Egész nyáron, minden hétvégén túrát vezetettem. Ezek a túrák könnyű vadvízen voltak, ZWC-től maximum WW II-ig, főleg Rába, meg Moldva, Dunajec. Hét közben meg a kajakboltban voltam. Nagyon hiányzott már az igazi vadvíz. Így az első szabad hétvégén végre ki tudtam menni kajakos barátokkal a Socára kajakozni.
Egész Magyarország árvízben úszik, a netes vízmércét is láttuk előtte, így nagy meglepetést nem okozott, hogy a Socá-n magas volt a víz. Első nap 70-80 m3-es, második nap 50 m3 körüli vízen eveztünk.
Első nap a felső szakaszon voltunk, Lepena – Prijon híd közti részt eveztük. A Bunker katarakt meglepően erős volt, ez egyrészt a magas víznek is betudható, másrészt mivel egész nyáron nem eveztem erősebb vizeken, így én is bizonytalan voltam. A sziklák egy része már víz alatt volt, egy részüknek csak a csúcsa látszódott ki, hatalmas hullámok, nagy hengerek, néhol tolós – karfiolos víz. Játékosan evezni nem nagyon lehetett, leveretni a nyelveken, a hengereken áttörni. Jó volt, volt izgalom.
Ennyi látszódott ki a sziklákból. Délutáni felvétel, itt már lejjebb ment a víz. Látvány a függőhídról.
Felvétel Miki sisakjáról. A Kőrengeteg bejárata.
A katarakt utáni szakasz jó volt, sok víz volt benne, lehetett gyakorolgatni, letörés sima volt. A Kis-kanyon bejárata totál kisimult szokás szerint magas víznél. A Kicsi megmutatta, hogyan kell szép vonalat evezve lejönni:
Prijon hídig sokat gyakoroltunk, nekem nagyon kellett ez az első nap gyakorlásra. A vízről úgy jöttem le, hogy azt éreztem, hogy minden ok, rendben van, helyreállt a világ rendje, visszarázódtam, újra érzem a hajómat.
A Vancar-ban aludtunk. Csárli visszaindult bringával Lepenához a kocsiért, mi meg a Kicsivel visszaterepfutottunk ugyanide. Megbeszéltük, hogy aki előbb érkezik, megvárja a másikat. Nagyon jól esett evezés után ez a 10 km-es terepfutás. Jó volt a Kicsivel futni. Vannak képeim is:
Másnap reggel is futottunk egyet terepen a Kicsivel evezés előtt.
Reggeli és összecuccolás után leraboltattuk magunkat 25 euróra a Vancar-ban. Jó drága lett a szállás…
A víz lejjebb ment kissé. Boka – Trnovo szakaszt eveztük. Szuper nap volt, sok gyakorlás, játékos, limányvadászgatás, terverzálós, szörfözgetős evezés volt. Az autoboof technikámat próbálgattam csiszolgatni. Régen eveztem ilyen jót.
Evezés után szokásos program: bementünk az Olaszhoz nézelődni. Először majdnem vett a Kicsi egy kajakot, de mégsem. Aztán ugyanezt a kajakot majdnem megvette a Csárli is, de mégsem. Én vettem a Dettinek egy nagyon szép táskát szülinapjára. Persze akciósan.
Alig használt Dagger Mamba 600 euróért? Hát persze!
Íme Barnikám új kajakja, de majd csak legközelebb hozom el neki.
Barni új kajakja. Axiom. De szép!!!
Kávé a Baraka Bárban, majd egy seggel spuri haza. Itthon várt Detti mennyei lakomával minket.
Szuper hétvége volt, barátokkal, vadvízi kajakkal, terepfutással.
