Ötödik alkalommal kísértem egyéni induló futót az Ultrabalatonon. Négyszer Atit kísértem, idén barátnőmet, Szilvit kísérhettem körbe.
Minden út más volt, mindegyikben volt bőven nehézség, de mindegyik nagy élményt adott. Persze elfárad futó, bringás, és még az autós kísérő is (Ati és Gyuri). De az emberi elme csodálatos, a fájdalom elmúlik, és csak a szépre emlékezünk.
Köszönöm Szilvi, hogy bíztál bennem, segíthettem, és tanulhattam. ❤️🏃♀️🚴♀️❤️
Amit én tudtam adni: ott lenni, amikor kell, odaadni, amit kell, beszélni, ha kell, csendben lenni, ha kell.
Amit kaptam: belülről láthattam a kitartást, a hihetetlenül erős fejet, akaratot és alázatot, ami az ultrázáshoz kell. Minden métert, minden percet köszönök, erőt fogok meríteni belőle, amikor kell.
🏃♀️❤️🥰
Gratulálok minden indulónak és kísérőnek!
