Tegnap Detti lefutotta az első félmaratonját. Egyből terepen, 500 méter körüli szinttel. A terep néhol könnyen futható, széles erdei út, néhol sáros, ragadós kis ösvény, néhol szinte út se volt. Én voltam a tevéje, vittem az innivalóját. Készítettem képeket, a szöveg alatt találod. Nagyon szép időnk volt. Megállni nem lehetett, aki megállt, azt felfalták a szúnyogok. Ezúton is köszönjük nekik a lelkesítést!
Győzelem!
Decemberben, mikor Atival először elmentem futni, és a cipőimre egyenként 1-1 kg agyag ragadt, minden porcikám fájt, nem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap amikor nem 3 km-en halok meg, hanem 21,1-en. 🙂
De aznap is győztem, és nem a 3 km-t győztem le, hanem magamat.
Az elmúlt háromnegyed évben nagyon sokszor kellett ahhoz egy-egy csatát megnyerni, hogy elgondolkozzam azon, hogy le tudok futni ekkora távot. Néhány hete egy ismerősöm megkérdezte, hogy miért nem megyünk el a Kanizsai Futófesztiválra. Ettől kezdve foglalkoztat a gondolat, hogy vajon sikerülhet-e? A héten Ati lefutotta a maratont, én kísértem bicajjal, és egyre határozottabban gondoltam azt, hogy hétvégén futok egy hosszabb távot. Eljött a nap. Ati mondta, hogy elkísér, és legyen 21. 12:30-kor indultunk, kellemes napsütéses időben, és a zalai dombságnak hála felfelé. Az első 5 km alattomos emelkedő, majd 2 km kicsit fel, kicsit le hűvös erdei úton, néha meg megtűzdelve egy egy jóképű sáros szakasszal. Aztán a táv háromnegyedéig hol nagyon fel, hol nagyon le, itt azért volt néhány emelkedő amit sétálva tettem meg, sőt akadt egy olyan is, amin felsétálni is komoly kihívás volt. Innét már csak egy 7 km volt hátra, ami egy jól futható kis szakasz – télen és kora tavasszal, most azonban elég barátságtalan volt a magasra nőtt tüske, és fű, és itt kell megemlíteni Atin kívüli leghűségesebb társaimat a szúnyogokat, még ha napon álltunk is meg inni, rögtön megjelentek, és csíptek, és csíptek. Ekkor már tudtam, hogy meg tudom csinálni. Ismét győztem! Legyőztem a kishitűségemet, és most már tudom, hogy meg tudom csinálni. Elmegyünk a Kanizsai Futófesztiválra mert mindenkitől azt hallom, hogy nagyon jó a hangulat, és mert ismét szeretném legyőzni magam. Ati azt mondta elkísér, fut velem. Biztos vagyok abban, hogy legalább annyi erőt fog adni akkor is mint a mai napon.
Detti
Az útvonal
Képek a futásról
