A tervezett DZD300 Ultra Trail első 64 km-ét végigjártam tegnap. Ez a 64 km az első két szakasz: Nagykanizsa – Hétbükkfa forrás és Hétbükkfa forrás – Eszperantó forrás.
Indulás Nagykanizsáról reggel hatkor.
Az első 26 km megegyezik a Kanizsa 30 teljesítménytúrával, csak másik irányban: Nagykanizsa – Miklósfa Parkerdő – Liszó hegy – Liszó – Bagola – Csónakázó tó.
Igen, ekkora, derékig ér és harmatos. Jól esett kora reggel. Miklósfa Arborétum.
A parkerdő végén egy szakaszon derékig ért az ösvényen a fű, teljesen átáztam a reggeli harmatban.
A Miklósfai Parkerdő és a Liszó hegy között a réten láttam egy halászsast. Közel a halastó, ilyenkor átvonulnak hazánkon. Örülök neki, még soha nem sikerült élőben ilyen madarat látnom. Így néz ki különben, nem saját kép (forrás: wikipedia), telefonnal nem volt értelme fotózni:
Innen a folytatása a régi Kanizsa 50 túra egy része a zöld sávon: Csótó – Zalaszentjakab – Csapi – Nagybakónak. A Kanizsa 30 útvonalát jól ismerem, a második felén is jártam régen többször is, de arra nem emlékeztem.
Volt térképem, órámon a track is fent volt, de így is elkavartam többször is. Ha valaki csak a jelzésekre hagyatkozik, akkor nem tud végigmenni, nagyon hiányosak a jelzések, főleg a zöldön. Az elején még folyamatosan jegyzeteltem, felírtam az olyan helyeket, ahol el lehet menni rossz irányba, aztán abbahagytam, semmi értelmét nem láttam annyira sok ilyen hely volt.
Indulásnál 2 liter folyadék volt nálam. A Csótó forrásánál újratöltöttem (30 km).
Nem gondoltam, hogy ez az utolsó vízvételi lehetőség.
A régi 7-esen lévő autóspihenő közelében 2 fekete férfi borítgatta ki az illegálisan az út mellé telepített több köbméternyi műanyag zsák tartalmát, majd vizsgálta át. El akarták kérni a pénzemet, de végül megállapodtunk abban, hogy marad nálam.
Csapi előtt a tónál a jelzést és a track-et követtem ahogy kell. A régi turistaút helyén kb. 100 méteren áthatolhatatlan dzsungel volt, azért én áthatoltam.
Utolsó jelzés.
Ide vezetett az út.
Turistaút Level Expert. 100 méternyi dzsungel.
Csapiban nem sikerült vizet szereznem, innen a vésztartalék maradék fél literrel toltam végig. Nagyon meleg nap volt, a frissítést nagyon elcsesztem, a kaját és az innivalót is, elfogytam, az utolsó 15 km szenvedés volt. Reggel elázott a cipőm a harmat miatt, a talpaim se voltak jól az egész napos vizes zokni miatt.
Itt most éppen nem jó. Valaki adjon egy hideg kólát!
Detti és a srácok eljöttek elém, hogy együtt menjünk végig a Kőszikla szurdok részen. Nagyon megörültem nekik, amikor megláttam őket. Detti hozott enni és inni, életre keltett. 🙂
Somi a telefonon adott kérésemet, hogy kutyát most ne hozzanak, átugrotta, így elindultunk a szurdok létráin először kutyával. Egyet lecipeltem a kezemben, aztán láttam, hogy nem fog menni, így visszavittem, Detti maradt a kutyákkal, csak én jártam végig a szurdokot a srácokkal. (Hozzátenném, hogy fiatal koromban ezt a szurdokot bringával is megjártuk, de akkor még vagány voltam.)
Nagyon jó volt, nagyon szép hely, nagyon jól éreztük magunkat. Dettivel találkoztunk a forrásoknál, aztán irány haza.
A nyáron a sok túravezetés miatt kevesebbet futottam, ilyen hosszút igazán az UB óta egyszer sem, 30 volt azóta a legtöbb. A frissítést elcsesztem, nagyon meleg is volt, de különben is nehezen ment, a tegnapi 64 km-ben elég kevés volt a futás. Azt hittem jobban fog menni, ebben a tempóban, ha szerzek kaját és inni, akkor 100-ig el tudtam volna menni, aztán végem. Úgyhogy a tervezett november végi hosszú DZD bejárásra össze kell szednem magamat.
GPS track, alatta még sok-sok kép a napról.
Képek a napról időrendben
A cucc összekészítve, az új botom tesztelés előtt.
Start, reggel hat óra. Nagykanizsa.
Miklósfa.
Miklósfa Arborétum bejárat.
Vízvételi lehetőség az Arborétumban.
