Nyár végi Soca és Koritnica

Tavasztól nyár végéig minden hétvégén túrát vezettem, főleg a Rába és a Moldva folyókon voltam a legtöbbet. Ezek könnyű vadvizek, így kedvenc hobbimra, a vadvízi kajakozásra az idei szezonra kevés lehetőségem adódott. A nyárnak, és ezzel a túraszezonnak is vége van. Amíg az időjárás lehetővé teszi, addig érdemes kihasználni a szabad hétvégéket. Két hete, augusztus húsz környékén már voltam kint a Socá-n, de akkor főleg a fiaimat tanítottam vadvízen kajakozni. Nagyon ügyesek a srácok, Barni a Koritnicát is megevezte hiba nélkül. Egy 12 évestől úgy gondolom, hogy ez nagy eredmény. Somi is nagyon ügyes volt, én 9 és 12 évesen még azt se nagyon tudtam, hogy a kajak és a kenu között mi a különbség. Barninak 2-3 évet adok, és jobban fog kajakozni nálam. Igazán a technika már most is megvan, csak a gyerektermet miatt neki jóval nagyobb, dupla a víznyomás, kétszer akkorák a hengerek, hullámok.

Így augusztus 20 után, szeptember első hétvégéjét is a Soca völgyében tölthettem, ezúttal a család nélkül. Miki barátommal egy nappal megtoldva a hétvégét, már pénteken reggel kimentünk Szlovéniába.

Esős pénteket és szombatot jeleztek az időjósok, de gondoltuk, a 18-20 fokos hőmérséklet mellett egy kis eső belefér. Mikivel pénteki bemelegítő evezésnek egy könnyed-játékos Trnovo szakaszt választottunk.

Elindulásunk után még minden rendben volt, de a tó felett nem sokkal nagyon elkezdett esni az eső. A netes vízállásjelző elromlott, így nem tudom pontosan mennyi volt a víz, de jó sok. 60 m3 körüli lehetett szerintem, nagyon sok víz folyt be a Boka és az Ucja patakokból és a többi kis pataktorkolatból. Nagy volt a víznyomás is, nekem ez a vízállás annyira nem gyakorlós, hatalmas hullámok, nagy lyukak-hengerek, egyszóval jó nagy víz volt. Az eső csak erősödött, az ugrálós szikla környékén már annyira esett, hogy meg is kellett állnunk, mert szinte nem lehetett látni. A kiszállónál vette észre a Miki, hogy beszakadt a kajakom alja jó 10 cm-es hosszban. A sok autoboof és szikla csúszkálás eredménye… Orosz Laci kempingjében volt hőlégfúvó, így gyorsan meg is tudtuk javítani a kajakomat, egy kis heg az alján, de rendbe hoztuk szegénykét. Esti levezetésnek a Mikivel a Toni kempingből elindultunk a Soca mellett felfelé az Alpok Adria trail-en. Nagyon szép ösvény, javaslom mindenkinek, akinek marad ideje és energiája este még futni vagy sétálni.

Volt a kempingben egy magyar csapat, hajnali 5-ig ordítottak és üvöltöztek, többen is megkértük őket, hogy legyenek tekintettel másokra is, eredmény nélkül. Éjjel kettőkor a magyar himnuszt énekelni részegen nem hiszem, hogy jó irányba viszi a rólunk, magyarokról alkotott képet. Vesna, a kemping vezetője másnap reggel azt mondta nekem erről a dologról, hogy nem kell ilyenkor senkinek szólni, ha ilyen probléma van, akkor ki kell hívni a rendőrséget. Érdekes dolog, hogy másnap, amikor már nem csak ketten voltunk, mert kiérkeztek a Kicsiék is, és többen voltunk, már tudtak viselkedni.

Szombaton a Kicsiékkel eveztünk. Magas víz volt, előző napinál is magasabb. Trnovo már nem nyomott, kezdett kisimulni. A patkóból csak 20 cm látszott ki, úgyhogy tényleg nagy víz volt. Időjárás nem volt kegyes, esős, hűvös idő volt.

Evezés után én elmentem futni, de pár kilométer után vissza is fordultam, nagyon hideg volt, esett, szél is fújt. A zuhanyzós meleg vízben visszaolvadtam.

Vasárnap a Koritnicát eveztem a Mikivel és Dórival. Ideális víz, nem kevés, nem túl sok, az egész patak egy játszótér. Rengeteget gyakoroltunk, játszottunk. Az idő szép volt, napsütés, meleg nyárvégi idő. A hétvége csúcspontja egyértelműen ez a Koritnica evezés volt.

Nagyon jó hétvége volt.