DZD
Dél Zala Dombjai Ultra Trail
Hát mit mondjak jól ki van ez találva 😜😉
300 km 6000 szinttel
88 óra 5 perc alatt
Egyedül segîtő nélkül..
FINISHER.. vagy mi lettem..😊
3 nap tömény Erdő +még egy nappal💙
Szombat. Augusztus 22.-e.
Hajnal volt nagyon mikor indultam.Zsuzsi kîsért ki az indulási pontra. Azt hiszem búcsúzáskor belesîrtam egy picit az ölelésbe.
Nagykanizsa utcái még sötétek voltak.Épp csak ébredezett minden.
A futàsról szőtt álmaimat feladtam már az első pár
kilométeren.
Táskám súlya úgy hat hét kiló lehetett.
Húzta nyomta a vállam rendesen. 😞 Fájt..
Tudtam, könnyebb nem lesz..
Magamnak kell most megoldanom mindent.
Nem lesznek ellenőrző pontok, nem lesznek frissítők. Nem lesz senki sem mellettem,hogy fogja a kezem és vezessen.
Mindent vittem amit csak lehetett, amit szükségesnek îtéltem, ami kellett.
— Karmelegîtő, papîrzsebkendő, 1 liter vîz, GPS, női dolgok, iratok, pénz, BCA, magnashot,3 pár sima zokni, 1 vîzállózokni, 1 csősál, 1fejpant, 2 fejlámpa,2 tartalék akku + tartalék elemek,Krémek-vazelin, rozmaring, neogranormon, paprika krém, – izolaciós fólia, só,ragtapasz, fényvisszaverő mellény, piros jelzőfény hátulra — gyógyszer, (fájdalomcsillapító és hasfogó) ,esőkabát, futós mellény ,1 póló, 1 rövidnadrág váltásba, 1 szár, némi élelem(csokik, gyümölcspüré,sós napraforgó mag) ,nedves törlőkendő, tükör, szájfény, paprikaspray, napszemüveg, szőlőzsîr,egy napellenző sapka,2 karabîner, és a botom, powerbank, kb mint egy féltégla )
Mennyi minden fér el egy 10 literes futó zsákban?!
Főleg egy női táskában.. 😜
Alighogy kiértem a városból a nap aranyló csíkja megjelent a horizonton.
Egy pillanatra becsuktam a szemem, majd egy lélegzetvétel..
Megérintett a Zalai dombok levegője, amit még soha de soha nem éreztem.
Más volt, Istenem de más volt!!
Rögtön beleszerettem…💙
A köd közben elterült a határban.
Maradtam volna ebben a pillanatban de tudtam, hogy bár 90 órám van, hogy beérjek, mégis úgy döntöttem hogy a szép érzékemet apránként töltöm fel.
Lesz még erre 3 hajnalom úgy totál telibe HD- be ,a nappalokat is beleértve.
Az első hajnal rögtön átáztatta a cipőmet, de a zoknimat sem kîmélte. Vîzálló zokni gyorsan fel..
Szokatlan volt a járás benne. Kissé keménynek éreztem.
Szokni kellett, szerencse,hogy a Hoka Torrent egy széles modell végig kiszolgált engem.
Az első pontot alig találtam meg. A GPS elvitt a fenébe…
Ment is Ádámnak az üzenet..”Feladom” ..
A válasz is megérkezett rögvest…
” Ne mondd már, mit nem találsz? Mi a baj? Beszéljünk!”
Valahogy túllendűltem ezen, Ádám Pék segîtségével, 😊🙏. Bár kissé nehezen, de megtaláltam az első pontot. Miklósfa
Istenem már csak 38-szor kell erre az oldalra felmennem..
https://www.dzd.hu/teljesites.php?teljesites=72
Szépen sorban jött a többi.
Csak a csekkolas ment nehezen. Sok helyen nem volt térerő.
Időt vesztettem mîg vártam.
Talán most, talán a következő pár 10 méteren, vagy utána ami jócskán lassîtotta amúgy sem gyors sebességemet.
Figyelmem állandóan a telefon képernyőjét kémlelte. Megjelenik e a térerőt jelző ikon valamelyike?!
Látható lesz hogy ott voltam, hogy ez a pont is bevégeztetett?!
Néha órákkal később de meglett a jel!
Hallelujah… ódák a mennybe..
Haladásom látható lett. 😊
Bár a külvilágot kizártam.
Telefonom is szinte végig repülőgép üzemmódra állîtva.
Facebook, Instagram , Messenger, SMS. Nem érdekelt egyik sem.
Nem ezeken járt az eszem.
Nem hiányzott az online lét egy perce sem!!
Ellenben a való világban meleg volt, iszonyatos meleg, szinte elviselhetetlen.
Szerintem csilliárd fok volt a négyzeten.
A szúnyogok bögölyök sem kíméltek.
Egész Európát beterîthették volna, de érzésre csak rajtam élték ki a szenvedélyüket.
Nem kellett a pénzem a telefonom, csak a piros vérem..
Fene a gusztusuk, hogy ki mire gerjed 😜
Hemzsegtek!!
Söpörtem le magamról folyamatosan.
Percenként vagy ezret, ezeket a szemét dögöket.
Ha valami hát ez nem volt felemelő az egészben.
Olykor az őrület határára kényszerîtve elmémet és tűrő képességemet!
Pedig erősségem és értékem egyike a fentieknek!
Aprókat futottam csak bele, îgy csökkent a megszállás erőssége, és gyorsabban is haladtam előre.
Ilyen hosszú távra még nem terveztem sosem, így inkább óvatosabban mentem.
Nem tudtam mire kalibráljam a testem.
Hisz csak egy van belőle, vigyáznom kell rá mîg ketyeg a vekker!
A lelkem az albérlője.
Igazából a térdem féltettem a legjobban, mihez már négyszer nyúltak hozzá orvosi kezek.
De nem ám sîmogatóan, lágyan óvatosan.
Szikével!!
Keményen szétkapták az egészet, s próbálták helyre tenni amit elrontottak az előzőekben.
De még hogyan!
Lenyomata ott van rajtam mint egy stigma.
Lehet ez egy Isteni jel-Ől-és?!
Mert ez juttatott el idáig..
Ez tette élővé a létezésem..
A sok nehézség nélkül egy métert sem futottam volna,azt hiszem.
Más irányt vett volna az életem.
Épp ezért még egyszer nem zúzhatom szét a külsőségem.
Óvatosan kellett haladnom, inkább lassabban, de biztosan.
A kitűzött időt is már elengedtem. Láttam az már nem lesz meg.
Îgy emeltem a tétet csak,hogy izgalmasabb legyen.😜
70-ről 80-ra aztán már csak a szintidő lebegett előttem. Legalább az legyen meg.
Úgy is történelem lesz akárhogy is lesz..
A tétet végig tartottam.
Siker vagy kudarc..
E kettő futott versenyt Bennem.
Zalaszentjakabnál betértem egy közértbe.
Frissítésnek egy szál kolbászt vettem.
Hisz tudtam a Galamboki horgásztó még messze,addig ennem kellett valami töményet.
Menet közben többször bekentem a talpam.
Felázott, bár csak minimálisan.
Ám kezdett érzékeny lenni ez pedig a végzetemet is jelenthette volna,
Ha nem gondoskodok róla, többször is a táv alatt.
Ezért lassîtani kellet a folyamatot, hisz hátra volt még 250 kilométer.
Galamboki horgásztó végre!!
Egy tál vadleves.. meleg, finom..
Gyors lábmosás a kerticsapnál majd tovább indulás.
Nagybakónak templomnál elmerengve,és kissé fáradtan, a lépcsőn ülve egy pillantás jobbra…
Bernadett és Attila kijöttek elém, Hozzám!!! 🥰
Cola, dinnye tejszelet..😊
Ez mind, és a személyük ami a Mindent jelentette akkor ott Nekem!!!💙🙏
Boldog voltam..😊 Emelt az élményen, nem is keveset!
Végigkîsértek a szurdokon, elég veszélyes egy rész!Hála,hogy ott nem egyedül kellett áthaladnom.
S bár ereszkedett az éj, álomszép volt îgy is!!
Az Eszperantó forrás után nem sokkal azonban eljött a búcsú ideje… Îgy volt ez jól!
Az első éjszaka… Egyedül mentem bele..
Senkivel sem találkoztam.
Élveztem.
Szeretem az erdőt éjjel. Szeretem a csendjét. Szeretem az éjszakai hangokat.
Szeretem a sötétet..
Szeretem,hogy misztikus, hogy félelmetes,hogy nem látok többet mint amit a lámpám fénye megvilágît előttem.
Szeretem, mert más, nagyon más mint amikor nappal minden rezdülését érzed látod az Erdőnek..
Itt Te vagy akit látnak a benne lakó lények..
Hangod semmi sem rejti el a túristaösvényeken.
Nekem kellett alázattal haladnom, csöndben mint egy árnyék..
Közben fogytak a kilométerek.
Hajnalban leszakadt az ég, s én egy ponton ragadtam épp.
Fóliába csavarva mint egy grill csirke, vártam meg a végét.
Aztán nagyobb sár lett,ami addig sem kerülte el a Zalai dombok egy részét.
Peregtek az események,de körülöttem mégis lassúlt minden.
Én is.
Két hét távlatából a 2. és a 3. nap is összemosódik rendesen.
Söjtör azért megvan.Részben. 149. Kilóméter.
Csalódás volt mert az egyik helyen már nem szolgáltak ki étellel..😞😞
Ó pedig mennyire vágytam meleg ételre..
Rántott gombára, az örök kedvencemre!
Még szerencse, hogy a depoós cuccom ott volt az erdőben..
Átmentem egy bisztróba..
Zárva …De a felszolgáló még jelen.
Megsajnált, talán mert koszos büdös voltam mint egy pár hetes felmosórongy egy vödör vîzben ragadva.😜
Vettem colát, chipset.
Leültem a teraszon..
Rendeztem magam a továbbindulásra.
Majd ajándékot kaptam..
A felszolgáló lány felajánlotta, hogy hazamegy és süt nekem húst, krumplit.
Hozott salátát, colát és kávét az útra!!🙏🙏
Hálás voltam, hogy ismeretlenül is érezte,hogy egy nagy adag Mindet adhat Ő nekem!
Életért mentetti 😊💙
Az enyémet!
Nem tudom,hogy tudja e valójában milyen hatalmas a szîve, a lelke 😇
Indulnom kellett, pedig de jó lett volna pihenni..
Haladtam tovább immár Szentpéterfölde Vadászház felé.
Nehézségek azonban folyamatosan jöttek.
Hol rosszullét, hol kijött belőlem minden.
Hol végeláthatatlan álmosság tőrt a felszînre.
Mi hatalmas belső munka volt,hogy elnyomjam magamban, legalább egy kis időre.
Hol hatalmas szúrós tüskés bokrok kereszttüzében kellett átküzdenem magam.
Olykor a hajamból tincseket tépett ki egy egy bokor.
Bőrömön alig volt pár centi ép felület.
Lélekölő volt a derékig, vagy akár 2 méter magasra nőtt susnyásban a menet.
És ebből volt rengeteg!!
Mentálisan megtört már az első 100 kilométeren..
Ezt nagyon nem akartam már!!
Utáltam, gyűlőltem az összes gazt, fájt a lábam a karom, azt sem tudtam melyik csîpés micsoda?!
Bőröm feldagadt ,napokig îgy maradt.
Az első, és a második éjszaka még egész emberi voltam..
Többedik hosszú után még 48 óra ébrenlétnél kontrollálni tudtam mozgásomat.
Utána azonban kezdtek összefolyni az események.
Tompult az agy, a test egyre fáradt.
Ágyért földért, pár perc alvásért kiálltott minden részem!!
Tudtam sokat nem aludhatok, mert nem tudtam milyen fázisban ér egy 10 perces alvás után az ébredésem.
A teljesîtés függhetett tőle!!
Îgy megerőszakoltam a testem.
Agyam pedig becsaptam, ellentétes gondolkodásra kényszerîtettem hajnalban.
Aztán jöttek a Kerka hidak..
Majd Lenti..
Itt a ” DZD Angyalok” siettek a segîtségemre!!
Örök hála Nekik🙏💙
Nevük emlékük a vérembe forrt egészen!!
Meleg étel 2*is ,jégkrém, kávé , Cola, és ,hogy a Bizalmukba engedtek, Otthont adtak egy röpke időre.
Megnyugvást jelentett, hogy vannak még segîtő emberek..
Önzetlenek, akik feltétel nélkül szeretnek és segítenek..💙🙏
Nekem a Megújulást hozták el..
Új emberként frissen idultam, mintha nem is mentem volna akkor már 209 kilométert…
A 3. éjszaka már csak a futás segîtett.
Akkor hîrtelen minden összeszedettebb lett,az agyban átfordult minden, bár 3-szor hatalmasat estem.
Mégis könnyebben átvészeltem az akkor már iszonyatos ébrenlétet.
Utáltam de szerettem is, legalább pár másodpercet pihenhettem.
Persze voltak igen Boldog percek.😊
Maga az,hogy kint lehettem imádott közegemben, az Erdőben!!!
Aztán eljött a pillanat amitől végig féltem…
Az agy kezdte elveszteni az összes kontrollt a testem felett.
Alig voltam ura a helyzetnek.
Álom vagy valóság folyamatosan küzdöttek bennem.
Hirtelen elveszett minden, elvesztem a gondolatok sűrűjében.
Nem tudtam ki vagyok, mit akarok, mit keresek éjjel idekint az erdőben.
Pék Ádámot hîvtam az aktuális Őrangyalom🙏💙
Tőle kérdeztem hogy ki vagyok?!
Mert nem tudtam eldönteni hogy valós személy vagy csak egy játék vagyok?!
Megnyugtatott mint mindig, csak haladjak tovább az utamon.
Aludjak ha kell egy kicsit, de aztán kapjam össze magam, ne sokat sajnáltassam magam.
Azért jöttem, hogy megcsináljam!!
Órákba telt mîg ez az ádáz csata eldőlt bennem.
S végre tisztán tudtam ki vagyok,mit akarok, mi a célom a fennmaradó időben.
Valamikor hajnalban egy 10 percre lefeküdtem a földre, épp ahol éreztem, nincs tovább aludnom kell néhány percet..
Azt nem mondom,hogy teljesen kipihenve ébredtem,
De Istenemre mondom, megváltás volt az a 10 perc nekem.
Még tudtam futni, igaz az ötperces ezrektől fényévekre kerültem.
De lehet talán sose volt ilyen az életemben.
És akkor azt éreztem eléheztem…
Bekopogtam hát egy helyre.
Két szelet zsíros kenyeret kértem.
És megint csak az Égiek segítettek!!
Olyan embereket küldtek, aki pörkölttel, sörrel kávéval vendégelték meg!
Útravalónak süteményt is bezsebeltem🙏💙😊🥰
Áldás a Zalában élő emberek létezése!
Hisz egy előző reggel,
Egy szőlős gazda saját borából kínált meg 😊
Bár nem iszom alkoholt, most azt kell, hogy mondjam Minden minden jól esett!!
Akkor már fájt a talpam eléggé, minden lépést összeszorított fogakkal mentem.
Hol esett, hol meleg volt, hol fólia rajtam, az éjjelek hajnalok melegek voltak, csak rövidben toltam.
Pulóvert végül nem vittem, îgy is úgy néztem ki mint egy karácsonyfa.😜
A táskámon kívülre mindenféle felaggatva.
Zoknik száradtak, fejpánt lámpa gps-t, mindent a lélek tartotta..
Időm nagy részében pont utóbbit bámultam sokat.
Első használatra egész jól megtanultam, bár így is jó párszor elvitt más irányba.
Igaz egy előző nap, David Szokol -tól és párjától Zsuzsitól, nem csak a depózás lehetőségét, de egy gyorstalpaló tanfolyamot is kaptam ajándékba 💙
Nélkülük ( is) biztosan el véreztem volna!!
Majd elérkezett az utolsó 50-es..
Egy csoporttal találkoztam akik sok sikert kívántak az útra! 💙 Imádtam a mosolyukat!😍
Majd egy apa fia keresztezte utamat.
És meglepetésemre jelezték, hogy valaki vár engem pár pár kilométerrel lejjebb..
Vilmos Horváth volt kit akkor még nem ismertem!
Jelenléte végigkísérte az utolsó jónéhány kilométerem.😊
Azt hiszem, hogy ő is hozzátett a sikeremhez nem is keveset!!
Cola banán, ezzel várt kedvesem, önzetlen feltétel nélküli szeretettel!!
El nem tudom mondani mennyire megörültem, Neki, a segîtségének, hogy ott Volt Velem..
Bár nyulazott nekem, az utolsó szakaszt sikerült egész jól vennem.
Érdekes mód nem éreztem megterhelőnek, csak a legutolsó 7 kilométert.
Azt egy örökkévalóságnak éreztem…
Frissített, közben úgy éreztem magam mint egy F1-es pilóta,aki csak ül és minden segítséget megkap mozdulatlan, a következő etapra várva,majd teljes gázzal előre a célba.
Na jó, nálam már csak félgőzzel üzemelt a gépezet😕
Becsukott szemmel is mehettem volna akár..
Semmit sem kellett tennem, a maximális frissítést hozta el nekem!!
Sőr, chips, banán,vîz, jó szó..
Minden volt ami segîtett nekem,
De igazából a jelenléte ami a megváltás, az igazi segîtség volt nekem..😊
Az elején még oldott volt a hangulat-om.
Vilmos mindig megnyugtatott” Mindjárt Valkonya jön,észre sem veszed és ott vagyunk”
Jelentem valóban îgy volt,
Nem csak legenda volt mit mondott!😉
Már csak egy domb fel aztán le ezt, kb 6-szor.
A vége pedig sîkon megy, bîztatott.
De akkor már agyhalott állapotban azt sem tudtam hol vagyok..
Álmosság ismét, mi mágnesként ólomlábakon 5km/h-s sebességre volt csak hajlandó.
Nagykanizsa, hihetetlen…
Ez lebegett végig előttem!!
Majd felbukkant végre az ominózus oszlop…
Kedd este augusztus 25.-e..
Jeles nap ez nekem ,îgy már főleg!😉
Végre, Vége.. itt vagyok, sikerült, szintőn belül..
40.pont is meglett..
Egyelőre fel nem fogható,hogy 300 km-t magam mögött tudhatok.
Az alvásra szánt időt sajnáltam îgy cirka 1/2 1-2 órácska lett összesen..
Az összes nehézségével, örömével bánatával könnyeivel egyben.
Még bennem az egész, kavarognak a gondolatok.
Annyi de annyi mindent ragadt még Bennem…
Mit szîvesen leîrnék még Nektek😊
Tapasztalások, felismerések, és egy nagy adag önismeretre is szert tettem..
Csodálatos Lelkeket ismertem meg!😇💙
Hálás vagyok Mindenkinek,hogy îgy segîtette ezt a pár nap menetelésemet.
Embert próbáló volt azt hiszem!
Jóval többet kaptam ettől a pár naptól mint azt valaha is reméltem.
Köszönöm szépen, hogy akkor Ott voltatok Nekem, Velem,😊💙
Ádám Péknek külön köszönöm,hogy bármikor hîvhattam,ha épp elakadtam a Zalai rengetegben💙😊😇
Konklúzió pedig..
Hiányzik.. Egy újabb szerelem mit megismertem..
Dél -Zala örökre bevésted Magad a szîvembe..💙😊😇🙏🏃🌳
Egyszer talán még visszatérek…😉😊😇
