Ahogy Kanizsáról olyan sok futó, mi is jótékonysági futással töltöttük a vasárnapunkat. Futás a koraszülöttekért, a verseny ami nem csak a futás örömét, a táj szépségét, a jó társaságot, és jó szervezést adja, hanem ott van bent az a plusz, hogy jó ügyért mozdul meg ennyi ember.
Vadlán után egy héttel Szilvi kérdezte, hogy lenne-e kedvünk indulni, párban, csapatban vagy egyéniben? A pihenőhét végén voltam, érdemi futásom még nem volt a verseny óta, de simán rávágtam, hogy persze, a táv eldöntésére pedig megbeszéltük, hogy a hét végéig eldöntjük. Eltelt néhány nap, és eldőlt a táv is: egyéni. Aztán hipp-hopp elszállt az utolsó hét is, már ott álltunk a mentőautó mögött, és egy nagyon jó kis nap előtt.
A nap folyamán, többször megfordult a fejemben, hogy a dombságban nem lehetnek hegyek, de az összes hegytetőről olyan pazar volt a kilátás, hogy már csak azért megérte.
Örülök, hogy igent mondtam, örülök annak is, hogy egyéniben indultam.
Zalaegerszeg-Keszthely 66 km, 1100 +D egyéniben, Atival együtt.
