Hagyománnyá vált, hogy a magyar kajak- és snowboardguru, Nagy Endre, vagy ahogy mindenki ismeri, Andrew szervez egy kajaktúrát a szezon végén. Andrew túrái a magyar vadvizes körökben híresek, egyesek szerint inkább hírhedtek, az idei folyókat tekintve, hűen magához, idén sem választott könnyű vizeket.

Ahogy az lenni szokott, a több tucatnyi bejelentkezett emberkéből nem jött el mindenki. A túrán végül összesen 16 kajakos evezett a folyókon.

Illetve ez nem igaz ebben a formában, mivel a villámlást és mennydörgést elkerülendő, egy héttel korábban egy kisebb magyar csapattal Andrew már végigevezte ezeket a folyókat. Azon a túrán én nem voltam ott, de Kunszt Tomi és Optika beszámolója alapján az a túra is jól sikerült.

A mi túránk résztvevői:

Andrew, Halász Ati, Mitya, Meli, Jonuc, Robi, Pisztráng, Lóri, Peti, Marci, Jani, Kicsi, Ildikó, Detti, Vidra, Pusztító, Vranek, Sámán Peti, Dóri, Reni.

A későbbi képeken lévő piros pólókban azért feszítünk olyan büszkén, mert ez a túra pólója.

A beszámolóba sok-sok képet tudsz megnézni, ha a képre kattintasz, akkor nagyban le is tudod menteni. Ezek a képek javarészt az én fényképezőgépemmel készültek. Mivel én a vízen voltam, így nem volt mindig lehetőségem, hogy a legjobb helyeken fotózzak. Halász Ati és Lóri is ígért videót, ha majd a gopro huszárok is összevágják az anyagokat, akkor ezekkel a videókkal is bővülni fog a cikk. A fejkamerás felvételek fogják hűen bemutatni a vizeket, addig elégedj meg ezekkel a képekkel.

1. nap – Salzach

Technikai adatok: Salzach Raftstrecke szakasz, 11 km hosszú, nehézség WW II-III (1x IV), aktuális vízállás 71 cm3 (minimum 50, közepes 100, maximum 200), hőmérséklet kb. 10 fok.

Reggeli után Andrew a kajakiállításon frissen vásárolt finom, ropogós kajakfelszerelésekből rögtönzött vásárt szervezett a konyhában. Utoljára ilyen látványt a turkálóban láttam, amikor a dauerolt hajú 40-es nők előtt új bálát bontottak.

Első napra egy könnyed, komolyabb nehézség nélküli bemelegítő túrát tervezett Andrew. Nem is bántam, mivel mi például hajnali 5-re értünk ki, így csak pár órát aludtunk. Én valószínűleg fejben sem tudtam volna odafigyelni erősebb vízen. A folyóleírások erre a szakaszra WW II-III-at írnak, egy-egy zúgóra írnak csak WW IV-et, ezt ekkora víznél én túlzónak tartom, barátságos, könnyen menthető víz.

Éppen időben jöttünk le a vízről, mert a levegő elkezdett nagyon lehűlni.

Evezés után Andrew mindenkit megvendégelt egy pizzára. Köszi!

2. nap – Lieser

Technikai adatok: felső beszállótól katarakt vége 13,5 km hosszú, nehézség WW III-IV, a vízállás miatt most erősen IV+ (néhol talán WW V?, Sámán szerint csupán technikás hármas 🙂 ), aktuális vízállás 69 cm3/223 cm (minimum 150, közepes 180, maximum 200), tehát bőven HW felett volt. Hőmérséklet 10-14 fok.

Reggeli közben kiderítettük, hogy a Lieser maximum vízállásnál van, erre Andrew „‘Megyünk a Lieserre!” kiáltással reagált.

Reggelre 15 cm hó esett.

Havat kellett lapátolni, mert a hó bezárta a kajakszállítót.

A Lieser a hegy másik oldalán van, így át kell menni az alagúton a vonattal. Igyekeztünk, ahogy tudtunk, de a hó miatt én csak hólánccal tudtam felmenni a vonathoz. Andrew nem bonyolította túl a dolgot, idézek tőle: „-Kopott nyári gumival, nincs féklámpám és generátorom és ne legyek laza?” Szóval mesteri módon kivitelezve, felhúzta nyári gumival a kajakszállítót a vonatállomásra ott, ahol a Vidrabusz csak hólánccal tudott felmenni. A vonatot persze az utolsó pillanatban lekéstük a hó miatt.

A hegy másik oldalán valamivel jobb volt az idő. A Lieser katarakthoz érve elkezdődött a szakértés. Azt mindenki látta, hogy a folyó nem a szokott arcát mutatja. A katarakt bejárata izmos volt, viszont a folytatás annyira nem volt vészes. A sziklák valahol mélyen lent voltak brutális méretű hullámokat és hengereket generálva, de minden hengert ki lehetett kerülni.

Visszaszálltunk az autókba, és elmentünk a fenti beszállóhoz. Útközben is végig láttuk a kocsiból a vizet. „Útról nézve hármas.” Ami annyit jelent, hogy vízről nézve négyes, néhol még erősebb is ekkora víznél. Nagyon gyors volt a folyó, limány csak nagy ritkán. Amit én gondoltam erről a vízről az, hogy teljesíthető, meg lehet csinálni, gyorsan kell reagálni, a legnagyobb hengereket jó kikerülni, mert ha nem tudod áttörni, nem biztos, hogy elenged, borulásnál pedig mindenképpen vissza kell eszkimózni, itt túl nagy luxus az úszás, a cucc jó eséllyel elúszik. Alávágás, szifon, rőzsegát és hasonlók nincsenek, jellegéből adódóan nagyvíznél sem alul visz el,  így egy esetleges elúszás biztosan maradandó élmény, de ki lehet úszni külső segítség nélkül is. A felszerelést viszont nagyon nehéz menteni ennél a vízállásnál. Elkezdődött a vacillálás, hogy akkor most evezzük-e ekkora víznél a folyót, vagy ne. Végül is vezérünk úgy döntött, hogy hullámvasút lesz a mai program. Beöltöztünk, érezhető volt a feszültség indulásnál.

Párokat alkottunk, mindenkinek volt egy párja, akire figyelt a vízen.

Elindultunk a folyón, nekem is volt egy eszkimóm, a víz erős volt, nagy erővel nyomott, nagy hengerek, sok helyen kiszámíthatatlan, erősen karfiolos víz.

A kereskedelmi raft beszálló felett kicsivel volt egy hely, ahol egyszerre 5-en borultak ugyanabban a teljes folyószélességű hengerben. Senki nem tépett egyből, mindenki megpróbált visszajönni, de sajnos volt olyan, aki háromszor eszkimózott vissza, de mindig visszaforgatta. Ketten itt elúsztak. Ennél a vízállásnál a szokott módokon menteni reménytelen volt, az egyik kajakot sikerült kilökni egy limányba, a másik ment lefelé a folyón. Kicsi és Andrew megkergette, de sajnos elúszott, talán előkerül majd, amikor utoljára látták, az orra már be volt nyomódva. Itt kissé szétszóródott a csapat, de úgy gondolom, hogy a mentést a lehetőségekhez mérten jól csináltuk. Kellett kötéltechnika többször is, volt kajakfelhúzás sziklán, két part közti kötelezés a másik parton lévő evezők miatt.

Andrew úgy gondolta, hogy akkor a mai túrának itt vége van, de páran még eveztek volna tovább, így a csapat egy része továbbment a lenti katarakt felé. Közben a vízszint csökkenni kezdett, illetve a kereskedelmi raftos szakasz is könnyebb, mint a felette lévő rész, de így is húzós volt még. A katarakt előtt még volt egy kis szakértés, majd indult a csapat. A csirke úgy volt, hogy középen a nyelven be, majd jobbra tartás, ha a bejárat megvolt, utána már talán könnyebb volt a katarakt, mint normál víznél, mivel most minden víz alatt volt.

Egy kajakosunk szerencsétlen és bizonytalan vonalat evezett, a bejáratnál lévő hengerbe rossz szögben és lassan érkezett, borulás, hiába eszkimózott vissza többször, végül belesett egy újabb hengerbe, abban meg elfogyott az erő, és úszás. Nagy úszás.

Érdemes lett volna még addig elindulni úszva a belső ív felé, amíg volt erő. Ekkora víznél pillantok alatt leszívja a víz úszásnál az ember rejtett tartalékait is, így hiába is volt három pontos dobás is kötéllel, mindegyiket elengedte. A kajak meglett, az evezőt viszont kár volt elengedni, ha már percekig sikerült megfogni. Piszok nagy úszás volt, nagy víznél, hosszan. Úgyhogy végül is épségben, nagy élményekkel zártuk az evezést. Veszteségeink: egy kajak, egy evező, kettő dobózsák, 2 cipő, egy pár kesztyű. HW felett 23 cm-rel sajnos ez benne van.

Este a szálláson a veszteség miatti bánatunkat pálinkába és székelykáposztába fojtottuk, az én drága feleségem áldott kezeivel nagyon finom vacsorát főzött a megfáradt csapatnak.

3. nap – Isel

Technikai adatok: Isel felső, 5 km hosszú, nehézség WW III-IV (1x V), aktuális vízállás minimum és közepes víz között. Hőmérséklet 1 fok.

Ezen a napon sikerült időben elindulni a vonattal.

Valami minden reggel hibádzik. A hegy másik oldalán jöttünk rá, hogy az egyik autónak a kulcsa a szálláson maradt, amivel a folyóhoz akartunk menni. Úgyhogy vissza kellett menni érte. Nem baj, addig jól elvoltunk a váróban, ott legalább meleg volt, mivel kint csak három fok volt. Mondtam is magamnak: „-Vidra te ma nem evezel. Túl hideg van.”

Felmentünk valahova az Alpok legtetejére, legalábbis én úgy éreztem a hőmérséklet alapján. Rendkívüli időjárási körülmények között nekiállt öltözni az egész csapat. Én titkon abban bíztam, hogy hozzám hasonlóan lesznek, akik a hideg miatt ma nem eveznek. Basszus, mind nekiláttak beöltözni, úgyhogy én is nekiálltam. Egy normális ember volt köztünk, Vranek félig átöltözött, aztán rájött, hogy nem normális dolog 1 fokos hőmérsékletben WW IV-V-ös vizeket evezgetni, úgyhogy inkább visszalépett, és ő mégsem evezett. Volt a beszállónál olyan arra haladó autós, aki kiszállt fotózni a fogyatékos magyar kajakosokat, akik azt hiszik, hogy télen kell evezni és nyáron kell snowboardozni.

Miután mindenkinek sikerült majd 20 perc alatt beleülnie a kajakjába (ez idő alatt a csapat egyik fele belefagyott a kajakjába), elindultunk.

Eseménytelen volt az első rész, WW III. De csak technikailag, mert rettenetesen hideg volt, az első nagy megállásnál, a kemény kajakosoknak bizony sírás közeli állapotra állt a szája. Én nem szégyenlem, olyan szinten fájt a kézfejem a hideg miatt, hogy közel voltam ahhoz, hogy kivágom a kajakomat a sziklákra és felmászok a sziklákon és megkeresem a Dettiéket inkább gyalog.

Aztán nem tudom miért, de elkezdtem élvezni a vizet és a tájat. Nem eveztem ezt a felső Isel szakaszt eddig, de nagyon tetszett. Folyamatosan erősödik, WW III-IV, nagyon jó tömbös víz, sokat lehet boofolni, jó kis vonalkeresős víz. Nyáron, jobb időben fantasztikus játszótér lehet. Fotók nincsenek nagyon, majd ha a gopro specialisták megosztják a pórnéppel a felvételeket, akkor majd látjátok, addig legyen elég az, hogy az Iselnek ez a felső része nagyon jó hely.

Aztán egyszer csak leértünk a kiszállóhoz, ahol elrebegtem hálaimámat, nem gyakran várom, hogy vége legyen egy túrának, itt nem bántam. Nagyon-nagyon hideg volt.

Este befaltuk a maradék székelykáposztát, sütöttünk gesztenyét, voltunk sörözőben is. Egyszóval mindenki örült a másiknak, jó este volt ez is.

Szívet melengető érzés volt, amikor vigasztalásul az elúszott kajakért, Marcinak odaadtuk az összekalapozott hozzájárulásunkat az új kajakjához. Nem csak a hobbi közös, itt valóban barátok és jó emberek eveztek együtt.

4. nap – Defereggenbach

Technikai adatok: Deferegenbach felső (5 km, WW IV-V) és Wasserfallstrecke szakasz (3 km, WW V-VI), aktuális vízállás minimumon, vagy éppen felette. Hőmérséklet 10 fok.

Ennek a napnak a reggelén az utánfutó kereke miatt csúsztunk meg.

A Deferegenbach-ról annyit tudtam, hogy WW IV-VI-os víz, ami önmagában még nem lenne baj, de Andrew olyan határozottan kezdte el mesélni, hogy milyen durva lesz, hogy még engem is ráparáztatott. A beszállónál Vranekkal megállapodtunk, hogy ha valamelyikünk a jövőben október 1 után kajakba ül vadvízen, azt a másik megverheti. De ez most még nem élt, így beöltöztünk mind a ketten. (Jövő hétvégén azért még egy záró Soca belefér úgy tűnik, nagyon remélem, hogy Vranek elfelejti a megállapodásunkat.)

A patak elég kopogósan indult, hideg időben, de napsütésben indultunk.

Valahonnan egyszer csak lett víz is a patakban. Nagyon jó víz, erős WW III-IV, sok-sok kő, kisebb droppok, frankó játszótér. Néha egy-egy beborult fa csak az izgalom fokozása végett. Az alacsony víz miatt szerintem a besorolásnál könnyebb lehetett.

Aztán leérkeztünk a Wasserfallstrecke szakaszhoz. Két egymást követő 3-3 részből álló vízesésrendszer, a kettő között medence. A leírások WW V és WW VI (X)-nek írják ezt a szakaszt.

Első vízesés: bejáratnál kicsi henger, jobbra fel a falra, vagy a középső kőröl ugratni, vagy egyszerűen bele a habba, de akkor biztosan lelassulsz. Miután alatta volt egy erős és marasztaló henger, érdemes volt úgy jönni a bejáraton, hogy legyen sebesség a boof-hoz a középső hengernél. A közepén lévő henger kis droppal, jobb szélén a legfogósabb, legjobb vonal szerintem a közepétől kicsit balra erős boof-fal, előrenyúlva az elfolyó vízbe. Folytatás jobbra vagy balra, mindkettő kb. 4 méteres vízesésben végződik, a bal oldali henger nem fog, a jobb oldali nagyon fogós. A biztosító emberek elfoglalták a helyüket, és Andrew vállalta, hogy elsőként evez.

Elsőként lejött Andrew, majd a Peti, majd a Kicsi. Mindhárman más vonalat eveztek, mint később én. A Peti a középső hengerben nagyon komoly kényszerrodeót mutatott be, nem adta magát könnyen a henger, de Peti uralta a helyzetet. A végén, a vízesésnél jobbra boofoltak ki, de mindhármukat visszaszívta a henger, kényszerródeó, majd úszás.

Én jöttem negyediknek, remélem kapok majd felvételt az én lejövetelemről. Az ő vonalukat és lejövetelüket végignézve, én más vonalat terveztem magamnak, amit teljesen sikerült is végigcsinálnom. Úgy érzem, hogy nagyon szép és tiszta vonalat eveztem itt. Ha lesz videó róla, akkor majd beteszem ide. Ezt a vízesést mindenki megugrotta. A bátrabbak végigevezték a bejáratot és a nagyhengert is, akinek nem volt kedve hozzá, az a henger mellett becsúszott, és onnan, a közepétől indult el.

A második vízesés erősnek tűnik, de valójában én úgy gondolom, hogy technikai szempontból az első nehezebb. Ami a másodikban riasztó, az az volt, hogy maga a vízesés nem tiszta, kiugorva nincs semmi gond, jó nagy habba lehet érkezni puhán, de ha valaki beborul közben, akkor nagyon össze tudja magát törni, mert ugratás nélkül rá lehet esni a vízesés felénél egy sziklára, és egy 8 méteres vízesésnél ez nem játék. Szerintem emiatt kapta meg a folyóleírásokban ez a hely a WW VI (X)-et, nem a technikai nehézség miatt.

Az Andrew és én eveztük a bejáratnál a bal vonalat, a többiek jobbról jöttek be. Itt is Andrew jött először, majd a Vranek.

Én jöttem harmadiknak. A bejáratnál megakadt a kajakom orra egy sziklában, elfordított, és egy apró hengerben egyszerűen csak elborultam. Nagyot hibáztam, rossz helyen. Hirtelen az a gondolat futott át a fejemen, hogy itt nem tudok visszaeszkimózni, nincs rá idő, amennyire tudtam ráfeküdtem előre a kajakra, és próbáltam védeni a fejemet. Abban bíztam, hogy a szikla mellett majd leesek a vízesés alá a vízbe. Nem így lett, nagy ütés, fájdalom, sajnos háttal pont telibe kaptam a sziklát. Utána éreztem, ahogy esek tovább és beleérkezek a habba. Nagyon fájt a hátam, de visszaeszkimóztam. Vranek, Peti, Dóri már lent volt. Megfogtak, mert látták, hogy nem vagyok teljesen jól. Peti megállapította, hogy nincs semmi olyan sérülés, ami miatt különlegesen kellene mozgatni, segítettek kiszállni, mutattam a többieknek, hogy megvagyok. Az egészet végignézte fentről a Detti. Hát nem lettem volna a helyében… Tisztában vagyok vele, hogy szerencsém volt, lehetett volna komolyabb sérülés, az őrangyalom nagyon vigyázott rám. Ahol takart a mellény, ott egyáltalán nem ütöttem meg magamat, kizárólag a mellény alja és a beülő közti részen sérültem. A sokak által creek-re abszolút alkalmatlannak tartott Sweet Strutter sisak viszont jól vizsgázott ezúttal is.

Videón:

Utánam még szépen lejött a Kicsi és az Ati.

Az én különleges technikájú  lejövetelem után valahogy elment a többieknek a kedve ettől a vízeséstől, ők inkább beugrottak a vízesés mellett alpin starttal. Ez szintén nem volt annyira egyszerű, mert a 4 méteres magassághoz képest nem volt túl mély a víz, nagyon kellett vigyázni, hogy megfelelő szögben érkezz. Magasról történő alpin beugrásnál ha laposan érkezel, akkor gerinc sérülhet, ha kicsi a víz és orra érkezel, akkor bokatörés lehet és gerincsérülés. Pisztráng elég szerencsétlenül érkezett, de a lába hála Istennek nem törött el, de így is hetekig eltart, mire helyrejön a bokája. Mitya kajakjának az orra behorpadt ugyanitt.

Visszaültem a kajakba, mentünk tovább, de nagyon fájtak a boofok után a landolások, így a Kicsi inkább ment előttem, és kereste a legfinomabb vonalat, én meg lemmingeltem mögötte kifelé a kanyonból. A kanyon után én kiszálltam, Kicsi segített felmászni az úthoz, meg felvitte a kajakomat is. Így én az utolsó másfél kilométert már nem eveztem a hátam miatt.

Rendben leértek a többiek, mire mindenki átöltözött már kezdett sötétedni. Megöleltük egymást, megköszöntük egymásnak a barátságot, hogy vigyáztunk egymásra a vízen, és mindenki elindult a saját otthona és családja felé.

A túra meglepetése: Jani, aki nagyon sokat fejlődött fejben és technikában is.
A legnagyobb úszás: Robié, Lieser katarakt maximum víz felett több száz méter hosszan.
A legszebb vonal: Vidra, Defereggenbach első vízesés.
A legcsúnyább vonal és legnagyobb esés: Vidra, Defereggenbach második vízesés, 8 méteres fejjel lefelé.
A legszebb szaltó: Borbás Peti, Lieser HW, brutál hengerben.
A legkeményebb kényszerrodeó: Baloghy Peti, Defereggenbach 1 vízesés, nagy henger.
A legnagyobb veszteség: Marci kajakja elúszott.
A legbarátibb gesztus: kalapozás Marci új kajakjához.

A kajakos csapatunkban több túravezető is volt, én úgy gondolom, hogy megérdemlik a cégeik, hogy megemlítsem a nevüket, hogy túravezetőik nem csak a kereskedelmi túrák WW III-as szintjén mozognak otthonosan a vadvizek világában, hanem a határok peremén is: kajakshop.hu (Andrew, Vranek), white-water.hu (Pisztráng, Puszti, Marci), Habrenalin (Lóri, Mitya, Robi), Raft Action (Kicsi), Vidra Vízitúra (Vidra).

Szállásunk Andrew bázisán volt: http://www.sporthausgastein.com/

A Sporthause Gastein Európa freeride paradicsomában van, Bad Gastein/Böckstein településen. Freeride-ra szomjazó sízőknek és deszkásoknak ajánlom a helyet!

Andrew nagyon figyelmes és felkészült túragazda volt, mindannyiunk nevében mindent köszönünk neki!

Köszönjük Andrew!