Mur – Mura túra az ausztriai Mureck-ből a szlovén Radenci-be
Az eredeti túraterv szerint e hétvégi menü egy kétnapos evezés lett volna a Rábán, de bejelentkezett szombatra egy csapat a Hévíz-patak-ra, így a terv módosult. A szombatra jelzett időjárás-jelentés miatt a turisták megriadtak, így a Hévíz-patakra egyedül nem mentem el. Különben tényleg nagyon szeles idő volt, jöttek volna gyerekek is, így érthető. Azért hétvége nem telhet el evezés nélkül, így sikerült egy újabb, eddig ismeretlen Mura szakaszt megismerni. A szakaszról sokat nem tudtam, irodalmát egyáltalán nem találtam.
Ilyenre nem számítottunk, de ilyen is volt.
Eveztem már a Murának feljebb lévő részét. Graz-tól lefelé a Mura könnyed kis WW I-es a Wildon-i erőműig (kb. 20 km). Ezalatti osztrák rész tele van a térképek szerint erőművel és duzzasztással a határig, így ezt a szakaszt kihagytam. Ha majd egyszer sok időm lesz és nagyon sokat akarok lapátolni állóvízen, majd visszamegyek.
Ismertem a lejjebb lévő részekből. Eveztem onnan, ahol a Mura Szlovéniába ér egészen a horvát-szlovén határszakaszig. Ez is itt egy könnyed kis WW I-es rész (kb. 20 km). A horvát-szlovén határszakasz (kb. 15 km) kimaradt az adminisztráció szükségessége miatt. A magyar-horvát határszakaszt is sokszor láttam. De a szlovén-osztrák határszakasz eddig kimaradt. De hát mire nem jó Schengen.
A többi részből kiindulva és amit a Bad Radkersburg-i és Mureck-i hidakról látni lehetett könnyed kis WW I-re számítottam nagy sodrással, de akadályok nélkül. Még volt egy olyan emlékem, hogy egy csapat, akik szintén Mureck-ből indultak el nagyon hamar befejezték a túrát. Úgy tudom, hogy a katamaránná alakított, nyitott négyszemélyes kenuik párszáz méterrel a híd alatt a nagy hullámzástól tele lettek vízzel és elsüllyedtek, így feladták az egészet és hazamentek.
Vasárnap reggel a megbeszéltek szerint háromnegyed hét és hét közti érkezésüket Mecsónak és Krisztiánnak sikerült hét után pár percre időzíteni. Hijnye! Ez a Mecso nagyon akar ma evezni, hogy csak ennyit késett. – mondtam is magamban. Mecsó autóján nem volt tetőcsomagtartó, de hát nincs olyan autó amibe még egy kajak valahogyan be ne férne. Szerintem mindenki utazott már kényelmesebben, de legalább tudjuk, hogy Mecso autójába 2 kajak és 3 felnőtt elfér. Még jó, hogy pont pár napja írtam egy cikket a kajakok és kenuk szabályos és biztonságos szállításáról. Ezek szerint mi nem olvastuk…
Még egy plusz kajak minden kocsiba befér.
Krisztián volt a sofőr. Útközben megmutattuk neki a két lehetséges kiszállót, pont útba esett, így ez túl sok időt nem vett el tőlünk. Az egyik kiszálló Radenci Szlovéniában, a másik kiszálló Bad Radkersburg Ausztriában. Úgy egyeztünk meg, hogy ha marad idő, akkor lejövünk Radenci-ig.
A Radenci hídnál ismerem a Murát, így ránézésre is meg tudtam állapítani, hogy a vízállás jóval lejjebb van, mint amikor én eddig a legkisebb víznél is eveztem a Murát. Abból a szempontból jó, hogy a kavicspadok kint vannak, és így szebb a folyó. Máskülönben a folyó lassabb és néhol kevésbé technikás (bár vannak helyek amik nagyvíznél éppen kisimulnak, így ez se mindig igaz), és ez rossz. A lényeg az, hogy nem kellett tolókocsizni sehol, víz volt elég mindenhol.
Elautókáztunk Mureck-ig. A szlovén oldalt tartottuk alkalmasabbnak a beszállásra a hídról. A híd felett a jobb parton ideális beszállónak tűnt a part. Addig, amíg neki nem álltunk pakolni. Teljesen árnyékban volt az egész, emiatt az amúgy egész nap bőven mínuszban lévő hőmérséklet még hidegebbnek tűnt.
Árnyékban nagyon hűvös volt a reggel.
Mecsó számomra eddig teljesen új technikáját fejlesztette ki a jéghideg vízben történő ujjfagyás elleni védelemnek. Kiröhögtem, de utólag én is beláttam, hogy működött az ő megoldása is, nemcsak az én neoprén kesztyűm. Vékony, ötujjas cérnakesztyű alulra, erre háztartási gumikesztyű, majd az egészet vastag ragasztószalaggal a kézre erősíteni. Működött, nem fázott a keze a párfokos vízben.
Leleményes és működő megoldás Mecsó szerint.
Aki nem szereti a WW I-II-es hullámokat, az induljon el a mureck-i híd alatt. Az is induljon lentről, aki papír hajóval jön evezni és nem tud normálisan kormányozni, mert a híd alatti kövek megeszik a hajóját. Különben semmi extra, mindenfelé tiszta, pár hullám, néhány kő. Mire kezded élvezni a zúgót már vége is van.
A híd felett…
…és a híd alatt.
Innen jó 1 km-en keresztül nagy sodrás, WW I+-os szakasz, néhol hullámzik, de semmi nehéz. Úszni nem biztos, hogy jó dolog, mert a part és a folyó is éles terméskövekkel telepakolva, a hajót nem éri el, de úszásnál okozhat sérülést. Úszáskor a taposó mozdulat veszélyes lehet, én kiszállás közben léptem be két kő közé. Térdig becsúszott a lábam.
Szóval kb. 1-1,5 km-re a híd alatt jön a folyó ezen szakaszán a legjobb hely. A jobb szélén igazi csirkevonal, ott gumimatraccal is le lehet menni, ha 20 cm-rel magasabb a víz. Kissé magasabb víznél a közepe is könnyebb, mint most szerintem. Viszont a bal széle az igazi. Mivel a vízről nem láttam, így megálltunk szakérteni.
Sok vonal választható.
A zúgó alsó része.
Egy laza fröccs.
Mecsót meggyőztem, hogy inkább ne erőltesse, ő is elismerte, hogy szinte biztosan elúszott volna. A partról könnyebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt. Talán WW III-, de még egyszer hozzátenném, hogy se a folyó közepe, se a folyó jobb széle nem nehéz. Főleg nem olyankor, amikor 30 fokkal melegebb a levegő, mint evezésünk idején.
Innen 1 km-re megint volt egy aranyos hely, ezt Mecso is szépen teljesítette.
Igen, az jég.
Könnyű, kenuval is járható.
Csak hullámzik, nincs ott semmi…
Innentől már semmi különösen nehéz nem volt. Könnyed kis ZWC, néhol WW I, nagyjából végig gyors sodrással. Még kis víznél is kevés volt a kavicspad.
A Mura néha leharap egy-egy darabot a partból.
Nincs túl sok kavicspad alacsony víznél sem.
A part majdnem mindenhol kirakva terméskövekkel, emiatt a kiszállás is nehézkes. Találtunk egy gyalogos hidat Bad Radkersburg előtt pár kilométerrel. Ennek az előzetes térképes anyagokon nem láttam nyomát.
A híd. Újnak tűnt.
Bad Radkersburg-ban megálltunk ebédelni a híd alatt, Krisztián is itt várt bennünket. Elmesélte kalandját, hogy Schengen ide vagy oda, de a rendőrök így is kérnek papírt. Megbüntették, viszont elfogadták a forintot az osztrák rendőrök és euróban adtak vissza.
Ez már Bad Radkersburg.
Bad Radkersburg a vízről.
Indultunk is tovább, innen 4-5 km lehet Radenci. A szakasz az előzőhöz hasonló. Hamar letoltuk. Fél 11 körül indulhattunk el fentről, fél 3 körül lent voltunk. A teljes út 23 km körül lehet. Elég sok helyen van kint fkm tábla is az osztrák parton, arra emlékszem, hogy Bad Radkersburg 101 fkm-nél van.
A mureck-i híd és az alatt említett 2 hely kivételével bármilyen hajóval evezhető a szakasz, bár nem teljesen kezdőknek való. A szlovén szakasszal összerakva 2 napos program hétvégére. Az osztrák-szlovén határszakaszon mindkét parton végig gyalogösvény ha valaki sétálni szeretne inkább. Sétáltak most is sokan.
A radenci híd a kiszállónál
A levegő és a víz nagyon hideg volt, a termoszban a tea meleg volt. 
A Muerck – Bad Radkersburg szakaszon a zúgókon sisak ajánlott. Jobb volt, mint a Boat Show, aki ebből (is) kimaradt bánhatja.
Vidra
