Jósvai Zsolt beszámolója a túráról

Szöveg után sok képet találsz majd

Eszméletlen volt!!! Mindenki, aki lemaradt róla, sajnálhatja!!! Oszi bá volt a mókamester; Rozi, aki náthás volt; Petya, a mentőkutya /mellesleg aneszteziológus az anyukája/; Marci, Norris és jómagam a pirosmellényesek; Kocsonya, akiről inkább nem mondok nevezetességet; Ati, aki fővidra; Jombi, aki mindig megszívja… és mindenki más aki éppen velünk volt még! Hol is kezdjem???

Pénteken /24-én/ délután kikötöttünk 5-en 6 kenuval és egy Toyotával a Muraszemenyei partoknál!!! Lepakoltunk és 10 perc múlva egy Land Rover jelent meg két álmaim hajójával a tetején!!! Kipattant belőle Oszi /aki a Feri haverja és még csak egy csövet sem hozott nekünk/ és a Rozi. Aztán lassan a többiek is megérkeztek. Mármint a várt 20 személyből 13-an!!! A 13 legbátrabb. Raktunk egy kis tábortüzet, kajáltunk…

Szombaton /25-én/ reggel a Petivel megosztoztunk a Marcin és a Norrison mivel hogy mi párba mentünk. : ) Mivel velem jött a Marci már reggel beijesztettük, mivel hogy én csak 3x voltam vízen és még sosenem kormányoztam „szappantartót”!!! De nagyon jó volt első nap evezni!!! Kikötöttünk, lepakoltunk, aztán csináltak valami finom kaját. Játszottunk egyet beszélgettünk, röhögtünk az Oszkáron, söröztünk, és pihentünk. Aztán egyszer csak mindenki elkezdett nevetni, mikor visszajött a Zsombor a faluból egy táska sörrel tökig vizesen. Elmesélte hogy rövidíteni akart, felment egy fára és ahogy leugrott egy hatalmas víztócsába placcsant bele. Szépen lassan elkezdtek eltűnni az emberek, míg végül csak egyedül maradtam. : ( Kénytelen voltam lefeküdni. Mindkét este majdnem megfagytam…

… Vasárnap /27-én/ már másabb volt evezni!!! Kicsit siettünk, fáradt voltam, és igazából sajnáltam, hogy hamarosan vége lesz!!! De az a nap is eszméletlen volt!!! Utána pedig gyors pakolás, vonatozás… Bucsu, irány Rigyác!!! Lepakoltunk és utána beugrottam a barátnőmhöz!!! Azt hiszem ezt már nem kötöm az orrotokra. Köszi, hogy végigolvastad….

Székely Peti beszámolója

Az úgy történt, hogy elmentünk a Murára evezni március 24.én … Na szóval ugyebár pénteken délután 5 órára megérkeztünk Muraszemenyére ahol még senki nem volt még szerencse hogy 4 re volt megbeszélve a találkozó, nahhh mindegy hozzá kell szokni, hogy ők ilyen emberek. /Ati azt gondolja: pont te beszélsz öcsike ???/ De megérkeztek és ez a lényeg bár nem tudom mikor nem kellett rájuk sokat várni.

Lepakoltuk a kenukat meg minden ilyen okosság ami hozzátartozik a pakoláshoz. Tábortüzet rakott a Rozi és mindenki látta hogy „ezt sem nekem kellett megoldani hurrá” letelepedett mellé, mivel nem volt vmi meleg. Dumálgattunk, ettünk. ittunk aztán elmentünk aludni.

Másnap nem tudom mikor keltem de eszméletlenül fáztam és a szemem sem volt a helyzet magaslatán, ami azt jelentette hogy 2szer akkora volt mint a másik és 30 percen keresztül ömlött belőle a könnny, na mindegy ezt is túléltem. Megvártuk míg a Jombi összepakolja cuccát és el is indultunk. Eveztünk-eveztünk, majd megálltunk a nevezetes kavicspadnál, ahol múltkor mindenkinek sz*rrá ment a válla a kavics hajigálástól. Nekem megint el kellett kezdenem, de hamar befejeztem mert másodszorra sikerült átdobni a túlpartra. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, aztán tovább is mentünk. Nem tudom hány óra lehetett amikor a 26. kilométrnél kikötöttünk, de még világos volt. Tüzifapowa meg helyfoglalás jajjdejó jajjdejó körbenézés az erdőbe mi merre meddig és akkor már mindenki bevackolta magát. Kocsonya horgászott, Oszkár folyatta a nyálát stabil oldalfekvés közben, Norris mesélte a Vietnámi történeteit és mindenki elfoglalta magát. Jahhh volt egy jó játék amit csak évente egyszer érdemes játszani, de amúgy jó. játékszabályról többet szeretnél tudni, akkor kérlek írj egy mailt a szekely_peter@vidra.info ra. 🙂 Megvacsoráztunk meg hasonló jelentéktelen dolgok … aztán elkezdütnk sörözni beszélgetni. Zsombor nem lenne Zsombor ha nem akarna bemenni a faluba a kocsmába, de különben tökrendes mert mindig ilyen önfeláldozó, szóvalm bement a faluba 2,5 óra alatt megfordult pedig csak egy kv t ivott meg egy sört és feltankolta maláta szörppel a táskáját. Minden rosszban van vmi jó Jombi comközépig elsüllyedt a vízben mert rövidíteni akart … 🙂 Olyan 11 körül mindenki elment aludni, azért mi 4en (Zsolt, Marci, Norris, én) beszélgettünk kicsit aztán elpilledtünk majd eltettük magunkat holnapra.

Reggel arra ébredtem hogy nincs is hideg szóval mosolygáspowa meg hasonló jó dolgok és a szemem sem fáj annyira … Reggeli, pakolás .. kenuba ugrás aztán evezés. Ismételten megálltunk néhány kavicspadon ami nálam kettőt jelent. Persze itt már mindenki érezte hogy vége mert ma utazunk haza. Tökre siettünk a neminduló azaz meg sem érkező vonatra, na de mindegy mostmár nincs mit tenni … Szóval megérkeztünk Örtilosba kiszállás pakolás nemlétező vonat várása majd a következő várása beszélgetéssel egybekötve… Oszkáron röhögés … 😀 Vonattal hazautazás, mindenki úgy nézett ránk mint aki nem látott még fehér sáros embert . Búcsúzkodás, elefántkönnyekk, cupp cupp, pacsi pacsi … Rigyácon a lepakolás, majd hazaindulás …
Ágybanalvás … !!! 🙂

Norris túrája

Hál’Isten ott voltam! Köszönök mindenkinek mindent,hogy segített abban,hogy ÉN ott lehessek a Murán életem első kenuzásán! Nagyon jó volt,bár nincs viszonyítási alapom,de tényleg szuper volt! És most ha megengeditek(Ati),akkor leírom vagyis elmesélem az én szemszögömből! Hogy is volt? Ja!! Pénteken reggel egy óriási zsákkal a hátamon megérkeztem az iskolámba! Kedvenc barátom (Marci) rábeszélésére odaadtam a cuccot az Atillának,nem gondolva arra,hogy benne van a váltásruhám! Rigyác-átöltözés (mindenki szeme láttára) – pakolás – irány Muraszemenye! Lepakolás (persze én nem segítettem) – várás a többiekre-terepfelderítés (mint Vietnámban) – a hideg élvezése a folyóparton – ismerkedés a Zatyaúristennel és a Zsolttal – megjött Oszi apunk (egy SZEVASZTOK PARASZTOK kiáltással meg egy nagy pacsival) – megjöttek a többiek (nem sorolom) – tábortűz-stb.!!! Este lefeküdtünk (na jó külön-külön), Marci mellettem, Ati egy kicsit arrébb, Petya fölöttünk, Zsolt meg egy kicsit messzebb (egy zokniban meg Nike cipőben) Rajtam 3 zokni,3 nadrág,3 poló,2 pulóver,2 kabát meg egy sapka meg ugye a hálózsák és fáztam! De jó volt! Beszélgettünk egy kicsit aztán szunya! Reggel a Kocsonya egy kis házipáleszt adott szájöblítőnek,felkeltünk,stb. és elindultunk! Csodás táj, de ezt így nem lehet leírni! Kikötöttünk, valamiért kavicsokat dobáltak, ettünk, elindultunk! Mégegyszer megismételtük ezt,aztán végleg letelepedtünk! Körbejárkáltuk a terepet (sehol egy vietkong)! Szócsata,egy finom chilisbab készítmény, sör, Jombi póruljárása a sörért folytatott harcban (csak ő harcolt)! Ittunk egy kicsit, beszélgettünk, elmeséltem Vietnámi élményeimet, stb! Másnap reggel felkeltünk, ismét elindultunk, megint kikötöttünk egy két szigetecskén, csodás táj, lekéstük a vonatot (de ki a f@szt érdekelt), vártunk egy kicsit, röhögtünk az Oszin (mint ahogy az egész túrán), és sajnos hazajöttünk! Lepakoltunk,búcsúzkodás és az Oszi hazahozott! Hihetetlenül jól esett,hogy a Land Roverben Guns N Roses szólt! Nagyon jó volt és tényleg köszönöm eztet mindenkinek! Ja és mindenkinél volt cső,amit a Feri hozott! Tudjátok az Oszkár haverja!

Képek a túráról

Vidra képei

Oszi képei

Zsolt képei