Kecskés Miki beszámolója:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy folyó. Ez a folyó utat magának ott vájt, hol most a Czigány se járt, a Tamás. Túl az ó-perencián, az óperen-cián, fárfárövéj, ott ahol a malac kúrt a farka ki sem látszik az üveghegy fáinak lehullott lombtakarójától. De még mielőtt bárki történetem megunja, elárulom a medret kitöltő folyékony anyag neve Savinja.
Laci, Vidra, Miki a Tevás hengernél
Három férfi indult el a nagy kan, Izsa mellett fekvő falucskából (ismét kellő tökölődést követően, ami már szinte e kalandorok védjegyévé válhat) szerencsét próbálni, hogy mű anyagból öntött kajak nevezetű vízijártassági szerkezetükön meghódítsák a hullámok habjait, gátaknak, szikláknak hengereit s letöréseknek kopogós köveit.
A legnagyobb Laci a Vitéz, a középső Ati a Vidra, és a legfiatalabb jómagam Miki, aki még tanulja az evezési fortélyokat és a pisztrángok nyelvét. Azért, hogy a magyar igazság is kiteljesedjék, a ráadás, kocsisuk, a transzfert rendező Krisztián, ki a parton szörfözik és mindig készen áll.
Mielőtt vízre szálltunk, végigsétáltunk a hatóságok által természetvédelmi területté nyilvánított, így hajóval látogatni nem engedett felső szakasz partján. 
Megállapítást nyert, hogy ekkora víznél két helyen emelős, de a többi evezős! Krisztiánnal találtunk egy valószínűleg hidroszpídhez való guminuni dobozát, melyet a gazdája elhasznált. 
Indulás előtt még Laci elmagyarázta, hogyan kell a lapáttal dolgoznom, hogy a fejem szárazon maradjon. 
Ati örök érvényű bölcsessége: A partról nézve mindent be kell szorozni eggyel, ez soha ne feledd el!
Gyors bemelegítés és indulás, öltözés közben az úton elsuhanó buszból tini lányok integetnek ránk. 
A katarakt felett én is eveztem, aztán szépen átemeltem.
Laci
Vidra
Ati és Laci naná hogy nem követtek engem, mentek inkább tovább a hajóburogató vízisárkány birodalmába ketten.
Az ötös zúgó végén csak Ati jött le egyen. Mintha a sok szikla, meg henger ott sem lett volna, úgy siklott a víz színén a nagy Vidra.
A vízierőmű gátját is csak ő ugrotta, a többin mi is repültünk vala. 
Jöttek tehát a sok szép helyek, zúgók, gátak, hengerek, limányok sorjában. 
Nem volt valami sok víz ebben a Savinjában. Itt állj ki Miki! Nanáhogy…Laci igen sokat próbálkozott, de nem sikerült beborítani magát, inkább csak szörföztek Atival. 
Jómagam kicsit bizonytalan voltam, négyszer is. (csakhogy ismét meglegyen a magyar igazság)
1.
2.
3.
4.
Tevás zúgó következik.
Vidra
Miki
Laci
Krisztián új sportágat talált ki: szikladeszkázás
Elérkeztünk végül nedves utunk végére, kikötöttünk hát a Tevás henger után a folyó jobb partján.
Ekkor kezdődött ám igazán a móka, dobókötéllel mentés, s miegymás:
Igazán tanulságos és hasznos az effajta gyakorlás. Ildomos lenne ez mindenkinek, hisz fontos, hogy életben maradjon a bajbajutott társ!
Ati a sprickó nélkül is szinte elsüllyeszthetetlen mutatványos.
Bő egy óra úszkálás, felpakolás, búcsúfénykép a táblával, majd indulás.
Méltón és buszkén viselem vértem, melyet komám tervezett nékem (is)! 
Detti nevét mindannyiszor imáinkba foglaljuk, hisz Rigyácon várt ismét a lakoma, kívánság szerint a desszert palacsinta és a meglepetés almáspita.
Ha a folyó medre bővebb vizet adott volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Kecskés Miklós
