Szombat délelőttre ragyogó napsütéses, tavaszias idő lett. Hét közben végig szakadt az eső, így azért azon nem lepődtem meg, hogy az erdőben a munkagépek, vadászok által használt utak nagyon sárosak továbbra is. Az elhagyatott, ritkábban használt erdei utak már jól futhatóak. A szép időben nem tudtam megállni, hogy ne készítsek képeket a rigyáci erdőben.
A „Tölös”-nek nevezett gerincről a Szuloki forrás útja felé vezet ez az út.
Egy már nem használt út. Ilyen helyeken néha gátfutónak érzem magam, annyi a fa keresztben.
Fakitermelés. A sár nagy, de nem(!) hagytak maguk után szemetet. Dicséretes.
Azért volt sár is.
Ez a hely pont 4 kilométerre van a házunktól.
Hoppá! Kék túra? Igen, Rigyác közelében halad a Kék túra útvonala.
A legjobb cipő!
Ez meg én vagyok.
Rigyáci erdőben a fák az égig érnek.
Futópályám.
Időszakos patak.
Találtam egy lapátot. Ha valakinek kell, fussa újra a GPS track alapján a futásomat, és megtalálja.
Lám, a bal oldali és a jobb oldali fák milyen jól megvannak egymás mellett békében.
A kép közepén pontosan az a hely van, mint a nyolccal feljebb lévő magalsleses képen. Csak ez a völgyből készült.
Zöldül.
A terepfutás előtt és a futás után lemértem a testsúlyomat. Figyelembe véve azt a folyadékmennyiséget is, amit futás közben megittam, megkaptam, hogy mennyit izzadtam. A 13 km-es futás alatt pontosan 2 kg-ot veszítettem a testsúlyomból. Amikor melegebb van és/vagy többet futok, jóval több lehet. Kevesebbre számítottam, ezentúl jobban oda kell figyelnem a folyadékpótlásra.
Dettikém új cipője 🙂
Detti új cipője bal oldalon, jobb oldalon az én cipőm.
Detti indul felavatni az új cipőjét.
Na, így már jó, alakul.
