Vidra beszámolója: Principális csatorna túra 2009.02.18. – A dzsungeltúra
Az elmúlt hetek időjárásának megfelelően a környező patakok, folyók vízszintje magas volt az elmúlt hetekben. Ha nem is a tetőzésnél, de egészen kellemes vízállásnál eveztünk nemrégen a Zalán. Közben voltunk evezni a Hévíz patakon és a Salzán, tegnap délutáni programnak meg elugrottunk kajakozni egyet a Principális csatornára.
„A Kárpát-medencében a folyókhoz kapcsolódó első vízi munkálatok nyomai Pannóniába vezetnek, ahol a nagy műszaki kultúrájú és gyakorlatias rómaiak sok területen kamatoztatták tudásukat. Hajóztak, vízvezetéket, tározókat, csatornahálózatot építettek, és a mocsarak lecsapolásában is jeleskedtek. Ebben az időben épült a Zala és a Mura között a Principális csatorna is, amely a környék mocsarait csapolta meg.”– Írja a folyókalauzunk róla.
A Princi választja el egymástól Nagykanizsának a nagykanizsai és kiskanizsai városrészét, ennek a csatornának a bal partján állt régen a Kanizsai Vár. Sok mindent látott az idők folyamán. Ha nem lenne, akkor a Zalaegerszeg és Nagykanizsa közti hosszú széles és hosszú völgy mind a mai napig mocsár lenne.
A csatorna nagyon elhanyagolt állapotban van, ennek megfelelően az evezés rendkívül nehéz. Rengeteg a belógó ág, sajnos bedobált szemét is van benne, sokszor pedig az összegyűlt, feltorlódott hordalék és a mederben növő fák és bokrok teljes torlaszt alkotnak.
A nehéz haladás miatt meg is állapítottuk Krisztiánnal, hogy ez sokkal extrémebb, mint a hétvégi vadvízi kajakozásunk a méteres hóval borított part melletti folyón.
Gyerekként Kiskanizsán éltem, a Princitől pár száz méterre laktunk. Ide jártunk ki az úttörőőrsünkkel bunkit építeni, ide jártunk ki titokban cigizni. Pecáztunk is, és mivel gyerekkoromban még rendezett és tiszta volt a vize, fürödtünk is benne nyáron. Az még egy másik víz volt.
A vízállás az ilyenkor és általában szokásos víz felett kb. 1 m-rel lehetett magasabb, múlt héten már raktak ki a partra homokzsákokat is, azóta a meder szélességétől függően 10-50 cm-t apadt.
Hétköznap lévén annyira nem volt egyszerű megoldani, hogy mindenkinek alkalmas legyen az időpont, de megoldottuk, a megbeszélt déli időpontban találkoztunk. Gyors készülődés a parton és elindultunk a kiskanizsai benzinkúttól.
Hárman indultunk: Szasza, Krisztián és én (Vidra Ati).
Szasza a beszálló alatt kb. 1 km múlva feladta és kiszállt. Azt mondta, hogy neki ez túl extrém, bujkálni a bokrok között, evezni az evezhetetlenben.
Szaszához kijött egy kedves ismerőse, aki hozott egy kis melegítőt a hidegre. Jól esett.
Az eredeti terv az volt, hogy a Princin lemegyünk a Muráig. A csatorna Belezna alatt torkollik a Murába, onnan pedig már csak egy kilométer a Mura torkolat, a Mura – Dráva összefolyás Őrtilosnál. Ezt az utat megtettem már, sietősen kb. 6 óra alatt lehet megtenni a kb. 15 km-t az alacsony sodrás és a rendkívül nehéz haladás miatt. A kb. fél 1-es indulás miatt annak kevés realitása volt, hogy világosban leérjünk, pont ezért hoztunk lámpát.
Útközben megálltunk a Bajcsához közeli vasúti hídnál. Itt ettünk egy kis fagyott pizzát, majd visszamásztunk a kajakba mielőtt megfagytunk volna. Evezés közben egyáltalán nem fáztunk, de ha nem mozogtunk, akkor nagyon kellemetlen volt a fagyos levegő és az erős szél.
A bajcsai vasúti híd alatti feliratok nagy valószínűség nem lesznek szép anyanyelvünk kulturális nyelvemlékei közé sorolva.
A folyónak szép szakaszai is vannak:
Amikor a Petivel egyszer eveztem erre, akkor a kutya még bent volt a nyakörvben. Könyörtelen az ember.
A Krisztián itt éppen egy gyalogos fahíd felett evez át, ami a magas víz miatt víz alá került.
Innen telefonos egyeztetések után, felsőbb utasításra Fityeházánál kiszálltunk a vízről egyrészt azért, mert Detti most tudott eljönni értünk, másrészt azért, mert a túl lassú haladás miatt csak kb. este 8 körül, 2 órával sötétedés után értünk volna le Őrtilosba.
A csapat, aki nem adta fel:
Majd legközelebb végigmegyünk.
Vidra