Régóta a fejembe motoszkál ez a Dél Zala Dombjai kihívás. 300 km, 6000 szinttel. Országútival aszfalton volt már 6000 m feletti napi szintem, de a terep más világ. Tudtam, hogy kemény dió lesz. A tervem az volt, hogy két nap alatt csak világosban tekerve beérjek úgy, hogy élvezzem. Mert az éjszaka alvásra való. 🙂 Fotózásra is szerettem volna időt áldozni.
Első verzióban a 300-at túrafutottam volna le. Majd óvatosságból a 3x 100-as futást gondoltam pálya bejárásnak. Szerda este ránéztem, hogy hol tart Paál Éva, (Murányi Gabi anyukája) második 100-as túrázással. Ekkor látom a honlapon a formás érmet. Nagyon megtetszett, milyen szépen lógna itt a nappaliban. 🙂 De ezt nem adják a 3×100-hoz. Csak ha egyben csinálod a 300-at. A héten többször dúdoltam az éhezők viadala zenéjét. Erőt adott.
Sok minden szólt ellene… Múlt hétvégén futottam az Ultra Lupa tó 109 km-es távját. Szerdán adtam életemben először vérplazmát. Nagy meleget mutattak hétvégére. Magas fű+gaz+csalán sem kedvezett. Péntek délutáni zárás előtt vettem egy első lámpát, ha belecsúsznék az éjszakába lássak valamit terepen. Ekkor mondják a bringaboltban, hogy nem véletlenül ugrik a láncom. Ki van nyúlva, messziről beleesik az 1-es mérő. Emellett elöl a középső, és kistányérom is ki van hegyesedve, a hátsó soron is a többet használt fogak kopottak. Jó alap szintű BTWIN 520 bringa nem igazán alkalmas ilyen kihívásokhoz. Keveset montizok, inkább csak télen, vagy átmozgatás gyanánt.
Mellette szólt, hogy mivel gyerekeim nem szerettek volna Somló-Ság-hegyet túrázni, szabad volt a hétvégém. Meg júliusban hosszúak a nappalok. Tóth Pityu cimbim a táv felénél Söjtörön tud szállást adni, az ellátmányom felét kell csak hátizsákoznom.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ha nincsenek meg igazán a recepthez a hozzávalók, mit tudok ebből kifőzni? 🙂
3.15-kor keltem, 5 tojásos lecsót sütöttem. Söjtörre bedobtam a cuccom. Kicsit csúszva 5:30-kor elstartoltam. Elküldtem az első pontom érvényesítését. Összesen 40x kell bejelentkezni, de csak egy gombnyomás, jól ki van találva. Vizes volt minden. A magas fűtől cipőmbe már 10 km körül pumpáltam a vizet. Majd megszárad, nem bosszantott. Nem tudtam, hogy azon a részen előző nap esett. Sokat csúszkáltam a laza agyag tetején. Crossmotoron korcsolyáztam ennyit utoljára. 🙂
Elértem Csó-tót Kanizsán. Pecások, pár futó kezdte edzéssel a napját. Hétbükkfa forrás, csekkolás, majd fel a kilátóhoz. Egy vaddisznó röfögött jópárszor. Nem ijedtem meg, figyeltem merre lehet, de nem láttam.
33 körül a magas fűben egy nyomvályú megtréfált. Katapultszerűen estem, jobb vádlim megrándult, egy percig görcsölt. Pihiztem, majd toltam egy ideig a bicajom. Lejátszódott bennem, hogy könnyen vége is lehetett volna…. 42 km Zalaszentjakabi temetőnél találtam slagot a csapon. A rengeteg agyagot lemostam a bringáról. Indulás után jött le, hogy biztosan jutott a láncra is, mert úgy csikorgott…könyörgött pár csepp olajért. 49-nél Galamboki horgásztó mellet kérdezek egy pecást, nincs-e olaja? Persze nem volt. Jajj mondom, ilyen piti hiba miatt bukok egy túrát.
Valahol a világ végén, egy hegyen láttam két fickót. Kérdezem nincs-e motorolajuk. Mire az egyik: -Ebben a Suzukiban minden van, lehet egy flakon alján még olaj is. 🙂 Nem sajnálta, ráöntött a fogaskoszorúra, jutott a láncra is. Elcsendesedett. Volt öröm a köbön. 🙂
63 km Nagybakónak, Eszperantó forrásnál kicsit túlmentem. Egy bácsika felajánlotta, hogy lefotóz. Egyik kedvenc részem jött a Zalakarosi kilátó előtti Csiga tanösvény. Ott élmény volt montizni. Csapattam mint egy kisgyerek. 🙂 Kevertem izot, nyújtottam egy pihenőhelyen. Hajtás tovább Zalamerenye, Orosztony, Kerecseny. Csibiti forrásnál alig találtam utat.
Egy mélyebb homokos jobbosban estem a másodikat, kicsúszott az eleje. Levertem a bal térdem. Már nem csak a kezeim véreztek a tüskétől… 🙂
Főhrénci hegyen már nagyon meleg volt, a vizem is. 🙂 Egy sokat megélt bácsikától kértem vizet. Mondja, hogy „nem beszél magyar”. Csak vizet szeretnék. Mutatom a kulacsom. Azt kérdi CO? No CO. 🙂 Mennyi? Mondom 300 km/2 nap. Érti, mosolyogva mondja, hogy Tour de France. Vigyorgok, és éppen touros póló volt rajtam. 🙂 Nyers cimbim szerint legalább jól nézzünk ki, ha a teljesítmény nincs is ott. 🙂 Látok az út túloldalán szlovén rendszámú kocsit. Az övé lehetett.
109-nél Palinban véget ért az első rész. Rátöltöttem a második GPX szakaszt.
Homokkomáromi templomot 117-nél értem el, tankoltam, fotóztam, gurutam tovább. Jártam már az oltárci vadászháznál, ami ma 130ra esett.
Egész pontos a csiganyál a Suuntomon, de kb 40x rá kellett néznem a Locusra, hogy pontosan merre is van az arra. Így is rengetegszer túlmentem, főként lejtőkön. Iránytű kalibrálást írt ki vagy 100x a navigáló képernyőre. Ezt a túra után megcsináltam. Locusos tippekért köszönet Bálintnak, áttekinthetőbb, életmentő ahol többféle nyomvonal van. Börzöncei kápolnától ismertem az út egy részét, motoroztam már arra. Egy túraútra hosszában kidőlt nagy fa miatt, negyed óra alatt haladtam 150 métert. 2 méteres gazon verekedtem át a bicajommal. Majd a harmadik eséstől lejött a bal könyökömről a zománc. Ezután több, mint egy méter mély vízmosásos szakasz jött. Egy szűk turistaúton ereszkedtem le a faluba.
Mikor célba érsz egy nehéz nap után. Hihetetlen érzés, ezért is megéri erre vállalkozni. 20.00 megszólalt a közelben lévő templom harangja. Betolom Söjtörre Pityuékhoz szeretett bringám. Kérdi, mondjam el hogy a bánatba tudtam, hogy 8-ra érek hozzájuk egy 150 km-es túra után? 🙂 Tényleg azt mondtam neki előző nap, hogy kb 8ra ott leszek. 🙂 Eléggé elkészültem az erőmmel. Ettem, másnap búcsú volt, stílszerűen Zala kockával, tiramisuval is kényeztettek. Újra olajoztuk a láncom. Kipakoltam holnapra, órát, telót töltöttem. Zuhanyoztam, ilyen fáradtan nagyon jól esett. Kompressziós száram, felsőm Andi kimosta. Dumáltunk. Nélkülük nem lett volna meg ez a móka. Ezer hála nekik.
Telóm érvényesítési oldalon volt. Nyomom a visszalépés gombot fáradtan, de nem történt semmi. Rányomok még párszor, hogy halló, én vagyok koppon…ekkor látom, kitöröltem az utolsó kb 4 érvényesítést. Elküldtem Vidrának, hátha tud rá gyógymódot.
10-kor lefeküdtem.
4.15-kor keltem, látom jó a link, visszajöttek a pontok adatai. Ettem 3 szendvicset, egyet bedugtam a zsebembe. 5- kor kakas kukorékolásra indultam…volna… Már este észrevettem, hogy egy kicsit puhább az első gumim, de a fáradtságtól el is feledtem. Bezártam a garázst, gurulok kifele, érzem, hogy „úszik” az eleje. Elég szépen leengedett, Keresem a pumpám, hát nem elhagytam. A gyári dekás kulacs alá szerelhető tartóból kipotyogott valahol. Ilyen „vaddisznó túrás szerű utakon” nem is szabadott volna a tartójában hagyni. (Fotókon visszanézve, Karoson még megvolt.) Felkeltettem Pityut…hajnali 5-kor…mondom, ne haragudj haver, nincs meg a pumpám. Végtelen mázlimra, hozott egy műhelypumpát, talált egy dekás kispumpát, amit a futózsákomba tettem.
156 km-nél Pusztaedericsi kápolnáról gyönyörűen ébredezett a nap. Lassan újra leengedett a gumim. Kivettem a belsőt, a külsőből 4 tüskét szedtem ki. Írok Vidrának, hogy nem megy a link. Menjek csak tovább, jött a válasz. Előveszem a tartalék gumim. Látom, hogy már foltoztam…mi jöhet még?
Vétyemi ősbükkösön országútival már átmentem. Montival is tetszett. Az erdészháznál viszont nem ízlett a víz.
209-nél rátöltöttem az új térképet órámra. Megkezdtem a harmadik etapot, Lenti környékét kedveltem, viszonylag sík, több úton is jól haladtam. Feltankoltam egy kék nyomókútból mindkét 0.75-ös kulacsom. Óvatosságból mindig teletöltöttem őket, nem tudni, hogy a következő helyen lesz-e víz. Sosem jártam ilyen sokszor 2 nap alatt temetőbe.
Lendvadedesi tónál láttam egy nagy zsákos túrázót, Horváth Vilmos csinálta a harmadik százasát. Reggel 7-ig dolgozott, később tudott csak indulni.
Nagy zalai erdő közepén egy kis lemez házikóból több, mint 20 vadmalac futott ki szanaszéjjel. Előtte pár órával sok kecske legelészett. De sok őzet, ügyesen futó rókákat, nyulakat, két siklót is láttam a hosszú hétvégi hajtás alatt. Volt egy agyagos rész, ami fel volt ázva. Itt is csúszkáltam, de már szépen száradt, kerülgettem a tócsákat.
232 km Tormafölde temetőnél engedtem friss vizet. Egy traktoros füttyentett, mutatja merre van a csap. 🙂 Égetett a nap, készen voltam. Leültem pár percre. Már egy jó ideje biztos voltam abban, hogy a DZD közelébe sem fogok jönni többet. 🙂A hátam közepe fájdogált a merev tartástól. Sokszor volt olyan érzésem, hogy erre ember vagy 100 éve nem járt. Sem autóval, sem gyalog. Annyit fékeztem, hogy a fékkarom közel került a markolathoz. Mivel bowdenes tárcsa, könnyen tudtam állítani.
Gyuláékkal 2017-ben csináltuk a Rockenbauer 130-as túrát, sok részlet beugrott. 247 km Budafapuszta arborétum előtt van vízcsap, kulacsaim megengedtem.
268, Kistolmácsi tó előtti Szent György forrás. Olimpia van, versenyt úszik 3 dinnye. 🙂 Nagyon bő a forrás hozama. Itt többször jártam már, tóban úsztam, csónakáztam is. De most más a cél…rengeteg ember van a vízparton, vagy csobban éppen. Irigykedem is kicsit, be vannak lassulva, mit én. 🙂
19 kilivel a vége előtt újra leengedett az első kerék, olyan apró 2 tüske miatt, hogy alig találtam meg hova kell a folt. Egyet ragasztottam, másikat már nem is kerestem. Ilyen túrára többet defektjavító trutyi nélkül el nem indulok. Hagytam erőt a kék fűrészre (így hívják a kanizsai futócimbik ezt a szakaszt, a szintrajz, meg a kék jelölés miatt), de még sok volt vissza. Ez a rész futásra sem baráti, bringa tolásra meg jó kis önszivatás. 🙂
Ezeken a dombokon csapatostul jöttek hol a szúnyogok, hol a böglyök. Kiváló edzők voltak, mert ahol toltam volna, egyből próbáltam tekerni. 🙂 Innen már tuti lapos, reménykedem. Pedig lópikulát…még 2 hosszú domb következett.
Kiskanizsa közelében nagyon „huhogott” az első gumim, gödröket régóta kerülgettem, nehogy felüssön. Cél előtt kb 2 kilivel megláttam egy MOL kutat…micsoda mázli századjára is…begurulok, megkérdem pumpálhatok-e…8-kor zártunk, mondja a kutas. Én meg, most kezdjek el könyörögni, hogy tetszik tudni…én marha 2 napja tekerek. 🙂 Ránézek a telóra, tényleg 20.21. Még 2 miatyánk…bírd ki, mert sem szerelni, sem tolni nincs kedvem. Kitartott, megvan az indulóoszlop, ahonnan közel 39 órája elindultam. Sajna Vidráék nem tudtak kijönni.
A leírásban szereplő 60 domb inkább tűnt 600-nak. 🙂 Bírtam a 34 fok meleget, emelkedőket, hosszú távot, 3 kutya támadását. (A harmadik kutya gazdája fél perc után előkerülve meghívott egy italra. ) A silány gondozatlan utak voltak a lélekromboló kihívások. A nehéz biciklire előre 4 hátra 2 lámpát tettem. Ehhez jött még egy sereg pók potyautasnak, lifteztek a kormányon. 🙂
Kocsinál ettem almát, nápolyit. Lenyújtottam. Kézfejem olyan zsibbadt, erőtlen volt, hogy a gyújtáskulcsot csak két kézzel tudtam elfordítani. Álmos voltam, relaxáltam 5 percet. Söjtörön felvettem a cuccom. Hazaérve, nagy meglepetésre lányom nyitott ajtót. Nagyon várt, kicsit izgult is értem. Kb éjfél volt, mire kajáltam, kipakolásztam.
Volt már jópár meredek teljesítésem. Mégis meglepett, hogy másnap semmi izomlázam nem volt. Mintha egy métert sem tekertem volna. Viszont már mindkét kezem zsibbadt. Egy pár hónapja még csak a jobb szívatott. Leengedett a hátsó gumim is.
Megérte-e? Utólag minden megszépül, mindenképp. 🙂 Sokkal élvezhetőbb lenne egy bringázásra alkalmasabb nyomvonal. Amellett persze, hogy sok helyen töltődtem is a csodás látnivalóktól. Köszönet Vidrának, hogy drága szabadidejéből áldoz erre a mókára. Meg mindenki másnak, aki egy hangyányit is segített. 🙂
Az M-es neonsárga póló kicsit nagy lett, kék a kedvenc színem, nem kizárt, hogy egy S-est begyűjtök még. 🙂
Frissítés: High-5 izo, High-5 elektrolit, High-5 zselé, Dekás müzli, High-5 csoki, Biotech Nuts&Honey, aszalt füge, sütik, töltött csirkecomb, szendvicsek.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.