Soca túra, 2008.09.06-07.
Pénteken délután bedobáltam a mikrobuszomba a kajakos és táborozós cuccaimat és elindultam a hétvégi evezésre. Az előrejelzések alapján jó vízállás és kellemes idő ígérkezett a Socá-n. Sajnos a hívott kajakos társak többsége családi és munkahelyi okok miatt nem tudtak eljönni, így Gáborral ketten indultunk kajakozni. De így is nagyon jól sikerült a túra.
Hétvégi evezős társam nem akart pénteken este lemenni a Socá-ra, én meg nem akartam szombaton hajnali 3 órakor kelni az utazás miatt, így köztes megoldásként pénteken este lementem Körmend környékéig, mivel másnap reggel innen már együtt mentünk tovább. Baumgartner Tibi barátom éppen ezen a környéken kenuzott a Rábán, így csak egy gyors telefonos egyeztetésre volt csak szükség ahhoz, hogy megbeszéljünk egy olyan helyet a Rába-parton a közelében, ahova én is be tudok menni autóval. A Hollósi kanyar utáni, nagy hurok által körbeölelt területet az itteniek Bogár-rétnek hívják. Ennek a rétnek a keleti sarkát beszéltük meg találkozási pontnak. Itt töltöttem a péntek estét a legszebb magyar folyó partján táborozva, beszélgetve.
Szombaton hajnalban háromnegyed ötkor már Körmenden pakoltunk Gáborral. Útközben, az osztrák autópályán a szokásos pihenőnél megálltunk a reggeli kávéra. Az autópályán gyorsan tudtunk haladni, így valamivel kilenc óra után már a Toni kempingben állítottuk a sátrunkat. (Útközben még megnéztük a Koritnicá-t. Bár volt benne elég víz, de Gábor nem akart itt evezni, így sajnos ez most kimaradt. Brühühü…) Voltak a kempingben többen is magyarok, de mivel ők turistákkal voltak, úgy döntöttünk, hogy külön evezünk. A Prijon boltban vettünk jegyet, aztán elindultunk a Trnovo-i kiszálló felé, mert első szakasznak a Srpenica1 – Trnovo1 szakaszt szerettük volna evezni. Útközben beugrottunk az olaszhoz, mert ilyenkor szezon végén a szokásosnál jobban is lehet alkudozni. Gábor egyik múltkori kajakozásánál ripityára törte a TyWarp evezőjét a tanpályán. Egészen jól lealkudta az evező és a már eleve akciós sisakom árát. Ezentúl vele megyek vásárolni. Miután sikeresen elköltöttünk egy csomó pénzt, elindultunk a trnovo-i kiszállóhoz. Hoztunk magunkkal egy kerékpárt, úgy terveztük, hogy majd valamelyikünk visszateker a beszállóhoz evezés után. Már ki is tettük a kerékpárt a kiszállónál, amikor jött egy nagy Mercedes furgon. Egy német pár szállt ki belőle. Odajöttek hozzánk, kölcsönös bemutatkozás (Olaf és Mirjam), majd beszélgetni kezdtünk. Mivel ők is ezt a szakaszt szerették volna evezni délelőtt, úgy alakult, hogy együtt evezünk. Az ő autójukkal mentünk fel a sprenica-i beszállóhoz, útközben beszélgettünk. A Gábor-nak természetesen semmilyen kommunikációs nehézsége nem volt, mivel igazán kitűnően beszél németül, nekem azért voltak gondjaim az angolommal, de azért megértettük egymást. Öltözködés közben feltűnt, hogy Olaf cuccain kicsit sok az Adidas felirat és logó, de különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam neki. (Látni ilyesmit ruhán, hajón másnál is, aki nem szponzorált.)
Gábor és Mirjam a beszállónál
Induláshoz készülődve
Mirjam a habokban
Négy fős csapatunk a következő hajókban evezett:
Mirjam – Wavesport Diesel
Olaf – Wavesport Fuse
Gábor – Wavesport Project
Ati – Wavesport EZG
A vízállás a Zaga-i mérce szerint csak pár centiméterrel volt a közepes víznek számító 100 cm felett, de szerintem (társaim szerint is) valójában ezen a szakaszon magasabb víz volt, mert sok víz a vízmérce után folyt bele a Socá-ba. Mindkét nap nagyon jó vízállásnál evezhettünk a Srpenica – Trnovo szakaszon.
Ahogy beértünk a kanyonba egyre nagyobb lett a köd, illetve a szemüvegem is egyre párásabb lett. Nagyon zavart, hogy sokszor semmit nem láttam. Mivel Gábor is szemüvegben evezett, így nála sem volt jobb a helyzet. Túl voltunk már a nagykanyaron (Srpenica2), amikor az egyik technikás zúgó után a limányban leesett, hogy kivel is evezünk.
Meg is kérdeztem gyorsan Mirjam-ot, hogy Olaf-nak mi a vezetékneve. Mirjam mondta, hogy Obsommer. Úgyhogy már értettem az Adidas feliratokat a felszerelésen. A Big O.
Eveztünk tovább:
Mirjam is ügyesen evez. Elmondása szerint ez volt a 40. kajakos napja. Olaf tanítja kajakozni, szépen fokozatosan építkezve. Ügyes lány, a Diesel-ben egészen magabiztosan evezte a szakaszt. Eszkimózás volt dögivel, úszni nem úszott senki. Útközben senkivel nem találkoztunk, csak a miénk volt az egész folyó. A köd és a párás szemüveglencse miatt sokszor nem láttam, hogy mi is a helyzet, de így is nagyon jót eveztünk.
Itt Gábor azt mutatja, hogy az új evezőtől bibis lett az ujjacskája.
A végén a szokásos csoportkép a kiszállónál:
Ati, Gábor, Olaf, Mirjam
Mirjam-ban és Olaf-ban két nagyon kedves, szerény és közvetlen embert ismertünk meg.
Érkezésünk után nem sokkal ért le egy házaspár. Anyuka valamilyen Dagger river running-gal, apuka és kb. 4-5 (!) éves kislánya egy Eskimo Topo Duo-ban érkezett. A kislány kacarászott, mintha csak hintáztatnák lent a játszótéren, pedig éppen most értek le egy jó vízállású WW III-IV-es vadvízen. Nem emlékszem, hogy ők kik is voltak, de az apukával elment Olaf kajakozni az X-esre vagy a Kobaridra.
Gábor és Mirjam meg elmentek vissza a másik autóért, addig én ezt csináltam:
Azaz semmit.
Miután visszaértek az új barátságot megünnepeltük Mirjammal:
Ezután mi Gáborral visszamentünk a Toni-ba. Jól megebédeltünk, majd felautóztunk a Lepena beszállóhoz. Útközben a Kőrengetegnél már láttuk, hogy a felső szakaszon azért közel sincs akkora víz, mint lent, de így is evezhető volt.
Gábor és a rajongótáborunk a beszállónál
Az elején még ilyen szép tiszta volt a levegő
Aztán kezdett egyre nagyobb köd lenni
Na a Kőrengeteg (Bunkerkatarakt) jó volt. A víz nem volt magas, de így is volt ereje. Az egyik letörésnél azt hittem, hogy nyelv lesz, aztán henger lett. Dobtam is egy olyan hátraszaltót, hogy ha szándékosan csinálnám egész jó trükk lenne. Eszkimó után meg aztán már tényleg semmit nem láttam az így már sikeresen lehűtött szemüvegemmel. Itt Gábor is borult, a szép sweet sisakján lett egy hosszú csík attól a sziklától, amit lefejelt. Nagyon jó volt a kőrengeteg.
A kőomlásnál találkoztunk egy párral. Csináltam is róluk pár képet:
Itt jön a srác, századmásodperc múlva már borult is.
A kövektől kapott eleget, pár sikertelen eszkimó, de nem tépett.
Itt még mindig nem jött vissza, de a végén sikerült. Becsülendő, hogy nem tépett.
Aztán jött a lány.
Hibapont nélkül, könnyedén.
Aztán jöttünk mi is. Először én, limányból fényképezve:
Ott a Gábor a képen a ködben.
Gábor a szabályos fejesugrást mutatja be a kanyon bejáratánál.
Nem volt köd, ááá dehogy!
Aztán vége is lett a napnak, el is fáradtunk. A Toni kempingben itt már csak pihizünk.
Vranek visszadobott minket a kocsinkért (Köszi még 1x!), így az egész szombati napot megúsztuk bicajozás nélkül.
Befutottak Endrúék is. Tengeri kajak, vadvíz.. Hmmm… Ez itt a mennyország?
Mi Gáborral bementünk Bovec-be vacsorázni, este visszaérkezés után még kicsit beszélgettünk a többi magyarral, majd mentünk aludni.
Este 10-11 óra körül még 20 fok meleg volt a völgyben.
Szokás szerint reggeli után magunkra rángattuk a vizes ruhát, majd indultunk evezni:
Vasárnap reggelre Srpenica – Trnovo szakaszt eveztünk. Nagyon jó volt ez a nap is. Bár a víz kicsit kisebb volt, mint előző nap, de így is jó vízállásnál eveztünk. Vasárnap azért már többen voltak, amíg szombaton a vízen egész nap összesen 5 kajakossal találkoztunk, addig vasárnap már igazi nagyüzem volt a folyón.
Raft
Hydrospeed
A vízen találkoztunk Hunorral. Kenuzott:
Volt egy csapat, akik gumibelsővel nyomták. A Nagykanyar alatti hengernél jól néztek ki:
Ott van a hengerben az egyik gumibelsős.
Vasárnap elég sokan voltak már, így akkor sem bicajoztunk, kaptunk segítséget az autó-transzferhez. Találkoztunk Mirjam-mal és Olaf-fal. Egy hetet a völgyben töltenek. Jó nekik.
A végére még egy újabb csoportkép:
Aztán spuriztunk haza. Nagy kaland volt.
