Meglepődtem, amikor a FB közösségi oldalon Lubics Szilvi engem is bejelölt az idei ultrafutó táborának meghívott résztvevői közé. Nem ijedtem meg, kicsit több, mint egy éves futómúlttal és fél tucat, ultrának éppen csak nevezhető futással, de persze, hogy elmentem.
Már hallottam hírét eddig is, hogy ezen az eseményen nagyon magas az egy főre jutó Spartathlon, Ultrabalaton és hasonló versenyteljesítmények száma. Kapaszkodnom kellett nagyon, de megoldottam.
0. nap
Csütörtök este fél nyolc körül egy barátkozós fejlámpás, 15 km-es, majdnem másfél órás futással kezdődött a tábor. Átlag tempó 5:40 volt, szint 134 méter.
1. nap
Reggel fél 10-kor indultunk egy hosszabb távra a Gelsesziget – Kilimán – Zalaszabar – Zalakaros – Nagykanizsa-Palin útvonalon.
A csapat indulás előtt Gelseszigeten
A táv 49,2 km lett, mozgási idő 5:02 (bruttó idő 5:50), szint 555 méter, 6:09-es átlag ezres jött ki a végére.
Ahogy a fenti képen is látható, nem volt túl jó időnk. Sőt! Ahogy fogytak a kilométerek, fokozatosan romlott az időjárás.
Az első 30 kilométert 5:30-6:00 ezresek között futottuk. Aggódtam, hogy nekem ez gyors lesz, hosszúkat én azért ennél lassabban szoktam futni. Párszor megálltunk, bevártuk egymást, beugrottunk néhány útba eső kocsmába kólázni. Detti egész nap kísérte a csapatot, kissé előrement a Vidrabusszal, megvárta a csapat legvégét, és mindig csak akkor indult tovább, ha mindenki elhaladt. Ez nagyon jó volt így, aki ki akart szállni, csak beült a meleg kocsiba. Zalakarosig futás közben sokat beszélgettem a tábor résztvevőivel, Zalakaroson megvártam Mónit, innen mi ketten már végig együtt mentünk. Mi futottunk leghátul, majd egy percet lassultunk, kicsit elfutottuk az első 30 kilométert, egyre szörnyűbb lett az idő is. Erős szél, havas eső, lehűlt a levegő is. Az egész napos esőben mindenki teljesen elázott, én az utolsó 10 kilométeren rettenetesen fáztam. Detti ott volt persze a kocsival, beülhettünk volna, de nem adtuk fel. Végigfutottunk.
Futás után egy gyors meleg fürdő, és már csak a szépre emlékeztem.
Lemértem kíváncsiságból: a teljesen elázott futóruhám 5 kg nehéz volt cipő és futómellény nélkül….
Este beszélgetős közös vacsora a futócsapattal.
2. nap
Ezen a napon szép napsütéses idő köszöntött a futókra. Én a második napi futáson nem tudtam részt venni, mert a Hévíz-patakon vezettem túrát. Ez volt a laza nap: könnyed 21 km-es futás után, pihenés és regenerálódás a zalakarosi fürdő vizében. Kibírtam volna én is… 🙂
Indulás előtt a második napon. Igazoltan maradtam távol.
Sajnos ebből kimaradtam…
Én a szombatot Hévíz-patakon töltöttem Peti barátommal és néhány túrázóval.
Néhány év szünet után újra együtt a kenuban.
Hévíz-patak.
Az én túrázóim közül bizonyára megirigyelték a futócsapat zalakarosi fürdőzését, mert csak úgy önként beborult két kenu is a patakba. Január utolsó napján ez még napsütéses időben sem vicces… Mármint nekik nem vicces.
3. nap
Hajnali 7 órakor indult a csapatunk a Nagykanizsa-Palin – Sormás – Eszteregnye – Obornak – Bocska – Magyarszerdahely – Újudvar – Palin futóútvonalra. Ez volt az én csapatomnak a feladat, javarészt aszfalton, Obornak és Bocska között csodás erdei környezetben. Néhányan kizárólag terepre mentek futni, ők a Homokkomárom – Valkonya közti Kék túraútvonal környékén futkároztak.
Ezen a napon nagy örömömre eljött velünk Székely Peti is, ő lesz az idei Ultrabalatonon a társam, vele futok párban.
Jó tempóban indultunk, nem is volt semmi gondom az elején. Kevés regenerálódási ideje maradt a lábaimnak az előző hosszú futás után, emiatt 20 körül elkezdett fájni a jobb bokám egyik szalagja, ez sajnos maradt is a végéig.
Szép a közepe.
A fenti szintrajzot érdemes megnézni. Nem sétáltunk bele a közepén sem. 🙂
A legszebb részen összefutottunk a terepes csapattal, ott készült ez a kép:
„Összefutottunk az erdőben.” – L. Gyuri. 🙂
Terepesek le, mi tovább fel. Nagyon kedvesek voltak, mert rejtettek el nekünk ajándék feliratokat a hóban:
Tábor 2015.
A csapat egy része Bocskán kiszállt, mi mentünk tovább. Szilvinek nem volt elég a tempó, míg én próbáltam tartani a tempót, ő Csabival az elején megfordult, visszafutottak valameddig, majd megint megfordultak, és megint előre. 🙂
Újudvaron kóláztunk egyet a kocsmában, Szilvi persze addig is futott.
40 km lett volna a vége, mi Petivel továbbfutottunk, hogy ha az ultratáv nem is, de a maratoni táv legyen meg. Szilvi és Csabi is továbbfutott, de ők 50 km-ig.
Peti és az én ez napi futásom: 42,6 km, mozgási idő 4:12 (bruttó 4:49), 5:56-as ezres átlag, szint 457 méter.
A végén közösen dödölléztünk egyet, beszélgettünk kicsit, búcsúzkodás és mindenki elindult otthona felé.
Nagyon kedves embereket ismerhettem meg, tetszik ez az ultrás világ.
Köszönöm Lubics Szilvinek, hogy elhívott a táborába.
