, és reggel is elég borongós volt az ég, sőt mi több mire leültünk volna kajakból rögtönzött asztalunkhoz reggelizni, ismét esni kezdett, no nem nagyon de azért esett. 9 óra körül a többiek úgy döntöttek, hogy várnak egy kicsit az indulással, és ha úgy ítélik meg hogy jó idő lesz az evezéshez délben elindulnak. Ati és én viszont menni szerettünk volna, így csak 11-ig bírtuk a várakozást, és mivel az idő ugyan olyan volt mint 9-kor, 10-kor, és 10:30-kor, elindultuk, szépen öregesen csorogva.

Ezen a szakaszon én még nem eveztem, de Ati mindig mondta, hogy ez a legszebb szakasz. Egyetértek Vele. Sok-sok gyönyörű zúgó, településektől nagyon távol eső folyóvölgy.

Azért van néhány kemping a parton,

de ezeket csak nagyon nehezen lehet megközelíteni a szárazföld felől. Egy ilyen helyen megálltunk kávézni, ahol ahhoz képest, hogy aggregátorral „csinálják” az áramot, és megemelt terepjáróval hozzák be a cuccot, három erős túlzás, hogy pultnál, de három helyen is mértek ételt és italt.

Az eső közben hol szemerkélt egy kicsit, hol nem, de mi nagyon jól éreztük magunkat. Annyira, hogy úgy belemerültünk a beszélgetésbe, hogy a Moldva talán legnyugodtabb szakaszán sikerült rákormányoznom kenunkat egy „alattomos” kőre, ami kicsit megdolgoztatott minket, de megúsztuk fürdés nélkül.

Nemsokára újra megpihentünk, a Dívci Kámen várrom tövében. Egy patak torkolatánál szálltunk ki, innét gyalogösvény vezet fel a várig a patak mellett.

Továbbindultunk, és Zsuzsitól megtudtuk, hogy a többiek is elindultak.

Majd megálltak egyet pihenni.

Időközben mi megéheztünk, és megálltunk ebédelni, és már kikötés közben észrevettük, hogy utolértek minket a többiek.

és ők is megálltak,

csak Mecsó nem Ő a hajóban evett, csorogva…

A hátralévő kb 2 km-es szakaszt már együtt tettük meg.

itt már csak egy fenékküszöb, és egy csúszda nélküli gát volt előttünk. A gáton Mecsó azért leküzdötte magát

, de csak azért, hogy egy kicsit beállhasson a hullámba.

és lecsorogtunk a célig ( Borsov vasúti híd )

Mecsó mind a négy napot megúszta szárazon, legalább is itt még azt hitte

, majd a célban, kiszállás közben kissé bevizezte magát, de olyan gyorsan felpattant, hogy nem tudtuk megörökíteni

 

A végén készítettünk egy bugyborékos csoportképet, majd megjött Zsuzsi a fiúkkal, és elmentünk a másik autóért.

Este ismét a kemping „éttermében” vacsoráztunk, majd mivel újra elkezdett esni az eső, és így nem igazán lehetett tábortüzet gyújtani mindenki viszonylag korán elment aludni.

Vasárnap

Ezen a napon sikerült a legkorábban felkelni. 7-kor már mindenki talpon volt. Reggeli, sátorbontás, pakolás, és indulás, de még nem haza. Krumlov belvárosában sétáltunk néhány órát, megebédeltünk, majd kora délután indultunk haza.

Én nagyon jól éreztem magam ezen a túrán, Ati pedig végig azt mondogatta, hogy Ő most csak turista, és ehhez tartotta is magát

így tettük meg az első nap kivételével az egész távot.

Köszi Mecsónak aki a túragazda volt, Zsuzsinak aki a „szárazföldi bázis” volt, Pepének és Ádinak, aki a mi két kisfiúnk helyett esti puszit adott nekünk, és végül de nem utolsó sorban köszi a jó hangulatot mindenkinek

Detti