Egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk másnapján mi a szlovén Krka folyócskára mentünk el evezni. Március 15. miatt András koma munkahelyi kötelességeinek tett eleget, Gábor meg nem ért rá. Szerencsére Mecsó tartotta a frontot, így nem maradtam társaság nélkül. Dettivel és Somikával, mint a szárazföldi csapattal indultunk szombaton korán reggel Horvátországon keresztül Szlovénia felé.
Mecsó és Vidra Ati
Majdnem a teljes, 250 km-es útvonal autópályán közelíthető meg. Ismerve a horvát és szlovén autópálya díjakat, ez annyira nem is olcsó mulatság. Nem számoltam össze, de szerintem 4-5.000 Ft-ot kell kifizetni autópályára oda-vissza egy személygépkocsinak. A magyar útdíjakhoz viszonyítva ez sok. Még többe kerülhet, ha valaki nem elég figyelmes a kapuknál a díjfizetésnél. Hajlamosak az elszámolásra.
A vízállás hét közepén nagyon jó vízzel kecsegtetett, bár azt már megtapasztaltam, hogy 100%-os biztonsággal a kajak.at-s Krka vízállásra nem szabad adni. A víz a hét végére sajnos lejjebb ment, ennek lehetett is látni a folyón a nyomát, de azért szerencsére még maradt benne annyi víz, hogy a felső kettő helyet kivéve mindenhol le lehetett csúszni.
Ritka az a folyó, amit úgy lehet evezni, hogy közvetlenül a forrásnál be lehet szállni.
Gátak és letörések
Az első kettő gátat átemeltük, mert a vizet megették a malmok, de szerencsére Krka falutól (1 km-re a forrástól) már elég víz volt végig, és az összes gátat, letörést, zúgót meg lehetett evezni.
Tavasz
Igaz, hogy az aznapi időjárás kissé hűvös és borús volt, de a tavasz hírnökei mindenhol ott voltak. Gyönyörű volt.
Sajnos a sok fényképkészítés és videózás miatt, illetve volt olyan hely, ahol ismételtünk az idő gyorsan elment és nem is tudtunk egészen Zuzemberk-ig leevezni. Talán majd máskor.
