Szombaton az eddigi legkülönlegesebb futóversenyen voltunk: Black Hole.
Vajon elnyel a fekete lyuk?
Egy futóverseny, ahol az indulók nem tudnak semmit a távról, a szintidőről, a terepről, az útvonalról, a frissítőállomásokról.
Egy futóverseny, ahol az indulók nem vihetnek magukkal se órát, se telefont, se GPS-t vagy más helymeghatározó eszközt. Nincs kísérő, nincs előreküldött felszerelés vagy saját frissítés.
Amit vinni lehet (kell): futóruha, izolációs fólia, lámpa, fényvisszaverő, freebelt, egy fél literes kulacs, és egy maraboo nyomkövető vészhívó gombbal.
Detti staff volt, és először az egyik frissítőállomáson, majd a célban segített és várt. Én futottam.
Minimális információt kizárólag csak a frissítőpontokon kaptunk: egy tábla mutatta, hogy a következő pont milyen messze van, és mennyi idő van odaérni, és mikor zár a jelenlegi pont. Az aktuális idővel kapcsolatosan annyi segítség volt, hogy minden állomáson volt egy mutatós vekker, ami mutatta a pontos időt. Így mindenki ki tudta számolni, hogy a szintidőhöz képest mennyi tartaléka van. Frissíteni a ponton lehetett csak, de egy gélt és egy feltöltött kulacsot tovább lehetett vinni.
Az április elejei időpont ellenére az időjárás télies volt. Hideg és szeles idő volt, délutánra havazást és hódarát is kaptunk.
A versenyt barátaink szervezték (Öcsi és Cöge), a staffban is sok barátunk volt, akárcsak az indulók között, nagyon sok olyan ember volt ott, aki sokat jelent nekünk.
A terep nagyon változatos volt, nekem nagyon tetszett, imádtam. Voltak aszfaltos részek, erdészeti murvás utak, erdei ösvények, és nehezen járható, technikás ösvények, és voltak helyek, ahol ösvény se volt, csak követtük a szalagozást. Persze a váltások kiszámíthatatlanok voltak. A jelölés hülyebiztos és hibátlan, eltévedés kizárva. Órán lévő track és helyismeret nélkül is jól követhető.
Az elején kicsit futottam Szilvivel és Gyurival, nekem gyorsak voltak, elmentek előre. Utána a végéig egyedül mentem, majd a legutolsó 10 km-en Verával és Bélával.
Detti a harmadik frissítő ponton volt, nagyon örültem neki.
A staff végig figyelmes és segítőkész volt, köszi mindent. Köszönöm a képeket a fotósoknak is.
Különleges utazás volt, technika és segítség nélkül úgy, hogy nem tudtam, hova megyek, és mennyi van még vissza. A verseny közbeni érzéseit mélyen a szívembe zártam, leírni itt úgysem tudnám.
A vége különben 85 km lett, 2000 méter szinttel.
Egyik eddigi legnagyobb futóélményem, nagyon szerethető verseny, mindent köszönök a szervezőknek!
