Szakítva a régi hagyománnyal, idén az első Vadmagyar kajakos evezésünket nem vadvízen töltöttük el, hanem a Balatonon. Bár a Savinja vízállása ideális lett volna – maximum és minimum között ingadozik napok óta-, mi mégis egy laza, pihentető tengeri kajakos túrát választottunk. Az időjárásnak az elmúlt 2 hétben nem sikerült a szilveszteri buliból kijózanodnia, vagy esetleg elveszíthette naptárját, mert semmiképpen sem a dátumnak megfelelő az időjárás. Év eleje óta kora reggel hatalmas a köd, később kitisztul, 10 fok körüli szép kirándulóidő, majd este megint nagy köd.
Eredetileg egy nagyobb lélegzetvételű túrát terveztünk volna, de mivel az időjárás előrejelzések erős viharos szelet ígértek vasárnapra, így egy rövidebb, kényelmesebb távú túra lett a vége. Fenékpusztai, 8 órai indulást beszéltünk meg, ez gyakorlati szempontból annyit jelent, hogy kb. 1,5-2 órával később ráértünk felkelni, mintha Savinjára mentünk volna kajakozni.
Olyan kicsik voltak a ringatózó hullámok, hogy majdnem elaludtam néha. Szerencsére eléggé tört a Brittanny ahhoz, hogy ébren maradjak. Aztán a Csárlival cseréltünk a pihenőnél kajakot, átültem az Ysak-ba, onnantól kezdve minden rendben volt. Bár a jó kis vadvízi Dagger Mamba kajakom fotel szintű kényelmét semmi nem tudja pótolni, el kell ismerni, hogy az én ülepemnek az Ysak ülése valóban kényelmes, illetve nekem a Ysakban külön fittingelés nélkül is nagyon jó a hajókontakt.
Fonyód előtt kiszállítunk, így csak egy laza – beszélgetős 23 km-es túrát kajakoztunk. Jó társaság, barátok, jó idő, de az én vadvízen edződött kajakos lelkemnek egy ilyen balatoni tengeri kajakozás maximum csak egy laza petting.
Túra után beültünk kávézni és beszélgetni a Gulya csárdába. Jó nap volt. Fiúk, mikor megyünk a Savinjára?