Múlt hétvégi Rába túránkon Magyarlak vonalában arra lettünk figyelmesek, hogy egy egerészölyv egy bal parti fűz alsó ágán gubbaszt. Jöttünkre szinte nem is reagált, laikus szemmel nekem betegnek tűnt. Volt velünk egy (majdnem) állatorvos, Reni, javaslatára madármentő akcióba kezdtünk. Egy ing és egy póló segítségével Renivel a térdig érő iszapban meglepően könnyen megfogtuk a madarat, egyáltalán nem is akart menekülni. Először Lelkes Andrással beszéltem telefonon, ő a murai nemzeti park természetvédelmi őre. Ő és egy szentgotthárdi rendőr segített abban, hogy az Őrségi Nemzeti Park szakembereihez eljusson a madár, ahol szakszerű ellátást kapott.
Hétfőn érdeklődtem náluk, hogy hogy van a madár, ezt a hírt kaptam Gruber Ágnestől, az Őrségi Nemzeti Park munkatársától:
1 órán belül odaértünk mi is a madárért, sikerült megetetni, folyadékot juttatni neki, tegnap már szépen állt a lábán, odébb is totyogott, de sajnos az éjszaka elpusztult. Nagyon le volt fogyva. Szerintem tapasztalatlan fiatal madárként nem volt sikeres a táplálékszerzésben, a meleg pedig nem segített az állapotán, így hamar legyengült. A reflexek jól működtek, nem voltak a végtagok görcsben, nyelni is tudott, így valószínűleg nem mérgezés, csak súlyos kimerültség, legyengülés volt a probléma, amin már sajnos a gondoskodás sem segített.
Sajnos közös gondoskodásunk ellenére sem sikerült a madarat megmentenünk.
