Ilyen jól éreztük magunkat…
Miki túrabeszámolója:
Hogyan is lehetne férfiasabban eltölteni egy vasárnapot március idusán, mint a barátokkal? Mi ismét nekiindultunk a nagyvilágnak. Úri dolgom volt, Csárli kocsijával mentünk, így nem keltem olyan korán. Az indulás baráti 3:55 Kaposvárról. Irány Rigyácra, ahol legnagyobb meglepetésünkre Ati nem toporgott a kapuban teljes menetfelszerelésével. Gyors kötözés, vízállásjelentés és irány az X folyó. Ez az X nemazaziksz, amely a víz nem evezhető voltát hivatott jelezni, hanem az elnevezés hiányosságára utal. Szóval az úti cél Szlovénia.
Az első matricaváltós benzinkúton, mindenféle hátsó szándék nélkül: Egy kávét?
Hasítunk a pályán
Hasítunk a pályán és szól a Beerseewalk, Nina Hagen, Hobo, R.E.M., Fanka Deli, The Cranberries és még sok hasonló jó zene.
Mi hátul megmondtuk, hogy a Krkára menjünk, Csárli vezetett, nehéz volt lebeszélni a Sava Bohinjkáról, de az utolsó pillanatban jó felé rántotta a kormányt.
Miki a szülinapos pólóban.
A folyóhoz érve Barátaim megköszöntöttek szülinapomra. Megható volt. Még egyszer köszönöm!
Gyors bemelegítés, egy-két fogásgyakorlat (képanyag készítése a mentéstechnikai hétvége jegyzetáhez) és indulás a víz felé.
Nem félreérteni, csak a jegyzet miatt kellett ilyen kép.
Még mindig szeretjük egymást.
A szadó is belefér.
Ne szoríts a nyakamat, tudod, milyen érzékeny vagyok, egyből…
A csúszdánál szálltunk vízre.
Transzfert rendező barátunk Balázs közben elment egy körre az UFÓ-kkal.
Aztán következett a legmagasabb letörés:
Nagyon féltél?
Én vigyázok rád!
Aztán jött Csárli kedvenc helye.
Az első borulást bevállaltam. Szerencsére jó támaszt leltem az aljzaton, így nem lett úszás belőle.
A másodikat Csárli rendezte egy kis eszkimógyakorlással egybekötve. Ennél a helynél sokáig bohóckodtunk a hengerben:
Később is sokszor megálltunk szörfözni, szórakozni.
A hanyatt vágós hengernél Ati vízi balett bemutatót tartott, forgott a függőleges és merőleges tengelye körül is.
Azt mondta nem is olyan hideg a víz. Én ezt nem tudhatom, elhiszem neki. Itt Csárli is eszkimózni kényszerült…
Úgy vélem tényleg ideje a hajók alját kidekorálni….
Figyelem! Jobbról turisták. Pózt felvenni!
Sokat ugráltunk:
A „négyes” helynél:
Az utolsó malomnál egy gipszelt lábú nő fenyegetően rázta a kezét. Ati megmutatta neki mi A buff (boof). Kétszer is. Mi nem.
Imigyen telt a nap.
Az utolsó zúgó, ahol én kiszálltam videózni és azért, hogy Ati és Csárli megnézze a vonalat.
A parton belenyúltam egy üvegdarabba, és a bal kezem mutató ujja végpercénél a radiális körömszél mellett az ujjháttól volárisan áthatoló 3 mm-es szúrt sebzést okozott.
A kiszálló Žužemberkben, egy parknál volt. Az egyik folyóparti padra szerettünk volna leülni mi is egy jó szívásra, de inkább kávé mellett dohányoztunk az ide úton kipróbál vendéglátó egységnél.
A folyó ennél a vízállásnál remek jó, szinte mindenhova jutott elég víz, hogy a letörések teteje ne legyen kopogós. Az idő és a hóvirágmező is gyönyörű. Nagyon jót mulattunk, szuper kis túra volt. Köszi Ati, Csárli. Bazsinak a transzfert, Dettinek meg a mindig elmaradhatatlan finom vacsorát.
Kecskés Miklós
