Mit keresek én a Vadlánon?
Mi az a Vadlán? A Vadlán Ultra Terep egy terepfutó verseny a Keszthelyi-hegységben. Kétféle táv választható: egy 108 km-es és egy 50 km-es körrel. „Számunkra oly sokat jelent a Keszthelyi-hegység, nem tagadjuk elfogultak vagyunk iránta. Mi is futók, ultrafutók vagyunk és szeretnénk Nektek megmutatni a csodálatos színekben pompázó Keszthelyi-hegységet, az új kilátókat, mind a 7-et. A Rezi és Tátika várakat, a szerzetesek által működtetett Sztúpát és még számos Zala megyei csodát!” – írják a szervezők.
Nekem nem a futás az esődleges sport az életemben. Biztos mindenki hallotta már a mondást, ha az edzésed nincs fent a neten, akkor az meg sem történt. 🙂 Szóval, akkor én csak akkor edzem, ha Ati is ott van, és felteszi a netre. A viccet félre téve, heti 7-8 edzésem van: spinning, köredzés, és TRX – ezek a láthatatlanok -, és ezek mellett szoktam elmenni futni legtöbbször a rigyáci erdőben. Legjobban azok a részek tetszenek, amik szűk utak, kis ösvények. És persze nagyon sokat evezek, sok vízitúrát vezetek én is.
A Keszthelyi-hegységben többször is jártam már, a Lepke 40-es teljesítménytúrán, de a barátainkkal is többször túráztunk itt. Nagyon tetszik ez a környék, a növényzet és a terep változatossága. Pont olyan ez ami engem motivál, ahol van kedvem futni.
Ati tavaly is és tavaly előtt is részt vett a Vadlánon, és csak jót mondott a pályáról, a szervezést pedig én is láttam,tökéletes volt. Folyamatosan ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy ennek a részese szeretnék lenni, és nem mint kísérő… Félre ne értse senki, nagyon szeretem Atit kísérni a versenyeken, de az más. De úgy gondoltam, hogy a táv, a szintidő és a terep együttese olyan mint egy óriás, ami felkap megrág, azán kiköp a táv legeldugottabb pontján. De a kisördög ott motoszkált, és aztán egyre gyakrabban merült fel bennem a gondolat, hogy szépen titokban odasettenkedünk, és megnézem magamnak én ezt a Vadlán 50-et.
Volt terv, több is. Én úgy indultam el, hogy az emelkedőkön tempósan gyalogolunk – persze van néhány ahol a tempó elmarad -, az egyeneseket és a lefeléket megfutjuk, és ha beérünk a szintidő alatt, én nagyon boldog leszek, ha nem akkor sincs gond, túráztunk egy jót. Ati terve – amit kb 49km-nél osztott meg velem – “elmegyünk 25-ig, ott rájössz, hogy ez nagyon fárasztó, és letúrázzuk a másik felét”. Végül is volt közös pont, mert minketten úgy álltunk neki, hogy legfeljebb lesz egy jó túrázós napunk.
Nem indultunk túl korán, kicsivel 9 után. Nagyon meleg volt, párás meleg, de a táj gyönyörű volt. Amíg a település közelében futottunk, addig a pipacsmezőkben gyönyörködtem, utána fel sem tudom sorolni a sok szépet amit láttunk. A kilátás az összes csúcsról nagyon szép volt, bár sok idő nem maradt a gyönyörködésre, mert ugye a szintidő nevű szörny….
Vállusnál aztán egyértelművé vált, a párás meleg bizony a zivatar előjele volt. Az “aprócska dombra” itt még száraz úton egy, aztán később két bottal felküzdöttem magam, de aztán leszakadt az ég. Egészen a Szent Miklós forrásig öntötték a nyakunkba a vizet, aztán már csak fákról és a bokrokról jött ránk a víz, aztán újból megeredt, aztán ismét elállt, de a víz és a sár innentől már állandó volt, ami azért lassított a tempónkon, de még tudtunk a szintidőn belül haladni.
A táv utolsó 15 km-én már éreztem a terep nevű szörny nyomait a jobb térdemen. A lefelék már nem igazán estek jól. Az utolsó 5 km-t ősszel Atival lefutottam, ott már ismerős volt minden, és azért már azt is lehetett tudni, hogy beérünk a szintidő alatt.
Nagyon jó érzés volt ott állni a székelykapu alatt, akkor is ha nem volt zene, taps, nem várt senki. Jó volt, mert ez egy szintfelmérésnek indult, nagyon elfáradtam, és tudom, hogy rezgett a léc, de nem vertem le.
Rengeteg képet találsz még a beszámoló alatt erről a szép napunkról, kattintásra nagy méretben lapozható.
Detti
ui. 1: Igaz, most nem volt leves a Büdöskútnál, de a frissítést eső formájában többször is megkaptuk. 🙂
ui.2: Ati ma átküldte a Vadlán 50 regisztrációs linkjét… Neki kell állnom futni.
Reggeli lendület. 
Mindenhol pipacsok. 
Rezi vár felé. 
Orchidea. 
Rezi vár bejárata. 
Kilátás a Rezi várból. Rezi vár. Miénk a világ. 
Pihenő Rezi várnál. 
Rezi vártól egy nagyon jó ösvény vezet le az 50-es és 108-as táv elágazásához. 
A kép nem adja vissza, de ez nagyon meredek…. 
Vadlán. Vagy Vadlány? 
Itt nagy hőség volt, sejtettük, hogy itt valami nagy eső készülődik… 
A legnagyobb emelkedő Vállus után. 
Detti szerzett botot magának. 
Szakad az eső. 
Az eső esik, de mi jókedvűek vagyunk. 
Szent Miklós forrás. 
Kutyatemető. Vad árok. 
Vad árok. 
Vadlán lik, a névadó. 
Az utolsó kilométer. 🙂 
Leállítom az órámat. Szintidőn belül. 🙂 
A székelykapu, a cél. 
Célban. Sikerült.
