II. Elsősegély és gesztenyesütős túra – 2009.11.07-08., Rába folyó
Második alkalommal találkoztunk a Rába folyó partján, hogy egy közös gesztenyesütögetős túra után összegyűljünk egy késő őszi estén a csákánydoroszlói régi malomépületben, hogy a kályha melege mellett tanuljunk, átismételjük, gyakoroljuk az elsősegéllyel és mentéssel kapcsolatos ismereteinket. 
Az a szomorú tény, hogy ez a program mindösszesen csak egy tucatnyi vizet járó embert tudott megmozgatni, egyáltalán nem vette el kedvünket, a túra nagyon jó hangulatban telt. A messzi Kaposvár – Pécs vonalról érkezőknek tényleg korán el kellett indulniuk, hogy a megbeszélt, reggel 8 órai rába-parti találkozót tartani tudják. Gyors üdvözlő kávézás a csákánydoroszlói Kati egységben, majd a csapat elfoglalta esti szállását a malomban. Itt hoztuk a formánkat, ez a beköltözés olyan sok időt elvett, hogy az autótranszferek egy részét a túra utánra, estére időzítettük. A tervezett Rábagyarmat – Csákánydoroszló szakasz végül meghosszabbodott még egy Csörötnek – Rábagyarmat résszel, ami – utólag valljuk be! – kár volt, mert így idő és energia hiányában a szombat estéből elvette az elsősegély és vacsora utáni, forralt boros – beszélgetős részt.
A szombati túra a csörötneki hídtól indult.
Nagyon kellemes meglepetés volt, amikor a start előtt pár perccel a folyón megjelent a legfanatikusabb rábai kenus, a Baumgartner Tibi barátunk, aki csatlakozott is hozzánk pár órára.
A késő őszi Rába folyó teljesen átöltözött, csodaszép környezetben evezhettünk a több napos esőnek köszönhetően, az átlagosnál jóval magasabb vízen:
A magas víznek köszönhetően volt annyi víz a folyóban, hogy a Csörötnek és Rábagyarmat közötti átvágást, más néven Rába Maratonos csalós helyet, mások által pedig Horvát sarok néven emlegetett ágat kopogva ugyan, de át lehetett evezni. Ennek úgy meg is örültünk, hogy el is kezdtük fényképezgetni magunkat. Szokás szerint elsőként a MindenholLeKellEveznem Ati (ez én vagyok még mindig) kezdte a sort, majd jöttek a többiek:
A csapat egy része átemelt itt, egy másik része pedig féltve az Ojibwa kenukat inkább a szokott ágon evezett tovább.
Az rövidítés méretét mutatja, hogy a bohóckodásunk, fotózkodásunk pont annyi ideig tartott, amíg weking barátaink a másik ágon körben leértek. Így ők is tanúi lehettek annak, hogyan karcolgatjuk össze hajóink alját az átvágás kijáratánál a termésköveken az alacsony vízen evezés közben. Itt mivel én vittem le a kenukat, Detti és Zsuzsi pedig Rambo-t játszott a parton, nincs közeli, használható fotó:
Innen tovább Rábagyarmat felé:
A Rábagyarmat előtti holtágnál 2 nagy szarvas úszott át előttünk a folyón, csodaszépek voltak, sajnos a kép egykezes kép lévén nagyon homályos lett:
Megálltunk volna üdvözölni a rábagyarmati Berek kemping üzemeltetőjét, de Feri nem volt kint a birodalmán, így mentünk tovább:
A gesztenyesütésre Rábagyarmat alatt, egy kavicsos partszakaszon álltunk meg.
Az esős időnek miatt rendkívül nehezen sikerült tüzet rakni, nagyon vizes volt a parton szedett fa, de végül sikerült meggyújtani. A forralt bor vs. gesztenye tábortűz versenyét döntetlennek hirdettük ki. Aki ott volt, érti. 
Gesztenyesütés, forralt borozás:
Hány kéz kell egy pohár forralt bor kiöntéséhez?
Majd a csoportkép:
A sötétedésig csak három óránk volt már vissza amikor továbbindultunk, így sietnünk kellett. A gasztonyi kanyar nagyon tiszta volt, mindenki gond nélkül lejött. Itt sem, és a többi „problémás” helynél sem volt semmi gond, jó hangulatban, de kissé sietősen húztuk le a távot a csákányi Vízi Vándor táborhelyig:
A hátunk mögött lemenő nap igazán érdekes fényviszonyokat teremtett, talán valamennyire visszaadják a képek:
Leérkeztünk, átöltözés, autótranszfer, szoba bemelegítése címen kályhák megfüstöltetése, készülődés az esti programra.
Számomra az est legnagyobb meglepetése az volt, hogy az éppen egy hete elmúlt 33. születésnapomra kaptam Dettitől egy olyan tortát, amin egy vadvízi folyó és egy kajak volt!
Nagyon jól esett páromtól ez a kedvesség, de amikor a Csárli és barátai rögtönzött népzenei együttes elénekelt, elzenélt nekem egy igazi erdélyi születésnapi köszöntőt, elérzékenyültem. Bizony! 
A torta nagyon finom volt.
Sajnos a Weking csapat 2/3 része ekkor hazament, eddig tartott a kimenő, remélem jövőre az előadásokon is részt fognak venni.
Este kettő társunk tartott előadást. Az első programot orvostanhallgató, mentőzős, fafaragó, kovácsoló, subavarró, táncos, egyszóval ezermester és minden iránt érdeklődő Bese barátunk tartotta. Az előadása témája vérzéscsillapítás, sebellátás volt főleg. Szuper volt, rengeteg új dolgot is tanultunk. A tanult dolgokat el is gyakoroltuk:
Majd következett a vacsora!
Kitűnő szakácsunk ezúttal Csárli volt, aki hihetetlenül finom kecske pörköltet készített nekünk.
Csárli, nagyon szépen köszönjük! A bőréből majd duda lesz, reméljük majd annak a hangjával is megörvendeztet minket a legdudásabb magyar vadvízi kajakos!
A vacsora utáni második programot Miki, a képzett vízimentő tartotta. A vízimentésről tartott elmélet után, a lehetőségekhez mérten amit lehetett azt a gyakorlatban is kipróbáltuk:
Miután mindenkinek kitörtük az ujjait, mindenkit kimentettünk, következett az újraélesztés. Hozzáértő felügyelet mellett többször is újraélesztettük Annie-t, a babát:
Nagyon hasznos program volt, úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült.
Elfáradtunk, kis muzsika és alvás.
Jó meleg volt éjszaka, nem fáztunk. Szerencsére senki nem horkolt.
10 órakor indultunk vasárnap evezni:
Az eső egész vasárnap szakadt, de mivel a csapat nem puhány turistákból, hanem az időjárási körülményekre felkészült túrázókból állt, így ez senkit nem zavart.
Aki ismeri a Csákánydoroszló – Körmend szakaszt, tudja, hogy igazán kettő olyan hely van, ami gondot jelenthet: a Vörös patak torkolatától lefelé nem messze lévő sziget és a Körmendi gát. A sziget jobb ága nem mindig evezhető a növényzet és az alacsony vízállás miatt, a bal ágat pedig gyakran telepakolja a folyó elakadt fákkal. Ezúttal is ez történt, ami azt eredményezte, hogy egyik kenus társunk felborult. A mentés rendben lezajlott, a mentés után elemeztük a történéseket, a tapasztalatokat levontuk. Nem terveztük, hogy ilyen hideg vízben mentéstechnikai tréninget fogunk tartani, de ha már így történt, akkor kihasználtuk a lehetőséget és gyakoroltunk. Mivel az elúszott társunkat hamar kipecáztuk, és hamar át tudott öltözni csereruhájába, így kihűlés nem fenyegetett. Erről a témáról van itt a honlapon egy cikk, akit érdekel itt megtalálja . A mentés közben nem készült kép, éppen nem értem rá, csak az öltözésről van kép. 
A kenu ne tévesszen meg senkit! Természetesen nem Sásdi Laci úszott el.
Krúzó tanya:
Alpin start a 6 fokos vízbe a 4 fokos levegőről (bemutatja Csárli):
Pózolás a még mindig életveszélyes gátnál, a körmendinél:
Hej, ha nem lennének benne a vasak milyen jól lehetne játszani!
Átemeltünk, majd kiszálló: 
Itt kikötés után sajnos pillanatokon belül a Mecsó elrabolta a Zsuzsit, ezt én személy szerint nagyon sajnáltam, mert Zsuzsi a 2 nap programján aktívan részt vett, örültem volna ha a lezárásán is marad. Helye lett volna ott. A Sásdi Laci a transzfer miatt Csákánydoroszlón maradt, a Zsembi meg elsietett.
A „maradék” csapattal beültünk a körmendi régi hídnál lévő csárdába, és ott meleg levesek, halászlék, dödöllék társaságában beszélgetve méltóképpen lezártuk ezt a jól sikerült túrát.
A terv az, hogy 2010. őszén harmadszor is megrendezzük ezt a programot. Elsősegély, újraélesztés lesz akkor is a fő téma.
Tavasszal pedig tartunk egy mentéstechnikai tréninget, ahol a vízből való mentések, zsákolás, csigarendszerek gyakorlása lesz a feladat.
Én személy szerint nagyon örülnék, ha több ember tartaná fontosnak azt, hogy baj esetén segíteni tudjon társain. Reméljük egyikünknek se lesz soha szüksége erre a tudásra.
Most hétvégén Savinja, ki jön evezni?
