A már megszokott szeptember 2. hétvégéje helyett idén a Rába Maraton egy héttel később került megrendezésre, mivel a Vadkacsások a szokásos időpontban éppen egy hatalmas szülinapi bulit tartottak.
Meg kell, hogy mondjam a „rosszarcúak” idén igazán kitettek magukért. Ilyen jó szervezésű Maraton szerintem soha nem volt még.
Mi vidrások már péntek este lementünk Szentgotthárdra. Állítólag sokan voltak Szecsődön. Pénteken este már sötét volt amikor megérkeztek a vadkacsások. Szegény Peti rossz helyet választott alvásra. Szerintem legközelebb hoz füldugót is magának. Éjjel pityergett az eső, és elég hideg is volt. Hiába. Semmi sem tökéletes.
Olyan rossz idő volt szombat reggel, hogy többen otthagyták a versenyt (Csabiék például), és hazamentek Szecsődről. A buli előző este jó volt. Én úgy gondolom, hogy a Maraton is jó volt. Sajnálhatják.
Hideg volt a reggel, de a reggeli kávé (benzinkút) felébresztett valamennyire minket.
Átcuccoltunk a régi táborhelyhez, a sulihoz, mivel itt volt a start. Nagy gondolat volt Kocsonyáéktól, hogy az adminisztrációs részt már péntek este elkezdték, és a szombati is sokkal gyorsabban ment, mint szokott lennie vala. Laptop, adatbázis a régi adatokkal előre feltöltve.. :-). Jelentem: a Bayou Bönhő is belépett az információs társadalomba. Jelentkezés, matrica a hajókra és szépen kis csoportokban, teljesen normális időben (már 9-kor is!!!) indultak szépen a kajakok, kenuk.
Zsombor és a speciális felszerelés esős versenyekre.
Start.
Indulás Szentgotthárdról.
Hagyományokhoz hűen mi kanu 3-ban nyomtuk végig a távot. A legénység: mitfárer Jombi alias Szívtipró Zsombor, gépház Peti a mentőkutya, meg jómagam (Ati) aki megpróbált kormányozni.
Baumgartner Tibi barátunk a Halál-kanyarnál várta a túrázókat. Itt legalább lehetett előre látni. Egy évvel korábban a rejtekhelyéről úgy ránk ordított, hogy én speciel majdnem belepottyantam a vízbe.
Annyira nem lehettünk bénák, mivel a csapat javát utolértük a Magyarlaki átemelésig. A vége felé indultunk. Bár ebben úgy gondolom nekem volt a legnagyobb szerepem.. Nem azért, mert én annyira húztam, hanem mert annyira hajtottam a legénységet. Cigizni is csak sunyiban mertek. 🙂 Szóval húztunk egész nap, mint az állatok. A magyarlaki átemelés nagyon rossz volt, mert iszonyatosan nagy sár volt. Jombinak meg likas volt a cipellője, és mivel nem akarta, hogy a zoknija vizes legyen, inkább mezítláb emelt át. Veszítettünk emiatt legalább 11 másodpercet.
Volt egy osztrák csapat teljes neoprénben, sisak, egykezes bicska. Murisan néztek ki. Az evezésük meg még murisabb volt. Legalább másfeles távot jöhettek, viszont a Rábát pontosan végigvizsgálták. Jobb part-bal part. Cikk-cakk. Csúnya dolog volt, de beismerem, hogy kiröhögtem őket.
Magyarlak után megint frankó volt a Rába. Annyira nem volt rossz idő. Nagyon húztunk, mindent beleadtunk. Jó sokan eljöttek idén a Maratonra. Vízállás is elég jó volt. Borulást sajnos csak másfelet láttunk. Amikor mentünk be a Gasztonyi kanyarba akkor borították ki az egyik kenuból a vizet. Ezt én félnek veszem. Éppen kiértünk, mondom a fiúknak, hogy nézzenek hátra. Aki mögöttünk jött nem a legjobban vette a kanyart. Ha-ha. -Kell segítség? -Nem. -Ok. Akkor mehetünk tovább. Körmend előtt én speciel már nagyon kész voltam, de a fiúk is.
Célfotónk.
A kenu3-ast megnyertük, azt hiszem majdnem 1 teljes órát rájavítottunk a tavalyi időre. Akkor kisebb víz is volt, és nem is a Peti jött velünk. Szerintem jövőre is nyomunk egy kenu3-at Maratonon. Bár régóta tervezem, hogy egyszer el kellene indulni kenu 1-ben is. Akkor legalább lenne ellenfele a Kocsesznak 🙂
Kocsonya.
Peti kicsit leizzadt.
Iszonyatosan ideges voltam, amikor kiderült, hogy a sok résztvevő között nincs senki, aki hajlandó lett volna visszavinni minket Szentgotthárdra a kocsijainkért. A segítség csak egyik irányban működött… Ígéret volt, vártunk kb. 4 órát, és amikor már mindenki eltűnt, és otthagyott minket Körmenden a parton, felhívtam a Gabit Szecsődről, és ő elvitt minket Gotthárdra. Köszi Gabi!
Nekem speciel annyira elvette a kedvemet ez az incidens, hogy nem is volt sok kedvem elmenni a malomba. Kocsesz barátom kérésére mentünk át az Árvízből a Malomba. Jó buli volt.
Az esti buli a Malomban.
Volt díjkiosztó, fincsi kaja. Poi barátunk verset is szavalt. A végét sajnos mind a mai napig nem ismertem meg, mert hiába kezdte el többször nem árulta el a népes hallgatóságnak a vers befejezését. Viszont nem léggitározott. Az is valami.
Oklevél.
Dísz.
Evező.
Dísztányér.
A nyertesekre sajnos már nem emlékszem, mert azóta már eltelt fél év.
A 2005-ös rendezésért le a kalappal a Kocsonyáék előtt. Ezt jól megszervezték. Soha rosszabbat.
Ha valaki még soha nem volt Maratonon és szeret evezni, jöjjön el a következőre. Itt tényleg nem az a lényeg, hogy ki nyeri meg a versenyt. Részvétel, barátok, vízitúra és Rába szeretete. Igazi nyárbúcsúztató esemény ez.
Nekem nagyon tetszett. Mi jövőre is megyünk.
Vidra
