Hamarosan kezdődik a Korinthosz, itt állok a startban. 11 órakor elindulunk, elfutunk Bajára, 80 km, ott megfordulunk, és visszafutunk. Összesen 160 km. Van rá 23 órám, menni fog. Csináltam már ilyesmit nem egyszer.
Elindulunk.
Figyelem a pulzusomat, folyamatosan túl magas. Már az első kilométereken bele kell sétálnom. Próbálom azt a pulzust tartani, amit Szilvi írt, de nem megy. Nagyon meleg van, tűz a nap, a levegő meg se mozdul, hőség. Az összes frissítőponton megállok, mindenki kedves és figyelmes, csodálatos a staff minden ponton, árad belőlük a szeretet, gyorsan egyik kulacsomba víz, másikba izo, figyelek a frissítésre. A karszáramba jeget tömünk, fejemet, arcomat megmosom, sapkámat bevizezem. Próbálom hűteni magamat, ez az egyetlen módja annak, hogy levigyem a pulzusomat, ha nem sikerül levinni, nem fogok végigérni.
Már 5 órája futok a tervezetthez képest 15 ütéssel magasabb átlag pulzussal, nem sikerül levinni, és így is sokkal lassabban haladok a tervezettnél, ha ennél lassabb lennék, már az első köztes szintidőnél kiszednek. Attól félek, a hőség fel fog emészteni.
Ez az első Korinthoszom, a pálya nekem teljesen új. Annyi rosszat hallottam az útvonalról a futótársaktól, szúnyoginvázió, unalmas, soha véget nem érő töltések. Kellemes csalódás, javarészt autós forgalom nélküli szint nélküli jól futható terep, árvízvédelmi töltések tetején, ártéri erdők mellett haladunk el. Az idei nyári szárazságnak köszönhetően szúnyognak még csak nyoma sincs. Nekem nagyon tetszik a pálya.
40 km, Keselyűs, köztes időmérés. Csak 10 perccel a szintidő lejárta előtt érek be, csak ennyi tartalék idő marad. Nagyon kevés. Ez egy oda – vissza rész, jó szembetalálkozni a csapattársaimmal és futóbarátokkal. Beszélek telefonon Dettivel és Szilvivel is, hiszti van, próbálnak lelket önteni belém, eléggé el vagyok keseredve.
Detti a 80-as távon fut velem szemben, nagyon várom a találkozást. Egy frissítőponton találkozunk is, ő nagyon egyben van, mosolyog, vidám, szép a mozgása, ölelkezés, puszi, és már robogunk is tovább ellenkező irányba.
10 óra 15 perc alatt, azaz 21:15-re kell a 80 km-es visszafordítóhoz érnem Baján a Petőfi szigetre. Baj van. Annyira lassan haladok, hogy ott kicsúszhatok a szintidőből. A 80-as fordító előtti 8 km-t nagyon meg kell nyomni, hogy szintidőre odaérjek, csak másfél percem marad bent. Szarka Szilvi próbál összerakni a frissítőponton, inkább kevesebb sikerrel, majd meglátjuk. A napközbeni hőség elvitte magával az erőmet, rettenetesen fáradt vagyok. Máskor mindig olyan jó érzés a felénél, hogy innen már kifelé megyek, most annyira távolinak és elérhetetlennek tűnik a vége.
Elindulok visszafelé Szekszárdra, már éjszaka van. Nem megy a futás, csak gyaloglok, számolom, hogy mit kellene ahhoz tartani, hogy a 120 km-es Keselyűsre időben odaérjek. Ide csoda kellene, feltámadás. Az ultrázásban nagyon mélyről is vissza lehet jönni, de túl mély ez a gödör.
Egyik lábamat teszem a másik után. Ezt már rég nem lehet futásnak nevezni. Egy töltésen haladok, éjszaka van. Hátranézve már nem látszódnak Baja fényei, előre is hiába nézek, nincsenek fények arra se, a töltés hiába egyenes, még nem látni a következő frissítőpont fényeit. Teljesen sötét van, az éjszaka koromsötét, nincsenek felhők, valaki elvitte a csillagokat is, az égbolt, mint egy hatalmas fekete lepel, beborít. Csend van, lépéseim máskor apró zöreje a murvás úton felveri az éjszaka nyugalmát. Szerintem én lehetek a leghátsó futó a pályán, tudom, hogy nagyon sokan kiszálltak, többiek előttem vannak.
Fejemen fejlámpa, a jobb kezemben lévő telefonom kijelzőjéről egy pillanatra se veszem le a szememet. Annyira arra figyelek, hogy néha lesétálok a töltésről. Detti nyomkövetőjét nézem a maraboo-n. Én a Korinthosz ultrafutó verseny 160 kilométeres távján vagyok, majdnem 13 órája vagyok kint a pályán. Detti a Korinthosz 80 kilométeres távján fut, hamarosan célba ér. A szintideje 10 óra, nemsokára lejár. Már csak pár kilométer, és még a végén visszavan neki egy hegy. Fáradt vagyok, nehezen megy így a matek, de számolok. Még összejöhet talán. Fussál Dettikém, veled vagyok, megcsinálod!
A telefonom kijelzőjén az óra éjfélre vált. A térképen Detti nyomkövetője bár nagyon közel van, de nem éri el a Korinthosz célját. Sajnos Detti szintideje lejár. 4 perccel kicsúszott, annyira, de annyira kevés idő kellett volna még. Mérhetetlen szomorúság önt el, le akarok ülni a töltésre, sajnálni magunkat, és összerakni a lelkem darabjait, ami szilánkosra tört. Nagyon fáj, annyira akartam, hogy Detti beérjen.
Detti felhív telefonon, aztán kicsit sírunk.
Itt engedtem el az én Korinthoszomat. Kiszámolom, 20 perccel a szintidő mögött vagyok, 20 kilométerre Keselyűstől, 6 percesbe kellene odáig futni, hogy odaérjek. Ekkor ez nekem már nem megy. Nem fáj semmi, csak fáradt vagyok, nem tudok futni. Elmehetnék még 120 km-ig, de ott úgyis kiszednek. A leghátsó futó vagyok, nem akarom, hogy a következő 5 pont staff-ja csak egy már szintidőből kicsúszott futó miatt várjon. Eldöntöttem, hogy a következő ponton leadom a chip-emet.
Amikor beérek a pontra, már ott vár az autó, ami összeszedi a versenyt feladó futókat, és visszaviszi a versenyközpontba. Érsekcsanád gátőrháznál, 101 km-nél leadtam a chip-emet.
Ennyi volt nekem az idei Korinthosz. Minden a helyére fog kerülni, a dolgok rendeződnek maguktól, csak idő kell hozzá. Első DNF versenyem, de így is nagyon imádtam, sokat adtam én is, de ezerszer többet adott vissza nekem a Korinthosz, ez csak a közös történetünk kezdete, kicsit döcögősen indult, visszajövök, van még dolgom itt. És Dettinek is.
Minden sikeres célbaérkező sikerének nagyon örülök, ölellek benneteket. Akik pedig hozzám hasonlóan idén nem értek végig, velük majd jövőre célba érünk.
Köszönöm Szilvinek a felkészítést és a barátságot, Öcsinek, Cögének, a staff-nak mindent, mi versenyen futók nagyon hálásak vagyunk nektek, csodálatosak vagytok tényleg, a fotósoknak (Miklós Jakabházy, Kerékgyártó Péter, Szűcs István) a szép képeket. Detti neked meg mindent, szeretlek.
