Novemberi gátfutás a Savinjá-n

A Savinja egyike a kedvenc folyóimnak. Gyönyörű környezet, tiszta víz, soha nincs tömeg, WW II-től WW V-ig egyaránt mindenkinek kínál megfelelő nehézségű szakaszt. Sajnos vízállása teljességgel kiszámíthatatlan, így a hétvégére B tervnek a szintén szlovén Krka folyót terveztem be. Nem eveztünk Krká-t, mert szerencsénkre a hét végéig megmaradt az evezhető vízmennyiség, így Nazarje 90 cm-es vízállásnál evezhettük a folyót 3 fős, kis létszámú kajakos csapatunkkal.

Bár szokás szerint időben körbeküldtem a meghívást kajakos barátaimnak, hogy ha van kedvük, akkor jöjjenek evezzünk együtt, de a munka, időjárás, más program, kedv sokaknál közbeszólt. Végül is Orosz Laci, Hodzsi és a parton Krisztián szegődött társamul, velük töltöttem egy nagyon jól sikerült napot a Savinjá-n.

Hajnali fél négy körül Berci kutyával együtt vártuk a srácokat. Bedobáltuk a cuccokat és kajakjainkat a mikrobuszomba, és irány Szlovénia. Berci a vizslákat meghazudtolva ki nem állhatja a vizet, ő nem evezett, otthon maradt.

Már két héttel ezelőtti, idei Soca-búcsúztató túránkra is terveztem, hogy megnézzük az új Pince-Maribor közti szlovén autópálya-szakaszt. Akkor azonban nem sikerült kideríteni, hogy hol lehet autópálya matricát venni Nagykanizsa környékén. Most már tudom: az elkerülőn lévő MOL kúton. Budapest felől autópályán érkezők a második nagykanizsai lehajtónál jöjjenek le a pályáról, a táblákat figyelve induljanak el a város felé, a JET kút melletti körforgalomnál egyenesen, a lámpánál is egyenesen. A lámpás kereszteződés után már lehet is látni a MOL kutat.

Ha valaki nem tudná 2008. július 1-jétől Szlovéniában már nem a kapus, fizetős rendszer van az autópályákon, hanem akárcsak például Ausztriában matricás rendszert vezettek be. A matrica díjai a következők 2008-ban:

• Éves matrica (max 3500 kg): 55 Euro
• Féléves matrica (max 3500 kg): 35 Euro
• Éves matrica motorra: 27,5 Euro
• Féléves matrica motorra: 17,5 Euro
• Éves matrica 14 hónapra érvényes, aktuálist megelőző év december 1-től következő év január 31-ig.
• Féléves matrica az érvényesség napjától számítva 6 hónap.

Rövidebb időszakra jelenleg nincs matrica, ha valaki csak egyszer utazik, akkor nagyon drága, 4-5 utazásnál viszont már egyáltalán nem tekinthető soknak. A matrica nem kötődik rendszámhoz, de az osztrák matricánál működő leszedős és átragasztós módszerek itt nem működnek a kutas hölgy szerint. A matrica nagyon vékony és könnyen szakad, nem lehet átragasztani másik szélvédőre.

Útközben egyszer megálltunk a szlovén autópályán tankolni (0,99 euro volt a gázolaj, itthon 290 Ft) és kávézni. Ettől a kis pihenőtől eltekintve egy seggel kiautóztunk a Savinjára. Az autópályán gyorsan lehetett utazni. A Maribor melletti kb. 20 km-es szakasz sem rossz, autóút jellegű elkerülőn lehet a még el nem készült autópálya-szakaszt kikerülve haladni. Úgyhogy jövőre biztosan a Socá-ra is erre fogunk kimenni. Így már nem éri meg az osztrák pálya felé kerülni. Nekünk biztosan nem, de a fővárosi vadvizesek is elgondolkodhatnak, hogy nem jobb-e nekik is a következő útvonal: Budapest – Letenye között M7-es autópálya, Letenye – Tornyiszentmiklós között M70-es autóút, Pince – Maribor között A5-ös szlovén autópálya, Maribor – Ljubjana A1-es autópálya, majd Ljubjaná-tól az A2-es pálya a Soca felé. (Aktuális szlovén autópálya információk: http://www.cestnina.si)

Szinte még nem is volt teljesen világos, amikor Nazarje mellett megnéztük a vízmércénél lévő gátat. Itt azért látható volt, hogy gond nem lesz, van a folyóban elég víz. Nagyon-nagyon jó dolog, hogy az Interneten meg lehet nézni sok-sok folyó aktuális vízállását, így potyára nem kell autózni kiszáradt folyómedreket bámulni talpig vadvízi kajakosnak öltözve. Bár azért azt elmondanám, hogy például a Krká-nál már mi is szívtuk meg. A net szerint akkora víz volt a folyón, hogy szinte már félni kellett a vízesések alatti vízhengerektől, aztán amikor meg rámentünk a folyóra megértük magunkat átlökődni a vízesések peremén, mert annyi víz nem bukott át, hogy a kajak ne üljön fel rá. Másrészről a Savinjánál is figyelni kell azért, mert a Nazarje-i vízmérce ott van pont, ahol a vadvízi kajakosok legvégső esetben kiszállnak. Úgyhogy az internetes jelentések megmutatják, hogy milyen vízen nem fogsz már evezni, mert lefolyt. 34 km-t érdemes evezni vadvízi kajakkal, a Nazarje alatti 62 km már nyitott kenukkal is evezhető. Bár állítólag Celje alatt a víz már nagyon szennyezett. Nem tudom, arra nem jártam.

A Savinjá-t nehézség szerint a következők 7 szakasz szerint lehet felosztani:

1. Solcava – Rogovilec, 2 km, WW III
2. Rogovilec – Luce, 7 km, WW IV
3. Luce – Struge, 3 km, WW III-IV (1 x WW V)
4. Struge – Ljubno, 7 km, WW II-III
5. Ljubno – Radmirje, 5 km, WW II-III
6. Radmirje – Nazarje, 10 km, WW II (III)
7. Nazarje – Sava torkolat, 62 km, WW I-II

A Luce feletti szakaszt csak magasabb víznél lehet evezni, míg a Luce alatti Savinja a mostani 90 cm-es víznél is már evezhető, mert Lucé-ben a folyót egy kicsit megeteti vízével a Lucnica. A most nem evezett fenti szakaszról további információk vannak a folyóleírásaink között. Érdeklődők ott utána tudnak nézni.

 

Így a csapat evezős tudását és az aktuális vízállást is figyelembe véve a túragazda, azaz én Vidra, a Luce – Radmirje szakaszt választottam.

Ahogy mentünk felfelé a folyó mellett megálltunk pár helyen megnézni a folyót. Felfelé megyünk a folyó mellett, tehát a helyek evezéskor fordítva következnek.

A Prodnik Sport Centrum egy nagyon jó kiszálló. Itt van vége a Savinja technikásabb részének. Innen könnyedebb 10 km WW II-es szakasz, a végére van még egy jó kis 3 méter körüli gát Nazarjénél. Azért ha idő van rá, akkor érdemes pihenésnek még lecsorogni eddig, mert csodaszép kiszélesedő folyóvölgyben folyik a Savinja.

Igen, az arcokon a rémület, a félelem és a rettegés olvasható le. Hűha, ez a folyó nem viccel! Itt kell nekünk leugratni?

Különben a múltkori evezésem óta itt jól megdolgozták gépekkel a gát alatti kiszállót. Nem lett se jobb, se rosszabb, csak más. A gát közepe alatt lévő enyhe bevágás alá 3 méterrel nagy köveket hordtak a vízben. Mindenesetre mire délután erre eveztünk, jól elfelejtettük ezeket a köveket, mert Hodzsit jól nekiugrasztottuk… Még jó, hogy nem tud boof-olni, így nem érte el ugrás közben. 🙂

Aztán átautóztunk a Juvanje kereszteződésnél lévő (whitewater.hu után) Tevás helyhez. Miután kellően meggyőztük magunkat, hogy sokkal jobb lesz a híd alatti hengerben fetrengeni a párfokos vízben ilyenkor november elején, teljesen belelkesültek társaim is. Laci barátom még egy hátraszaltót is beígért nekem.

Nem beszélt a levegőbe, amit ígér, azt betartja:

Na de olvasóim, ne szaladjunk annyira előre, hiszen addig a szaltóig még annyi dolog történt velünk.

Mentünk tovább felfelé: megnéztük a Ljubnó-i kis- és nagy gátat. Semmi extra, a kicsinél marasztaló henger, a nagynál minden fehér, de különben könnyűnek tűnt.

Strugé-nél kiszálltunk az autóból és elindultunk felfelé az út mellett, mert szerettem volna, ha Laci is megnézi először az ötös helyet, illetve az ötös hely feletti rövid kataraktot.

A Luce – Struge közti 3 km-es szakasz első fele könnyű kis WW II-es bemelegítő. Majd következik a katarakt:

A képen Laci azt játsza, hogy nagyon megijedt tőle. Persze, hogy nem! Hodzsi azért olyan nyugodt, mert ő az első 3 km-t kihagyta. Jól tette. A katarakt után van az ötösnek írt hely. Szép fehér, mi?

Mivel az említett tankolós benzinkúton a hosszú sor miatt (ezek szerint már a román vendégmunkások is erre járnak nyugatra), illetve féltünk, hogy ellopják a kocsiban alvó Lacit, nem sikerült elintézni a reggeli egészségügyi dolgokat, így megcéloztuk a Luce-i kocsmát. Furcsa nép ez a szlovén. 8 órakor még zárva vannak a kocsmák…

Megkíméltük a sokktól a falu népét, nem is a település közepén álltunk neki átöltözni és reggelizni, hanem visszamentünk a falu előtt lévő kavicsos parkolóhoz.

Tanakodtunk kicsit. Én magamnak hoztam a Wavesport EZG 50 kajakomat, a Lacinak hoztuk a felső részre az én Riot Sniper creeker-emet. Mivel a Hodzsi felajánlotta, hogy szívesen odaadja a Riot Thunder river running – creeker hajóját, így végülis a felső szakaszt én eveztem a saját creek hajómban, a Laci pedig kipróbálta a Thunder-t. Közvetlenül a parkoló mellett meredek a part, ott nehéz is beszállni, de a parkoló végénél le lehet menni egy lapos kőhöz. Itt jó elindulni.

Az elején nincs semmi nehéz:

Ha a fenti képen látható híd következik, akkor nagy levegő, jön a katarakt. Utolsó nagy levegő és indulhat a tánc:

A katarakt előtte az útról végignézhető. Útról nézve nem nehéz, de azért ha benne vagy, kell fogni az evezőt. Aranyos, tömbös, kisebb hengerek (egy sem esz meg), letörések (WW III-IV). Lehetne hosszabb is, akkor igazi vidámpark lenne. Azért úszni biztosan nem jó benne. Limányok vannak, ki lehet állni, de motyót menteni nem lehet túl könnyű magas víznél.

Megeveztük a Lacival, semmi gond nem volt. Szépen egymásra figyelve lejöttünk. Ezután rövid kis pihi (WW II-III-), itt a Laci nagyon is megpihent. Ahogy mi mondjuk: „Megadta a tiszteletet a folyónak…” 🙂

Aztán jön az ötös hely:

Könnyű megismerni a jobb parton lévő kőcsuszamlásról, a jobb parton előtte érdemes kiszállni és megnézni, mert hajóból nagyon korlátozottan lehet csak látni. Tiszta fehér az egész zúgó, olyan mintha pezsgőben eveznél, de valójában könnyebb, mint ahogy kinéz. Két részből áll. Az első fele:

A bejárat vízállástól függően más és más. Több helyen is be lehet jönni. A bejáratoknál kicsit visszaforog a víz, de nagy hajót nem fogja meg (csirkevonal a bal szélén), ezalatt középen csak le kell ereszkedni, normális víznél semmi más, kisebb víznél van egy szikla pont a közepén. A násodik fele kb. ott kezdődik, ahol pont vagyok:

A két rész között a bal és a jobb szélén hatalmas limány fújni egyet. Ez a második rész se olyan nehéz szerintem.

Lacival jól megszakértettük, ő azt mondta, hogy most nem.

 Én meg azt, hogy igen. Aggasztó volt ez a vízben:

Ez a bejárat alatt volt kicsivel. A fa helyzete alapján különben a gyökér volt felül, tehát annyira nem beakadós, de azért egy esetleges úszásnál veszélyes lehet. (Kajakban ülve simán ki lehetett volna kerülni.) Mivel előtte nap este megígértem Barnuskámnak, hogy én mondom hazaérkezésem után a mesét elalvás előtt, így az elakadt fa alatt szálltam be. Úgyhogy olyan voltam, mint a népmesében. Átemeltem is meg nem is, eveztem az ötös helyet meg nem is. De azért szép vagyok ugye?

Innen nagyon közel van Struge falu, a falu elején pedig a gát. A gát melletti bal csatornában elviszik a vizet, olyannyira, hogy a mederben szinte semmi nem is marad. A gáton sétálgattunk Lacival, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy a bal parton éppen megjelenik 2 autó. Kajakosok voltak. Megcsodálták ahogy bemutatjuk, hogy mi magyarok hogyan evezünk víz nélkül, majd eltűntek.

Többet nem is láttuk őket. Azaz másokkal a vízen nem találkoztunk. Mivel az eredeti mederből eltűnt a lé, így sétáltunk egyet, majd a csatorna tetejéről start:

Strugé-ben végre hajót cseréltünk a Lacival. Ideje is volt, úgy lötyögött rajtunk az a nagy 250 és 280 liter levegő. Be se lehet ennyit melegíteni. Jó volt végre 200 liter alatt.

Na ilyen boldog volt a Laci is. Jobb a megszokott.

Hodzsi is magára rántott egy kajakot. Bár az indulás csak másodikra sikerült, én mondtam neki, hogy az nem stabil és hogy először a spricckó… 🙂

Hodzsival bővítve a csapatot, innentől kezdve sok megállással és sok pihenővel haladtunk a folyón:

Azért a nap végére már alig úszott. 5 után már nem számoltuk.

Krisztián hű kisérőként ahol tudott, várt minket a parton.

Az egyik kedvenc helyem következik:

A kép jobb széle oldalról:

Elmeséltem a Lacinak és a Hodzsinak, hogy ebben a hengerben eddig még minden Savinja túrán fürdött valaki. Volt, hogy három kajakosból hárman úsztunk itt. Erre a hírre barátaim teljesen belelkesültek:

Lacival mi teljesen elitélhető módon csak lecsúsztunk. Se eszkimó, se hirtelen-gyertya, de még csak egy muszály-letámasztás se, semmi gyakorlás. Azért szerencsére volt velünk egy profi társ is, aki úgy gondolta, hogy megmutatja nekünk, hogyan kell hengert keresztülúszni. Így hát nagyon okosan még a letörés előtt felborult, kitépte magát a hajóból, és megmutatta, hogyan kell úszni vadvízen és hengerben:

Tehát a hozzám hasonló kezdőknek elmagyarázom, hogy mit is kell nézni a képeken:

A Mester keze mellkasán keresztben, láb elöl, felfekszik a vízre, miközben ügyel rá, hogy a hajó előtte legyen. Amint a hengerhez ér golyóba összehúzza magát, hogy az elfolyó vízzel alul távozzon. Igen! Emiatt előzte ki a kajakot is. Hát nem csodás? Úgyis mindig el akartam menni egy kajakos-tanfolyamra.

Itt azért még átbeszéljük a látottakat:

Különben itt én is úsztam már egyszer, tréfás valóban.

Innen főleg WW II, néhol WW III-as zúgó. Szép a környék:

A Struge alatti Savinja nem túl magas vízállás esetén szerintem ugyanolyan jó, mint a Salza kezdő kajakosoknak. Nincs benne olyan hely, ahol túl veszélyes lenne az úszás, sok a limány kiállást és belendülést gyakorolni, könnyű a motyót összeszedni. Nem veszi el a kajakos kedvét a borulás:

-Micsoda? Gátat kell ugrani?- lepődik meg Hodzsi.

-Igen. -mondom én.

Így is tettünk mindhárman:

A gát előtt bal parton előtte szállj ki és nézd meg nincs-e alatta fa a vízben:

Ljubno-ban 2 gát is van. Az egyik egy WW III-as zúgó után, a híd után egyből. (Előtte balra ki tudsz állni.) Meglepő módon erős és fogós henger volt alatta. Alacsony de erős:

A következő gát a bal partról betorkolló patak után.

3 helyen is le lehet menni:

Le lehet menni a bal part mellett a betonoszlopok között. Itt most sok volt az elakadt fa, de annyira nem is erőltettem. A közepes most tetszett, mert volt elég víz, kicsi víznél nagyon kopogós:

A jobb szélén a betonoszlopok között is le lehet menni, de nagyon(!) a bal szélén kell ugrani, mert a jobb szélén és a közepén kö van a vízben. Hodzsi kőre érkezik:

Aztán megint WW II a Juvanja – Tevás hengerig:

A Tevás helyet ha nem ismered, akkor érdemes előtte megnézni, a jobb parton ki lehet szállni és végig lehet nézni a partról.

Az elején középen – jobb oldalán, majd a henger választott részénél, de figyelem, mert a bal part mellett 2 vas áll függőlegesen a vízben. Magas víznél nem látszik ki!

Erős henger, pici hajókat pörgeti, fel is vettem az orrcsipeszt.

Én jöttem először:

Majd jött a Laci:

Az ígért szaltót nem pörögte ki teljesen, de elfogadtuk. Szép látvány volt.

Ezek után Hodzsi következett:

Nagy hajó, nagy levegő, nagy szerencse. De az biztos, hogy a Hodzsi nagyon sokat tanult, hasznos volt nagyon a gyakorlás. Gratula.

Következő a Prodnik Sport Centrum melletti gát:

Itt megbeszéltük, hogy ennyi elég volt, időnk is elfogyott.

Elégedetten álltunk neki öltözni a Prodnik parkolójában:

Most már hagyományos evezés utáni sör:

Illetve ami majdnem kimaradt:

A képen nehezen kivehető vérmacska, ami Lacinak és Hodzsinak nagyon tetszett, így beteszem az állatot.

Az eseményekről beszámoltam én, Ati:

Köszönöm a Lacinak és a Hodzsinak a társaságot, Krisztiánnak a transzferben nyújtott segítséget, Dettinek meg a vacsit amivel várt minket. Na befejezem, mert kezdődik a Barátok Közt.

Vidra