Kör beszámoló. Börzsöny, 2024. március 28-29. 152 km, 7100mD+
„Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál? Mit szólnál ehhez? Vissza nem mehetsz, elölről nem kezdheted, mitévő lennél, mondd?” (Kálnay Adél: Szivárványország)
Átmentem az erdőn, figyeltem, gyönyörködtem, örültem, és sokat szomorkodtam is. A terhemet felvittem, és fent hagytam a Kopasz hegyen, én nem cipelem már tovább. Ott nincsenek fák, szeles, hideg, otthagytam a lelkem egy darabját is, nem tudok haragudni, a szeretet nem múlik el, melegítse, ha fázik.
Sok-sok évet vártam a Körre. Futottam erre, futottam arra, rövideket és hosszúakat, de a Kör mindig ott leselkedett, és várt. Kölcsönösen vártunk egymásra. Én párban szerettem volna menni, beszéltünk róla, nálam soha nem volt más változat, fel se merült bennem, hogy mással vagy egyedül menjek a körre. Nekem ez egy közös cél, közös bejárás és teljesítés, egy közös csodálatos utazás lett volna. Máshogy alakult.
A Börzsönyt és a Kör útvonalát egyáltalán nem ismertem. A bejárásokra egyedül mentem, az útvonalat 3 kisebb körre osztottam fel. Mindhárom alkalommal egyedül voltam, sár volt, eső, köd, és bár a futások probléma nélkül, gyors tempóban sikerültek, a tájékozódás is nagyon jól ment az ismeretlen terepen a track alapján, de nem szerettem, nagyon fájt, semmit nem adott, mindig csak elvett.
Az utolsó bejárásról hazafelé éjjel az autópályán balesetbe csúsztam bele, 8 autót törtünk össze. Ez így már túl sok lett a lelkemnek, annyira sok volt a keserűség és a fájdalom a Körrel kapcsolatban már, hogy én elengedtem teljesen. Úgy döntöttem, hogy nem megyek el, a Kör nem akar engem. Detti nem hagyta, visszavitt a Börzsönybe egy napra, hármasban eltöltöttünk egy csodaszép napot, Detti, a Kör és én.
Hazajöttünk, és elküldtem a jelentkezést Csanyának a Körre.
Közeledett a Kör napja, készülődtünk. Megterveztük a szakaszokat és frissítőpontokat. Ebben sokat Segített Sárdi Tomi Kör teljesítő itinere és Kulcsár Gyuri Börzsöny helyismerete. Gyuri fel is ajánlotta, hogy Nikivel szívesen segítenek kísérni is. Jaj, de jó! Csodálatos emberek és többszörös Kör kísérők, így ennek Dettivel nagyon örültünk. Amire minden összeállt, csodálatos kísérő csapatom lett: Detti, Gombás Niki és Kulcsár Gyuri, Szarka Szilvia, Székely Peti és Farkas Kata.
Reggel 9 órai startot kértünk. Előző este Szilviánál aludtunk Budapesten.
Így nem kellett korán kelni, és nagyon időben kiértünk a Királyrétre.
Kényelmesen összekészülődtünk.
A nyomkövetőt a start előtt 10 perccel elindítottuk, hogy legyen ideje jelet találni, majd pontban 9 órakor elindultam.
Előző este esett az eső, de szerencsére a pálya jó volt. Néhol volt sár, de nem vészes, és minden könnyen kerülhető.
Természetesen volt tervem. Első Kör próbálkozóként nehéz megtippelni, hogy milyen idő lehet reális, de úgy gondoltam, hogy ha nem lesz gond, akkor a 26 óra nekem reális lehet talán. Három szakaszra osztottam be a teljes távot: start – NHH turistaház, NHH turistaház – Drégely vára, Drégely vára – cél. Ez nagyjából 3 db 50 km-es rész. Drégelyig, 104 km-ig terveztem úgy menni, amit csak enged a max. pulzus, utána meg majd gazdálkodom a maradékból.
Órákra lebontva, 24 órás teljesítéstől 30 órásig mindegyikre pontosan kiszámoltunk mindent előre, tempókat, időket. A startból a 26 órás teljesítési idő itinerével és a szinttérképpel, jelzésváltásokkal jöttem ki, ez volt nálam az alap, ezek egy rajtszámtartóra rögzítve nálam voltak. De az álomidő is ott bújkált bennem, a 24 órához a 7- 8 – 9 órás időket kellett volna megfutnom a 3 x 50-es szakaszon. (Spoiler: az 1. és 3. szakaszon megfutottam. Az első 50-es 7 óra lett kereken, a harmadik 8:51 perc. A középsőt elvitte a vihar.)
Jól ment a futás, Kóspallag, Márianosztra, Nagybörzsöny1, első 40 km hamar meglett. Gyors kulacscsere és övtáska csere, pár kanál meleg étel, puszi-ölelés, és mindenhol robogtam tovább.
Az NHH turistaházhoz, első 50 km-es szakaszomhoz pontosan 7 óra alatt, a 26 órás tervemhez képest 40 perccel korábban, a 24 órás időtervvel érkeztem. Nem futottam el, a pulzus engedte ezt a tempót. De ez még csak az első harmad, bármi lehet még, nem jelent semmit.
Napközben is pár alkalommal eleredt az eső, de csak enyhe eső volt, esőkabátot se kellett felvenni, de az előrejelzésekből tudtuk, hogy éjszaka lehetnek nehéz órák majd. Nagybörzsöny 2-höz (67 km) már sötétben, felkapcsolt fejlámpával, csepegő esővel érkeztem. Oké, nincs semmi gond, nem fáj semmim, nem vagyok fáradt, gyomrom is rendben, eddig frissítettem rendesen, a csapatom nagyon gyors, pontos és nekem csak futnom kell, vidám vagyok, mindenkit szeretek, lélekből futok és boldog vagyok, felvettem egy pulcsit, és irány az éjszaka.
Innen már esett az eső, de nem akartam nagyon befülledni, nem is vettem fel a dzsekit, enyhe esőben haladtam a Fekete völgy panzióhoz, a következő pontra (77 km), féltáv. Innen már kifelé megyünk. Baromi nagyot hibáztam, itt kellett volna melegbe átöltöznöm.
Az előrejelzésekhez igazodva az volt a terv, hogy majd a következő ponton, Bacsina kútnál átöltözök melegbe, vízhatlanba. A Bacsinánál lévő patakon úgyse lehet száraz lábbal átmenni, aki a Körre megy, annak ennél a pataknál biztosan vizes lesz a lába. Lábkrémezés és száraz zokni itt mindenképpen tervben lett volna eső nélkül is.
4 órás erős esőt és viharos szelet jósoltak, fejben is készültem a nehézségekre, hogy ne vegye majd el a kedvemet, és ne lassuljak majd le nagyon a nehézségek ellenére se.
Sajnos a vihar órákkal a jelzett idő előtt megérkezett, és tovább is tartott.
Ahogy elindultam felfelé mászni a Fekete völgy panziótól az ösvényen, elrepedt az égbolt, és ömleni kezdett az eső. Megérkezett hozzá a viharos szél is. Térdnadrágban voltam, felül csak egy futópulcsi és egy vékony esődzseki volt rajtam. Nagyon elkezdtem fázni. Tudtam, hogy Bacsina másfél óra terv szerint, de így most sokkal több is lehet. Vízszintesen esett az eső, nagyon fáztam, folyamatosan remegtem. Csúszkáltam, botladoztam, néha alig találtam az ösvényt. Aki szemüveges, tudja, milyen nagy esőben, szélben, éjjel, fejlámpával futni. Alig látsz valamit.
Próbáltam pozitív maradni a viharban, és csak jó dolgokra gondolni. Dettire, a fiúkra, a barátaimra, a kísérőimre, akik csak miattam vannak itt kint a Börzsönyi koromsötét éjszakában, azokra, akik írtak (Detti mindig mesélte, amikor találkoztunk), arra a sok emberre, aki figyeli a nyomkövetőmet, az utamra, ami csak az enyém, és amin járok. Arra a sok szívet melengető útravalóra, amit kaptam még indulás előtt tőletek. Öcsi írta még indulás előtt: “Fogom a kezed, menjünk!” Köszönöm, hogy fogtad a kezem ott éjszaka a viharban is.
Bizonyára okkal tesz újra és újra próbára a Börzsöny, elvett tőlem valakit, aki nekem nagyon fontos volt, a bejárások szörnyűek voltak, a balesetben azt hittem, hogy meghalok, de biztosan mindent okkal tesz, tervei vannak velem, neki jó vagyok így, és különleges kapcsolatot akar kettőnk között. Meg ilyesmik. Hogy ki vagyok, mi dolgom a világon. “Ha felragyog a hold szeme rám, Úgy a csendnél nincs szebb szerenád, Lehet felemás, de egy életvitel, Csak elfogadni, nem érteni kell”
A Kis Hercegtől tanultam: „Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. ” De soha nem gondoltam volna, hogy léteznek ekkora hernyók. Nagyon nehéz volt ez a szakasz a viharban, de nem csinálnám vissza, hogy inkább ne legyen, és nem cserélném el semmire.
A tervezett másfél óra helyett 2 és fél óra alatt értem át a Bacsina kúthoz. Elment plusz egy órám, nem ettem, nem ittam szinte semmit órák óta, teljesen szétfagytam, remegtem, fájt a gyomrom. Nagyon ramaty állapotban gyalogoltam át a patakon. Beültettek az autóba, nagyon kihűltem, az ujjaim nem mozogtak, én nem tudtam volna átöltözni. Dettiék tetőtől talpig meleg és száraz, vízhatlan futóruhába öltöztettek, kicsit ettem, és ittam meleget. Fél órát álltam itt, amíg összeraktak és talpraállítottak. A kiszállás nem volt opció, csak nagyon sajnáltam, hogy másfél órám elment az időből.
A vihar után már nagyon sáros volt a pálya, és a magasabb víz miatt a legtöbb patakokon se lehetett száraz lábbal átmenni, de mivel úgyis vizes volt a cipőm, átgyalogoltam mindenen, mindegy volt.
Következő pont Drégely, az erdőben visított a szél, dőltek a fák. Drégely a harmadik rész eleje, innen már csak 46 km. Próbáltam pozitív maradni fejben, a gyomrom nem akart helyrejönni, nagyon nehezen ettem, ittam. Szerencsére legalább az eső elállt, a szél továbbra is erős maradt egészen hajnalig. Drégelynél kérdeztem Dettit, hogy nem baj, ha csak a 27 óra vagy a szintidő lesz meg? Nem baj, hogy elment a jó időm? Hát sajnos nem lettem jobban, a több órás fagyoskodás a viharban teljesen kicsinált. Závozhoz is még szédelegve érkeztem meg.
Haladtam ahogy tudtam, igyekeztem gyorsan mászni, a futható részeken futni. Éreztem, hogy javulok, és egyre jobban leszek, de nagyon lassú volt a javulás.
Így visszanézve a track-et, nagyjából ez történt: a kevés ruha miatt 2 és fél órát vacogtam, utána kellett újabb hat óra ahhoz, hogy helyrejöjjek teljesen. Sok hosszún voltam már gödörben, tudtam, hogy helyre fogok majd jönni, csak ki kell várni a feltámadást, és addig is haladni, amennyire megy. Akármennyire is mélyre csúszok, lehet még lejjebb, és akármennyire is mélyre csúszok, mindenhonnan ki lehet mászni.
És jött a hajnal, egy csoda volt, imádtam, teljesen csurig töltötte a lelkemet. A nap keletről elkezdte színezni az égboltot, a madárkák csak nekem énekeltek az erdőben. A rengeteg vad, disznók, szarvasok, őzek, muflonok mind eljöttek, hogy üdvözöljenek. Nagyon vártam Királyháza 1-et, hogy találkozzam Dettivel és a többiekkel. Detti megfogta az arcomat, megcsókolt, és azt mondta, hogy meg tudod csinálni, menj, és szerezd vissza az elveszített időt. Itt történt a varázslat ebben a pillanatban. Királyháza 1-től úgy mentem, mintha akkor indultam volna el.
Visszavolt még 30 km, a mászásokat amennyire csak tudtam toltam, és tettem, amit Anita mondott nekem, ami már kicsit is futható volt, ott szaladtam, ahogy csak tudtam. Lobogott a hajam, repültem mint egy madár, nem fájt semmim, erős voltam, szerettem azt, aki vagyok, nagyon élveztem. Közben számoltam. Mégis meglehet a 27 óra, futottam tovább, meglehet a 26 óra 30 perc is. Másztam és szaladtam, csodás volt a tavaszi erdő, nagyon élveztem a Körnek a végét. A Kör elfogadott és szeretett, és én viszontszerettem teljes szívemből és lelkemből.
Szénpataki kulcsosház, utolsó pont. Ott vártak a barátaim, szurkoltak nagyon, éreztem, mennyire szeretnek, és velem vannak. Futottam tovább, utolsó mászás.
Számoltam, ha futok, szaladok, nem állok meg átöltözni se, akkor meglehet a 26 órán belüli idő is.
Az utolsó mászás végén már tudtam, hogy meglesz a 26 óra. 24 óra 45 perce úton, 8 km van csak vissza, két kicsi pukli, azonkívül végig futható lejtő. Futottam, ahogy csak bírtam, keresztül mindenen, pocsolyán, faágon, patakokon, szaladtam, minden szép volt, nagyon szeretek futni, sorban fogytak el a kilométerek.
Ráfordultam a célegyenesre, és ott állt velem szemben Detti és a barátaim. És én csak szaladtam feléjük. Detti átölelt, és tartott a karjában, és azt akartam, ez a pillanat örökké tartson. Vannak pillanatok az életben, amik örökre a lélekben maradnak. Ez egy ilyen pillanat volt, mindig velem lesz, és ha majd akármikor eszembe fog jutni, mosolyogni fogok majd. És majd az emberek nem értik körülöttem, miért mosolygok, de ők is mosolyogni fognak majd, ha rámnéznek.
Köszönöm a segítséget a kísérőimnek, szeretlek benneteket, csodálatosak vagytok mindannyian.
25 óra 47 perc alatt körbeértem a Körön. Megtaláltam a feladatot, és hibátlanul megoldottam.
“Find the others
With hearts
Like yours
Run far, run free
I’m with you
I love my life
I am powerful
I am beautiful
I am free
I love my life
I am wonderful
I am magical
I am me”
(Robbie Williams: Love My Life)
