A 215 km-es nonstop Rába túra után úgy terveztem, hogy a héten pihenő lesz. Miután azon kívül, hogy a kezem irtózatosan megégett a napon, de ezen kívül semmi más bajom (izomláz, fáradtság, stb.) nem lett másnapra, így a sok ülésben kissé legémberedett lábaimat egy családi terepfutással átmozgattuk másnap.
Szombaton úszóverseny volt Lentiben. Detti és a fiúk elmentek oda versenyre, addig én lenyírtam otthon a füvet az udvarba. Újra be kell szerezni a bio-fűnyírókat (birkákra gondolok).
Estefelé jó lett volna egy nagy bringázás, de csak egy vihar előtt, és egy vihar utáni 6 km-esre tellett… 🙂
Vasárnap délelőtt jó tempójú 22 km-es terepfutás Léna kutyával a rigyáci erdőkben. Nagyon szép idő volt, napsütés, gyenge szél. Itt a nyár, kevés már két féllliteres víz ekkora távra.
Kulisszatitok következik:
Futás után finom ebéd:
Bár délelőtt én már letoltam a mai 22 km-es körömet Lénával, de Dettikém invitálásának nem tudtam ellenállni, így elkísértem őt is az ő tizenhatosára délután. Nem bántam meg, nagyon jól szórakoztunk. Láttunk egeret, nyuszit, őzet, szarvast. Sőt! Láttuk a titkos rigyáci rétisast is. Pont előttünk repült fel egy fáról. Hatalmas madár, szárnyfesztáv 2-2,5 méter! A különleges virág: Bíboros kosbor, egy vadon élő orchidea.