Andrew és Vranek október második hétvégéjére tervezte az idei szezonzáró vadvízi kajakos túráját megtoldva 2 nappal, így összesen 4 napot eveztünk nagyon jó hangulatban, nagyon jó csapattal. A helyszín Ausztria vadvízi paradicsomában a Salzach, Drau, Isel, Lieser, Lammer folyók voltak. A túrán összesen 28 kajakos evezett együtt.

Névsor

Felső sor: Kicsi (Bagi Attila), Süveges Gergő, Halász Attila, Szemző Gabi, Andrew (Nagy Endre), Optika, Szentendrei Jani, Borbás Peti

Alsó sor: Taki (Takács István), Vranek (Vrana Tamás), Boros Marci, Madarász Norbi, Lakner Zita, Madarász Lóri, Korcsmáros Mitya, Bódis Robi, Merényi Móni, Vári Peti, Kunszt Tomi, Kuli Gyuri, Sziszó, Túróczi Tibi, Detti, Vidra

Sajnos nem sikerült mindenkit egyszerre lefotózni, a képről hiányzik: Halász Levi, Sara, Krajcsó Peti, Szabó András.

1. nap – Salzach

A Salzach folyón kb. 18 km-t eveztünk. A térképek szerint a szakasz besorolása WW III, egy zúgót írnak WW IV-nek. Ez nagyjából helyes is lehet, de most az alacsony vízállás miatt egy kicsit könnyebb volt.

Mivel a kajakosok között több ismeretlen kajakos is volt, így Dettivel készítettünk mindenkinek névre szóló matricát, amit a kajakra vagy a sisakra ragasztott. Puskázva könnyebb volt megtanulni a neveket.

A beszálló felett van egy életveszélyes gát fogós hengerrel, ez alatt szálltunk be pár száz méterrel.

A beszálló alatt kisebb zúgók következtek. Nem lettek volna különösen technikásak, de az alacsony víz miatt nagyon kellett vonalat keresni, hogy ne verjük szét a kajakjainkat.

Ennek a pattogásnak sajnos meg is lett az eredménye, egyik kajakunk berepedt.

Dr. Nagy Endre, baleseti sebész megműtötte a berepedt kajakot. A műtét sikerült, a szükségmegoldás kibírta a túrát végig.

 A kezdeti hűvös, felhős idő után szerencsénkre kisütött nap. A csodaszép környezetben nagyon lehetett örülni a melengető napsugaraknak.

A szép napsütéses időben nagyon kellemesen éreztük magunkat. Nagyon szép napot töltöttünk együtt. Bemelegítésnek nagyon jó volt a folyóválasztás. A kiszálló egy gát felett van, a folyó bal partján lévő vízmércénél. Itt van egy parkoló is, így könnyen át is lehet öltözni.

Az esti vacsora paprikás krumpli volt: Vranek volt a séf, voltak konyhalányok is. Detti és a Sziszó kivételével az összes ronda és borostás volt, de legalább jót főztek.

Amíg a lenti konyhában készült a paprikás krumpli, addig Zita korlátozott hozzáférésű palacsintáját felélték az emelet lakói.

2. nap – Drau (Dráva), Isel

A reggel azzal kezdődött, hogy átvonatoztunk a hegyen keresztül. A vonat átviszi az embereket és a kocsikat is, olyan, mint egy hegyi komp.

Kommunikációs hiba miatt egy éjjel érkezett kajakos társunk a szálláson felejtődött. Fájdalmát gyorsan a facebook-on keresztül a világba is kiáltotta. Természetesen a jóindulatú kommentelők egyből le is csaptak a beírásra.

Hideg, esős reggel volt. Fázósan, de jókedvűen készülődtünk a Dráva beszállójánal.

A Dráva ezen a szakaszon WW III+, a végén lévő szlalompálya WW IV. Kb. 16 km hosszú lehetett a szakasz.

Következett egy gát a Dráván, ekkora víznél biztonsággal ugorható, nincs alatta fogós henger. Egyből utána kettő könnyebb csúszda. Első kis víznél bal part mellett kevésbé kopogós. Detti ahol tudottt fényképezett a partról is, képek erről a zúgóról:

Barátságos patak, nincsenek nagyon hosszú, összetett zúgók, mindig van lehetőség összevárni egymást még ekkora nagy csapatnak is.

Néhol nagyobb esése is volt a Drávának, egy ilyen zúgónál készültek ezek a képek:

A városba beérve, ennek az etapnak a vége felé van egy szlalompálya. WW IV-nek írják, talán kicsit túlzóan, de mindenképpen élvezetes játszótér vadvízi kajakoholistáknak.

A Dráva után felmerült ötlet szintjén, hogy evezzünk még egyet az Isel-en. Erre 7-en maradtunk. A Dráva parton a pakolással még eltököltünk egy órát vizes ruhában, addig totál szétfagytam, jobb lett volna, ha nem evezek az Iselen, akkor nem betegedtem volna meg.

Az Isel-en vízre szálltunk heten, mint a gonoszok.

Az evezett szakasz WW III+-IV lehetett nagyjából. Nagyon gyors víz, nagy esés, hengerek. A víz borzasztó hideg volt, erre emlékszem a legjobban.

A beszálló alatti első zúgó volt ezen a szakaszon a legerősebb. Volt egy tervezett vonalam, de nem tudtam tartani, egy szikla beborított, az eszkimó meg nem jött össze. Bár én csak arra emlékszem, hogy elindulok a tervezett vonalon a zúgón lefelé, utána meg arra, hogy a Kicsi rám ordít, hogy a másik irányba ússzak. Gondolom kaptam egy maflást is a víz alatt. Nem volt jó úszás. Az evezőt összeszedtem én, a kajakomat a Peti. Opti a parton visszahajlítgatta a szemüvegemet. Egy héten belül visszanőtt a bőr az ujjaimra, tavaszra meg lett szép új köröm a lábamon. Csak az nem úszik, aki a parton áll. Detti jól megijedt.

Csont nem törött, így visszaültem, és mentem tovább a többiekkel. Nagyon jó szakasz, csak ne lett volna ennyire hideg a víz.

Leértünk a kiszállóhoz, de csak teheneket találtunk egy tucatot, a száraz, meleg ruhákat rejtő autókat nem. Negyed óra múlva megérkeztek ők is. Jégcsákánnyal levertük magunkról a ránk fagyott evezős ruhákat.

Detti talált még egy kis almás pitét a kocsiban, én hülye meg elkiáltottam magam, hogy: ki kér pitét?

Este az erdélyi Halász testvérek megleptek minket miccsel. Ez egy romániai étel, csevaphoz hasonlít. Vagy ugyanaz. Finom volt, köszönjük, kedves volt tőlük.

Detti cukros – fahéjas kiflit készített. Köszönjük, annak is nagy sikere volt.

3. nap – Lieser

Andrew kocsiján és futóján összesen 24 db kajak van. Nem semmi.

A Lieser-re jóval a raft beszálló felett szálltunk be. Kb. 14 km-t evezhettünk. A szakasz WW III-IV, az utolsó 2 km WW IV+.

Csuda jó zúgók, hatalmas hullámok, nagyon jó folyó. Én most eveztem ezt a folyót először, az egyik kedvenc folyóm lett.

Az utolsó 2 km kicsit erősebb, a fáradtak és kevésbé gyakorlottak kiszálltak előtte. Itt, a híd előtt a bal part felől MELEG víz folyik be, a víz érezhetően melegebb. A szakasz nehezebb része a jobb parton az útról végig megtekinthető. Jó technikás szakasz, nagy eséssel, nagy hullámokkal. Nagyon nem büntet elúszás esetén sem ekkora víznél. Nagyon jó volt a nap zárásának.

A kiszálló közvetlenül a gát előtt van a jobb parton. Ösvény vezet a parkolóhoz.

Innen pár autóval hazamentek, valakinek dolgozni is kell, amíg mi örömevezünk.

Esti vacsora vadásztál volt. Mindenki azt evett, amit vadászott a konyhában. Néhányan a sajátjukat, néhányan másokét.

4 nap – Lammer

Kanyon előtti rész WW II-III, kanyon WW IV-V.

Szörnyű idő volt. Szakadó eső, 9 fok körüli hőmérséklet. Reggelre nagyon beteg lettem, így én nem eveztem. Mi Dettivel sétáltunk a kanyonban, így legalább végigfotóztuk ahogy eveztek a fiúk a nehéz részeken.

A kanyonról pár kép először még a fiúk nélkül:

Aztán megérkeztek a fiúk.

A Lammeröffen katarakt besorolását nem tudom, fentről nézve erős négyes, úgyhogy ötös. Hosszú, összetett, nagy hengerek, ekkora víznél is erős volt. Nem hiába szakértettek annyit a fiúk.

Ez egy érdekes hely volt, jobbról kőről boof-olva szépen le lehetett jönni, aki kicsit is belepottyant a hengerbe, azt mind irgalmatlanul megcibálta. A leglátványosabb kényszer-rodeót András mutatta be.

A csapat nevében köszönöm Andrew-nak és Vraneknak a túrát!

Igazi baráti hangulat, jó vizek, jó emberek. Jó volt.