A zalai erdők nagyon szépek ősszel (is). Tegnapi futótúrámon (mobillal) készült képek következnek. Útvonal 53 km, 1200 m szinttel a kék (Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túra) és piros sáv (Olajos Körút – Papp Simon útján) jelzéseken Rigyác-Bázakerettye a kéken, Bázakerettye-Várföld-Bázakerettye-Csörnyeföld a piroson. A Kék abszolút hibátlan túraútvonal. Sajnos a piros sáv pár helyen GPS óra nélkül továbbra is követhetetlen a hiányzó (vagy értelmetlen) jelzések miatt. Néhol nagyon lassan lehet haladni ahol nincs se ösvény, se út csak mellig érő dzsungel. A környék turizmusába hatalmas összegeket pumpálnak bele, beleférhetne pár liter festék, a P- útvonal is méltó lenne rá, hogy a K- minőségi szintjére emeljék.
Következzen a képes beszámolóm:
Rigyáci erdő.
Rigyáci erdő.
Visszanézve az emelkedőre. A kép nem adja vissza, de ez egy nagyon hosszú és meredek emelkedő Rigyác és Valkonya között. A környéken a Homokkomárom és Valkonya közti rész talán az egyik legszintesebb a Kéken. Fel-le, fel-le, fel-le…
A Szuloki tó közelében.
Kiérve az erdőből, látható Valkonya falu.
Kukorica földje aratás után.
Az új pecsét a Kék túra valkonyai pecsételőhelyénél. Azaz most már Kékkör.
Valkonya.
Ilyenek lettek az pecsételőhelyek. Az összeset kicserélték az egész országban. Összekötötték a három „kéket”, így lett a Kékkör.
Akartam fényképezni őzlábakat, de csak ez nem futott el, a többi ahogy meglátott, elszaladt.
Borsfa felett a Kéken.
Borsfa és Kistolmács között.
Látvány a Borsfa feletti gerincről kelet felé…
…és nyugat felé.
Csipkebogyó.
A hegyi pincék kb. 80%-a elhagyott.
Kistolmácsi hegy előtt ez fogadja a vándorokat.
Nézzük csak közelebbről. 1784!
Köszönhetően a turisztikai fejlesztéseknek, még a kicsi apróbb falvakban is folyamatosan tájékoztató táblákat találunk. Ez itt éppen Kistolmácson van, egy nyugodt-békés kis falu. Taváról híres, illetve a Kék túra mellett, a környék egyik bringások által kedvelt kerékpáros útvonala is erre halad.
Kistolmácsi tó.
Kistolmácsi tavat tápláló bővizű forrás. Én is itt újratöltöttem a kulacsaimat.
Bázakerettyétől áttértem a pirosra. A piros sáv jelzés itt halad Bázakerettye felett. Nagy a különbség a Kék sáv után. A képen van egy jelzés, de út nincs.
A régi olajvidéken át vezetett a túraútvonal.
Legalább fél évszázad nyoma.
Bázai templom.
Egy szintén elhagyott, még jó állapotban lévő pince. Elhagyatva hamar tönkre fognak menni ezek az épületek.
Kár lenne értük.
Nagyszüleim régi pincéje. Gyerekkori emlékek kötnek ide. Kb. 30 éve nem láttam, alig ismertem meg.
A piros sáv.
Gyerekkori csibészkedéseink helyszíne a várföldei hegyen. 🙂
Kilátó a várföldei hegyen.
A kilátóból meseszép kilátás nyílik Bánokszentgyörgy településre és környékére.
Várfölde erdeje.
Futópálya a várföldei erdőben. A tegnapi piros sáv legszebb része ez az erdő volt.
Ilyen enyhe lejtőkön és környezetben lehet döngetni az ötperceseket. Csak úgy repül itt a terepfutó.
Sokszor nem volt semmilyen jelzés, szerencsére az órámon fent volt a track. Azért voltak ilyen redundáns helyek is, itt pl. egyből három is, nem aprózták el.
Várföldei erdő.
Ezt a tanyát komondor őrzi, egy régebbi túra alkalmával láttam ahogy járőrözik. Nekem is van komondorom, tudom mire képes. Óvatosan osontam el a kertek alatt… Elkerültük egymást.
Bázakerettye közelében egy lápos résznél.
Piros útvonal Bázakerettye felett, nyugat felé. Nem volt egyértelmű itt sem, hogy most akasszam le, és bent halad az út, vagy a kerítés mellett. Ez a rész felejthető és érdektelen addig, amíg a kékkel nem egyesül.
Egy kereszteződés a piroson. Semmilyen jelzés nem utal arra, hogy itt nem egyenesen kell továbbhaladni, hanem balra kell fordulni.
Piros sávon Bázakerettye és Budafapuszta között. Nagyon szép erdők vannak erre (is).
Fent a gerincen a Kistolmács – Budafapuszta K+ egyesül a Bázakerettye – Budafapuszta közti P- jelzéssel. Az egyik legszebb része a tegnapi futótúrámnak. Nagyon szeretem az ilyen ösvényeket, mint ami a képen is van.
Budafai arborétum alatt a völgyben a tó vonalában ilyen lápos területek vannak.
Budafai arborétum melletti kis tó.
A Budafai arborétumtól tovább a P- jelzésen Kiscsehi felé az erdőben. Teljességgel követhetetlen dzsungelharc szakasz. A képen látható, hogy nincs következő jelzés, és nincs út vagy ösvény se, amin tovább lehetne haladni. GPS track vagy iránytű és térkép nélkül az eltévedés garantált. A 7542-es közúton érdemes ezt a részt levágni, Budafai arborétum és a Kiscsehi elágazó közti aszfaltozott úton.
Úttalan utakon az előbb említett elhagyott rész, vállig érő aljnövényzet és fiatal fák.
Ezen az úton (7542, Budafa – Kiscsehi elágazó között) érdemes kikerülni a fent említett Budafa utáni részt a P- helyett.
Közben beesteledett, természetesen volt lámpám, nincs gond. Az éjszakai erdőnek is megvan a varázsa, szeretem.
Tanulságos: új zoknit ne 50 km-es terepfutáson teszteljünk. 🙂 Név szerint: Pro Touch nevezetű zokni, kukába való, nem futáshoz.
Az útvonalam. 53 km, 1200 km szint lett a vége. Csörnyeföld végén kiszálltam, innen érdektelenül a közúton vezetett a P-, nem akartam este sötétben a forgalmas út szélén futni.
Szintrajz, imádtam ezekre a huplikat.