Norris túrabeszámolója, Zala túra, 2007.01.13.
Jó túra volt Ati! Tetszett nekem!
Reggel az Ati, aki kis családjával meg a Zsolttal felvett Sormáson és elindultunk. Tettünk egy kisebb kitérőt Kis-majd Nagykanizsára, hogy felvegyünk egy pár embert. Köztük volt Fehér Tomi is, aki az úton még nem sejtette, hogy mi fog vele történni a mai csodás napon. Bevallom én sem. A Zsolttal eszmét cseréltünk a Zalaszentgrótig tartó úton, stb..
Majd amikor megérkeztünk a Penny parkolójába, hát átvettem a nadrágom, a veszkó csizmámat átcseréltem egy gumicsizmára, mivel Ati azt mondta, hogy menjek abban. Persze Fehér Tomi és Sásdi, aki a parkolóban csatlakozott hozzánk kérdőn, de semmikép sem rondán néztek rám. Ati hozott bakancsot, de véletlenül nem vette át. hi-hi-hi! Erre a nagy izgalomra gyümölcspárlatot cseréltem a Tomival (Ati is belenyalt) és elindultunk. Ati a Rozival, Tomi a Topoval, Laci a saját kajakjával, Zsolt és jómagam pedig Natashával kezdtünk neki. Nagyon jó minden, teljesen szuper volt. Azonnal ettem egy kicsit, élveztük a napsütést. Egy órája már evezhettek(én nem), amikor Fehér Tomi tett egy hasonló kijelentést egy alacsonyan vízbe lógó fa előtt,hogy: „Igen király ez a kajak vazze,nagy marha lennék ha ezzel borulnék!” Namármost, nem telt bele 30 sec. Tomi bal oldalát ellepte a víz. Szegény Tomi! Aztán jött az átöltözés. Kapott tőlem egy váltás zoknit. Sikeresen felöltözött, majd 5 percre rá, amikor Lacinak akart segíteni jobb lába ismét elsüllyedt. Ajjaj Tomi! A hangulat nagyon jó volt. De Tominak fázott a jobb lába. Talált egy új zoknit a szemüvegtartótokja személyében. Közben ádáz küzdelem folyt a vízben lévő ágak, gallyak, fák ellen. Ha Zsolttal megláttunk egy érdekes dzsindzsás szakaszt, kijelentettük hogy Rock N’ Roll (ezért nevezetm el RN’R túrának), és a teljes gőzzel neki vágtunk. Legtöbbször sikerült is. Én voltam a gally-ág törő. Volt egy nagy mentési jelenetem, amikor a fa, amibe kapaszkodtam leszakadt a víz fölött, de én megint megmutattam, hogy nem hiába voltam Vietnámban, és leleményességemnek köszönhetően egy csepp víz sem ért hozzám. Egyszer-kétszer ki kellett venni a hajókat a vízből és a szárazföldön vinni egy pár métert, de az is nagyon tetszett. Majd szegény Laci szemét megcsapta egy ág, és nagyon rondán nézett ki. Azt mondta, majdnem kifolyt a szeme, már kereste a poharat. ha-ha-ha! Eseménydús nap és folyó volt, bár sajnos egy két állati tetemet is láttunk(szatyorban) a vízben, ami nagyon nem tetszett. (Nem feltétlenül természetes halál,ugye?) Sikeresen megérkeztünk Kehidára, majd Tomi újra átvedlett, egy szintén kölcsönruhába. Köszönök mindent mindenkinek, és üdvözletemet küldöm a résztvevőknek és segítőknek! Remélem még találkozunk!
Képek a túráról
