Úgy alakult, hogy ezen a szép májusi hétvégén 2 vadvízi kajakos házaspár evezett együtt az ausztriai Salza folyó hullámain.
A megbeszélteknek megfelelően szombaton kora reggel a nagykanizsai Tesco parkolójában találkoztunk Laciékkal. Korai kelés után nincs is üdítőbb látvány a parkolóban, mint autók tetején vadvízi kajakok. Gondoltam, lövök is egy képet róla:
A kép készítése után odajött hozzám egy korombeli, barna legény, hogy ő úgy gondolja, hogy én azt fényképeztem, ahogy kora reggel az utcán alkoholt fogyasztanak.
-Tezsvér, te mostan minket fényképeztél?
Természetesen vastag bizsu a nyakban, drága autó, hajzselé ahogy illik. Miután tudatosítottam vele, hogy engem az se érdekelne, ha itt a parkoló közepén bukfenceznének, visszahúzódott.
Megcsodáltam Laci új hajóját az autója tetején, majd elindultunk a Salzá-ra. Szinte már szokásos a Rábafüzesi határátkelő előtti benzinkúton a kávézás és egyéb biológia szükségletek elvégzése. Itt álltunk meg pihenni egyet, illetve kb. 40 km-re Palfau-tól megnéztem a szélvédőmet, mert kaptunk egy kavicsot. Szerencsére a hangja ijesztőbb volt, mint a nyoma, nem repedt meg.
Ezen a hétvégén Mecsó barátunknak sürgős berúgnivalója akadt egy jóbarátja legénybúcsúján, így nagy sajnálatomra, de igazoltan hiányzott a túráról. András hétvégén is vigyázott a hazára, Gábor meg egész egyszerűen elaludt, így a reggeli Salza-parti találkozón nem jelent meg. Volt egy, eddig még ismeretlen új jövevény, aki gondolkodott azon, hogy a síkvíz után kicsit összekarcolássza magát a és kajakját a Salzán. Meggondolta magát, pedig úszás nélkül nem fog vadvízezni. Hodzsi új Riot Thunder-je se látott még vadvízet, pedig már másfél hónapos biztos van. A lényeg az, hogy aki akart és tudott jönni, ott volt.
A wildalpen-i beszállónál már láttuk, hogy itt ma bizony nagyüzem van. Töménytelen mennyiségű kereskedelmi trekk, raft nyomult a vízen.
Kajakosok is voltak bőven. Még egy hydrospeed is volt a folyón.
Laci most ült először a friss Jackson Superstar kajakjában. Ez egy 194 cm hosszú, 227 literes kajak. A gyártó honlapja szerint Laci testsúlyával river running – playboat kajak. A válla sajnos mostanában fáj, úgyhogy a sajgó vállal történt evezés után méltán érdemli ki a hétvége hőse címet.
A vízállás teljesen kellemes 180 cm körüli volt.
Iszonyatos mennyiségű muslinca-szerű rovar volt a folyó bizonyos részein.
A képen látható apró kis bigyókról van szó. Fülbe, orrba, szembe, szájba egyaránt benyomultak. Természetesen szigorúan a legnagyobb zúgók közepén.
Csodaszép, napsütéses, kellemes hőmérsékletű időben eveztünk szombaton. Beszéljenek a képek:
Mint máskor is, most is Fachwerk-nél álltunk meg pihenni:
Aztán mentünk tovább:
A kettős kőnél raft derbi:
Pár nagyobb hullám:
A Félalagútnál a lányok kiszálltak, mert eléggé elkezdett lehűlni a levegő. Így innen Laci és én mentünk tovább a T-elágazásig. Ott vártak minket a lányok:
Gyorsan elmentünk szállást intézni. Én nem ismertem a Fitz Roy-os bázist. Laci intézte. Az ő házukban aludtunk. Tutijó hely. Rend, tisztaság, szép környezet.
Este elmentünk meglestük a Hinterwildalpenbach-ot. Félig-meddig terveztük is, hogy másnap reggel a Lacival evezünk ott is, de végülis nem eveztünk.
Sétálltunk a faluban, majd elmentünk vacsizni:
Nagyon finom volt a vacsora, evezés után jól esett nagyon a meleg étel. Aztán mire visszaértünk a bázisra már annyi idő volt, hogy kis beszélgetés után kidőlt mindenki.
Másnap reggel 7-kor engem kidobott az ágy, a többiek még egy órát ráhúztak. Addig én elmentem sétálni:
Gyors reggeli, pakolás és kocsitranszfer után újra ott készülődtünk a wildalpen-i kempingnél.
Természetesen a mókából és kacagásból bőven jutott a mai napra is:
Itt egy kép, amin én is rajta vagyok:
A kanyonba sajnos most nem jött le velem senki már, Lacinak már nagyon fájt a válla, lányok elfáradtak. Volt pár úszás és hajókergetés, de mindenki nagyon elégedetten és egy nagyon emlékezetes túra emlékével indult haza.
A flottánk a következő verdákból állt:
- Detti: Riot Sniper
- Timi: Wavesport Diesel
- Laci: Jackson Superstar
- Ati: Wavesport EZG
Nagyon jó hangulatban, nagyon jót eveztünk.
Vidra