Szezonnyitó helyett

Régóta hagyomány nálam, hogy igazodva a Soca folyón történő legális evezés időszakához, a vadvízi kajakos szezonnyitó számomra március második hétvégéje, még akkor is, ha volt előtte téli vadvízi kajakos evezés. Nemzeti ünnepünk napjától, március 15-től lehet a Socá-n is evezni, bár mi általában a Krká-n szoktunk ilyenkor kezdeni. 2 éve már ez a túra elmaradt, akkor volt az az emlékezetes márciusi tél. Tavaly szerveztem a magyar vadvízi kajakosoknak  egy jól sikerült közös szezonnyitó kajakozást, idén nem szerveztem semmit, nem is voltam sehol, nemzeti ünnepünk hétvégéjét itthon töltöttem evezés nélkül. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt szezonnyitó túra, csak nem nekem, egyszervolt vadvízi kajakos bar társaim voltak kint a Krká-n, csak nélkülem.

A múlt hétvégi 80-as futókocogást pihentettem egész héten, a hétvégére valami komolyabb edzést terveztem. Egy (nekem) gyorsabb aszfaltos maraton és egy hosszabb terepfutás között gondolkodtam, de mindig a terep felé húz a szív.

Szombaton reggel végre nem kellett túl korán kelnünk, megreggeliztünk. Megetettem a hungarikum kutyanépséget és a birkákat. Léna reklamált is, hogy ő kimaradt, de futás előtt nem ehet, nem kell végighányni a rigyáci erdőt.

Fél nyolckor indultam a hétvégi terepfutásomra, a távot lecsökkentettem egy félmaratonira, hogy a délutáni Somi kosárlabda mérkőzésre időben lenyújtva, lezuhanyozva tudjunk indulni. Az útvonal a már sokszor futott félmaratoni útvonalam, ezúttal visszafelé. Szép a táj, végig kerüli a lakóházakat, emiatt a Lénust is bátran magammal merem vinni, nem kell attól tartani, hogy valami idegbajos kutya megtépi.

Meglepően könnyen ment a futás. A nagyon meredek lejtők és emelkedők kivételével mindent könnyen megfutottam. Jó párszor megálltam fotózni, bár végig borult volt az idő, fényképezéshez nem a legideálisabb, de nekem tetszenek a képek így is.

Pár kép az aznapi erdőről és a futóútvonalról:

Jól ment a futás, nem is baj, hogy nem volt hosszabb a táv. Fej- és lélektisztítónak, edzésnek is jó volt. Nem lesz itt baj, menni fognak a hosszú ultrák is.

A délutáni program: Somi kisfiam kosárlabda mérkőzései. Kenguru korosztály, a Barni ebben már nem játszhat, Detti, Barni és én nézni és szurkolni mentünk. Mondtam is Dettinek, hogy vagy egy kicsit halkabban szurkol, vagy odébb ülök mielőtt végleg tök süket leszek. 🙂 Az első meccs végeredménye 35:35 lett, kis tanakodás után 3 perc hosszabbítás, sajnos veszítettek. Volt egy második meccsük is, sajnos azt sem sikerült megnyerni, de nem is ez a lényeg. Somikámnak volt több nagyon szép mozdulata. A legalacsonyabb a csapatban, de végigvitte a pályán a labdát, több embert kicselezett, és pontot is dobott. Nagyon büszke voltam, és ő is magára ahogy kinézett a pályáról a szüleire.

Vasárnap snowboard javítás Somival, kutyázás. Mami 60 éves szülinapi családi ünnepsége, vendégek.