Az elmúlt hétvége szombatján Csehországban versenyeztem, akkor el is maradt a hétvégi hosszú edzésem, így szombatra mindenképpen valami hosszabbat szerettem volna. Gyakorlatilag két hete folyamatosan esik az eső, de mivel a szombati napra az időjósok eső nélküli napot ígértek, így úgy gondoltam, hogy kihasználom az alkalmat egy hosszabb bringázásra. Az út még elég vizes volt amikor elindultam, így nem az országútival indultam, hanem a túrabringámmal. Az első 10 percben valóban nem esett az eső, aztán rákezdett, és folytatta is jó két órán keresztül, teljesen eláztam. Végül is 105 kilométer lett a vége a Rigyác – Petrivente – Semjénháza – Molnári – Murakeresztúr – Belezna – Zákány – Gyékényes – Porrogszentkirály – Surd – Jankapuszta – Fityeház – Bajcsa – Kiskanizsa – Sormás – Rigyác útvonalon.
Murakeresztúr és Belezna között beugrottam az Új-Zrínyivárhoz.
Átmentem a képen látható fahídon is, túléltem.
Porogszentkirály és Somogybükkösd közötti szakasz szintes és tele van éles kanyarokkal. Akik jártak már a „Hétszergörbe” felé, tudják, mire gondolok… Nagyon jó edzőterep bringázni. Kellett is innom utána a surdi Süsü presszóban egy nagy korsó kólát.
A Murakeresztúr – Belezna és a Jankapuszta – Fityeház útvonalak nekem újak voltak, eddig nem tekertem erre. Az említett első út fele részben, a második teljes egészében földút, így az esős időnek köszönhetően volt sár rendesen, arról nem is beszélve, hogy belehajtottam egy kisebbnek gondolt, de 40 cm mély pocsolyába… Országúti bringával semmilyen időben nem ajánlom.
Vasárnapra Lubics Szilvi szervezett egy közösségi futást egy általam is kedvelt és gyakran futott útvonalon, így terv szerint vasárnap reggel a Kanizsa Futóklubbal együtt futottam volna 16 km-t. Az útvonal különlegessége az, hogy végig erdőben halad, de mivel köves erdészeti út, így a legesősebb időszakban is futható.
A találkozó kora reggel Eszteregnye mellett. Nem kocsival mentem közúton, nekem egyszerűbb volt keresztülfutni az erdőn, nincs messze, legrövidebb úton 7-8 km. Nagy sárra készültem az erdei utakon, de nem volt annyira vészes.
Kora reggel az erdőn a Kék túra útvonalán.
Őzikék.
Kattints a fenti képre, és keressed meg az őzikéket!
A többiek bent találkoztak Kanizsán, onnan kocsikkal jöttek ki. Majdnem egyszerre értünk oda, én egy kicsit később, de nem baj, mert pont velük szemben jöttem, így találkoztunk. Nagyon jó hangulatú, beszélgetős futás volt. Az erdő nagyon szép volt, azoknak is tetszett a terep, akik még nem jártak erre.
Léhart Zoli sok képet készített, másolok ide mutatóba a képei közül, a többi a Kanizsa Futóklub FB oldalán van:
Elég jó tempóban (5:30- 6:00 ezrek között) lefutottuk a 16 km-t. Remélem máskor is lesz ilyen közös(ségi) futás terepen.
A csapat innen hazament kocsival, és meg elindultam hazafelé futva az erdőn keresztül, kissé kerülővel, kényelmes tempóban, komolyabb emelkedőkön belesétálva, tájat nézegetve.
Bár az előző napi bringa után vasárnapra nem terveztem hosszabb távot, de amikor kiszámoltam, hogy 36 km lesz mire hazaérek, gondoltam, akkor már legyen kerek szám, az a 6 km még belefér. Így a szép őszies erdőben lett egy kényelmes tempójú, 42 km-es terepmaratonom vasárnapra.
Hazaértem, eléggé el voltam fáradva, de Somi bringázni hívott, arra pedig nem lehet nemet mondani…
Vasárnap este könnyen elaludtam. 🙂
