A hét második fele nagyon esős volt. Nem csak itthon, hanem kint Szlovéniában is. Szépen kúszott felfelé minden vízállás az Interneten, az biztos volt, hogy víz lesz a folyókban a hétvégén. Az időjárás előrejelzések a hét közbeni hűvös és esős idő után a hétvégére javulást írtak. Legalábbis kint Szlovéniába, itthonra nem. Kivételesen az előrejelzések igaznak bizonyultak, amíg itthon a pünkösdi hétvégén csak kora tavaszias idő volt, addig mi a kora nyárba menekültünk, hiszen vasárnaptól csodálatos napsütésben túrázhattunk együtt a családdal és barátokkal.
A megbeszélés szerint szombatra csak a nagyfiúk terveztek egy bemelegítő vadvízi kajakozást, így annyira nem kellett korán kelnünk, a szokottnál jóval ráérősebben és kényelmesebben utazhattunk ki a Socá-ra. A szombati nap még esős és hűvös volt. Kora délután indultunk el kajakozni egy Lepena-Trnovo szakaszra. Kicsi, Optika, Szilárd, én. Magas volt a víz, a Cesoca vízmérce 30-35 m3 körüli vizet írt, ami azért elég érdekes, mert szerintem annyi víz volt a mederben, amennyi 60 m3 körüli vízállásnál szokott lenni. Erős víz, nyomott is rendesen, karfiolos sok helyen. Nekem nem igazán ment, nem volt semmi gond, csak olyan volt, mintha csak rutinból kellett volna valami feladatot csinálni. Nem éreztem magam igazán jól a folyón. A Kicsi tesztelte az új Big Dog Dropzone kajakját. Ide-oda rakosgatta az ülést, faragta a fittinget, sehogy nem volt jó. Törte itt is, ott is. A vízen se tűnt valami jónak. Traverzálásnál úgy lifegett jobbra-balra, mint a boci farka. Evezésnél egész végig szakadt az eső, de ott mindegy. Evezés után gyorsan átöltöztünk a vízálló szárazruhánkból a szárazba. Én is. Azért, hogy amíg Optit elviszik a Kicsiék a másik kocsiért, én az esőben teljesen elázhassak.
Evezés után elmentünk a Dettivel és a fiúkkal sétálni. Meg persze a Léna kutya is.
A szállásunk a Oaza Miru nevű apartmanházban volt. A környezete nagyon szép, sőt mesés! Ez egy golfpálya-rendszer közepén van, annak a része. A tulaj kicsit gyagya, ki se szálltunk, de már problémázott a kutya miatt, holott a honlapján fel is van tüntetve, hogy kutyát is fogadnak. A szállás különösebben nem egy nagy szám, a TripAdvisor-on kitűnő értékelést kapott, én egy erős közepesre értékelem csak. Elsősorban a tulaj stílusa miatt. Szóval a golfpályát a csapatunk is kipróbálta.
Este a mi családunk időben lefeküdt, hiszen másnap nagy kaland várt minket, a fiúkra is rafting túra várt. Reggel erre ébredtünk. Nem lehet megszokni, minden reggel újra és újra rá tudok csodálkozni a világra, hogy milyen szép.
Jó hangulatú közös reggeli barátokkal.
Aztán készültünk a rafting túrára. A víz még magas volt, a fiaimnak még túl erős lett volna kajakkal, így úgy beszéltük meg, hogy megyünk trekkel.
A nagyon jó evezés után újabb rövid gyalogtúra. Eredetileg közös terepfutást terveztünk, de ahogy visszaértünk a szállásra, a fiúk lelkesedése alábbhagyott…
A srácok jól elfáradtak, 10 órakor már aludtak, mint a bunda. Másnap reggelre lement a víz, így én pünkösdhétfőn a fiaimmal kajakozni mentem.
De előtte, gyorsan kora reggel a Tibi, Peti, Opti, Szilárd és én nyomtunk egy Koritnicát. Én nagyon jól éreztem magam. Ideális vízállás, a patak egy játszótér volt, nagyon jót és jól kajakoztam.
Miután egyszerre csak egy embert tudok menteni, így felváltva vittem őket a Soca egy elúszás esetén számukra is veszélytelen szakaszán. Nem volt úszás, nagyon ügyesen és szépen eveztek mindketten. Somi kiszállt a Bokánál, Barni jöhetett velem tovább is, így szezon elején jó volt nekik ez így kezdésnek. Szuper volt a srácokkal a vadvízi kajakozás. A Boka parkolójában rögtönzött Border Collie találkozót is tartottunk. Három egymástól teljesen független vadvízi kajakos autójából is előkerült egy-egy.
Evezés után beugrottunk egy kávéra az olaszhoz, Somi gyorsan meg is hívatta magát egy új neoprén ruhára.
Ez egy csodás hétvége volt. Pár nap múlva UltraBalaton, léleképítőnek nagyon jó volt.