Újra élvezhettem a tengeri kajakozás által nyújtott szabadságot több egymást követő napon keresztül. Egy túra, ami számomra nem egy egyszerű mindennapi evezést, hanem kihívást jelentett.
Menorca Mallorcától észak-keletre, kb. 40 km-re található. Sokan körbeevezték már ezt a szigetet különböző célokkal. Az én célom az volt, hogy megismerjem a partvonalat és bizonyítsak magamnak ezzel a túrával. Ezért döntöttem úgy, hogy Mallorcáról indulok, átevezek Menorcára, körbeevezem, aztán meg visszaevezek a kiindulási pontra. Különösebben nem volt tervem, hogy hány nap alatt teljesítsem ezt, meg hogy hol fogok aludni. Már csak ezért is érezhettem magam szabadnak a túra alatt. Ahogy esik, úgy puffan. Jaa.. egy tervem azért mégis csak volt, az hogy Mahón kikötővárosban éjszakázzak, mert látni szerettem volna kivilágítva és pár képet akartam készíteni róla. Direkt ezért vittem állványt a gépemhez.
Hogy mit vittem még magammal?
Mellényt, tartalék evezőt, spricót, iránytűt, sapkát (napellenzőset, hogy ne csapjam össze a napszemüveget), 1 evezős rövidnadrágot, 1 evezős hosszú ujjú fehér felsőt, hordókat (3), vízhatlan zsákokat (2) a száraz holmiknak pl: hálózsák, matrac, törölköző, 2 póló, 1 rövidnadrág, egy fényképező (egy másik ami vízálló és mindig a mellény zsebében volt), kaját, gázfőzőt, egy kicsi edényt, evőeszközt, kávéfőzőt (pici, egyszemélyeset).
Kaja:
- 5 flakon víz (feleslegesnek éreztem többet cipelni, mert ott is tudtam venni, viszont azt sem akartam, hogy víz nélkül maradjak)
- soktésztás levesporok (ami szerintem csak a meleg étel hatást pótolja, 10 perc után megint éhes az ember)
- mallorcai szárazkolbász (messze nincs olyan jó, mint a hazai)
- mallorcai májkrém (ez kifejezetten finom)
- mallorcai konzervek (4), amit csak melegíteni kell (ezeknek nincs konzerv íze!!!)
- paprika
- tartós kenyér arra az esetre, ha olyan helyen állok meg, ahol nincs bolt (majdnem minden esetben így volt, ugyhogy…)
- keksz
Gyógyszerek:
- magnézium
- kálcium
- algopirin
- fenistil
- izomfájdalomra kenőcs
- naptej
- leégésre krém
1. nap
Cala Rajada mellől, Son Moll strandjáról indultam július 9-én reggel 6-kor. A parton hangoskodó német fiatalok borítgatták a napernyőket, énekeltek, kiabáltak a vízben. Nem csodálom, hogy nem szeretik Mallorcán őket.
A Nap épp akkor bukkant elő a távolban. Szép volt, bár nem volt tiszta az idő. Jobbról mintha köd közeledett volna, előttem meg picit felhős volt. A célpontot nem lehetett látni. Ezért is vittem magammal iránytűt, hogy az átevezésnél mindig a helyes irányt kövessem. Iránytű nélkül lehetne bolyongani a tengeren. 🙂
A tenger egész jó volt, nem hullámzott annyira, 25-26 fokos körül lehetett, és a szél sem fújt eleinte. Hihetetlen milyen csend van a nyílt vizen. Néha egy hajó hangja törte meg ezt. 3 komphajót, 4 halászhajót és pár kisebb vitorlást láttam menet közben.
Hogy őszinte legyek delfinekre is számítottam, de (szerintem) a rengeteg lerakott haló miatt nem jönnek erre a környékre.
Visszatekintve Mallorca igen lassan akart csak távolodni. A célpontot kb. 25 km evezés után vettem észre.
Anno az egyik hajós boltban felhívták a figyelmem, hogy a két sziget között van egy csatorna, ahol gyorsabban áramlik a víz. Nos, engem kb. 2 km-rel rakott arrébb észrevetlenül. Cap d’Artrutx (világítótorony) volt a cél, de mivel elsodort a víz, egyből a kikötővárosba mentem. Nem siettem. Egy kényelmes tempóval, 2 kajázást, meg a fotózásokat is beleszámítva, 6 óra alatt értem át (47,7 km).
A kikötő elején egy pici öbölben ki kellett szállnom egy pisire. Ez volt az első pihenő. Persze ez sem tartott tovább 4 percnél. Utána a kikötőt jártam be, ahol készítettem pár képet.
Mivel már elég fáradt voltam – pontosabban a derekam volt bedurranva – kellett keresnem egy pihenésre alkalmas helyet. Muszáj volt kiszállnom, mert a kajakban ülve nem tudtam a derekamat pihentetni. Egy hotel betonos csónakleeresztőjét szemeltem ki, ahol találtam némi árnyékot. Gyors kajázás után ráheveredtem a kajak hátuljára, ahol kb. 1 órát nyugodtan tudtam pihenni. Jól is esett!Mivel nem volt vége még a napnak, ismét lapátolásba fogtam, és egészen Cala Morellig eveztem. Azért idáig, mert ezt a helyet szimpatikusnak tartottam az éjszakázáshoz. A strandon pancsiztam kicsit, majd az öböl szélénél kerestem egy helyet, ahol gyönyörű volt a naplemente.
Azért 68,3 km evezés után már nem kellett altatni. 🙂
2. nap
Hajnalban keltem. Egyrészt, hogy ne csak a nagy hőségben evezzek, másrészt látni akartam a napfelkeltét. Gyors kajázás után spuri a vízre!
Nem csak a nap volt szép, ahogy előbukkant, hanem a vörös sziklák is, amikre meg oldalirányból esett a fény.
Ez a rész szinte teljesen kopár volt. Nagyon kevés növényzetet láttam. A tenger nagyon nyugodt volt, mint ahogy általában reggel szokott lenni.Illa des Porros-nál pillanatok alatt köd ereszkedett körém. Mielőtt teljesen eltűnt volna az előttem lévő sziget (ami mellett el kellett eveznem), az iránytűn még megnéztem az irányt. Most is jól jött ez a ketyere, nem csak az átevezésnél.
Először 25,3 km után, Fornells-nél szálltam ki, ami egy viszonylag nagy öböl, 2-3 kicsi szigettel, kikötővel, stranddal.
A hajót kitettem a partra egy étterem előtt, sétálgattam, fagyiztam, vettem a boltban 1 zsugor vizet, ücsörögtem a parton, aztán meg már nem bírtam a meleget, így indulnom kellett. Ezt nem szerettem a kiszállásban, hogy szinte alig volt árnyék, ezért nagyon sülős volt a parton lét. A tengeren mindig járt a levegő, meg ugye a nagy víztömeget nem tudja úgy felmelegíteni a tűző nap, mint a betont, vagy a homokot.Menorcára jellemző, hogy nagyon sok barlangba lehet beevezni. Vannak olyan szakaszok, ahol szinte egymást érik a barlangok. Nem eveztem be mindegyikbe, de azért megfordultam párban! 🙂
Mivel az előző pihenőnél nem ettem fagyin kívül semmit, 38,9 km-nél újra tartottam egy kis pihenőt. Port d’Addaia-nak nagyon szimpatikus strandja van. A strand mellett, a bárkák között szálltam ki egy ebédet melegíteni. Itt jó kis árnyékos helyet találtam, nem kellett perzselődnöm a napon.
A kajázás, és kevés pihenő után beeveztem a szemközti Torre d’Addaia-ba, ami nagyon természetvédelmi területhez hasonlított. A víz sekély volt, ezért a nap nagyon melegre tudta felmelegíteni. Rajtam kívül nem láttam ott senkit.A következő, ami említésre méltó, az Menorca legnagyobb kikötővárosa, és egyben a fővárosa is. Itt, Mahón öblében éjszakáztam. Már naplementében eveztem be ebbe a kb. 5 km hosszú öbölbe. Nagyon szép volt!
A központtal szemben, egy elhagyatott, műemlékes, ágyus, félsziget szerű valamin szálltam ki lopózva. Biztos vagyok benne, hogy elzavartak volna onnan, ha látnak. Tökéletes hely volt a kivilágított várost fotózni. Egy kőkerítés mögött vártam, hogy teljesen besötétedjen, aztán „megágyazzak”, majd pár fotó készítés után kipihenjem az aznapi fáradtságot.
Igen ám, csak kellő sötétségben felkapcsolódott fölöttem 2 reflektor. Mindenhol teljes sötétség, csak körülöttem volt világos. 🙂 „Na most mindenki lát engem a túloldalról.” Húzhattam arrébb a cuccaimat 🙂
69,1 km-ert raktam ezen a napon a hajóba.
Nagyon szép volt a kivilágított város!
3. nap
A kajak hátulján aludtam.
A reggeli után 6 körül szálltam vízre. A párás idő nagyon jó hangulatot adott az öbölnek.
Miután vízre szálltam és eveztem kicsit, a csendet mély morajlás törte meg. El sem tudtam képzelni mi lehet az. Egyszer csak egy hatalmas hajó, a Balearia bukkant elő a kanyarban. Meglepődtem rendesen, de nagy élmény volt nagyon!
Szerencsére ezen a szakaszon is nagyon sok barlang volt.
Volt olyan is, ahol egy nagy bejáraton beeveztem, az oldalán meg volt egy kicsi kijárat, ahol nagyon szépen besütött a nap a sziklák alá.
Máshol meg a barlang bejáratánál a szikláról ugráltak a fiatalok.
A szakasz eleje meg a vége ismét kopár volt, de azér akadtak erdős részek is. Leginkább sziklafal jellemezte a partvonalat. Nagyon kevés strand van ezen a szigeten. Az első nagy, igazi strandot Son Bou-nál láttam. Szerintem ez a legnagyobb strandja Menorcának. Pihenőt, a mellette lévő Sant Tomás strandján tartottam.
Persze kicsi, eldugott öblökben is akad olyan, ami nagyon szép. Sőt, nekem személyesebbnek tűnnek ezek a strandok. Pl. egy ilyenben találkoztam kajakosokkal, akik ugyancsak a sziget körbeevezésén fáradoztak. Persze ők kisebb léptékben haladtak, más volt a céljuk.
Nekem a legjobban Cala Galdana környéke tetszett ezen a napon. Egyrészt itt volt a fent említett kis kijáratos barlang, másrészt egy alagút is található a környéken, amin nagy élvezet átevezni.
Menorcán nagyon sok kishajó látható. A mai nap végefelé viszont hirtelen mindenki eltűnt a vízről. Először nem értettem miért, de aztán rájöttem. Ma volt a Vb döntő. Magányosan beeveztem Cala en Bosch kikötőbe.
Ezzel elértem a sziget azon pontját, ahonnan már „csak” vissza kell eveznem Mallorcára. Egy közeli strandon (Son Xoriguer strandján), egy elsősegély bódé mellételepedtem le. Utolsó tusolás flakonból, majd száraz ruhába ugrottam (de jó is volt), főztem egy fini levest, vettem még vizet, meg sok csokit a közeli boltban, aztán hallgattam hogyan szurkolnak a spanyolok a legközelebbi bárban. Minden megmozdulást megtapsoltak, ujjongtak. Én azt hittem, hogy már legalább 23 – 0-ra vezetnek. 🙂
Ezúttal egy napozóágyra heveredtem, de nem volt kényelmesebb, mint a kajak hátulján.
62 km-t eveztem ezen a napon. 199,4 km-t összesen a 3 nap alatt.
4. nap
Már este bepakoltam majdnem mindent a helyére, hogy hajnalban ne azzal kelljen vacakolnom.
Kajáztam egy gyorsat, aztán nagy izgalommal neki indultam az utolsó, számomra legnehezebbnek ítélt szakasznak. A napfelkelte ismét nagyon szép volt.
A tenger meglepően sima volt, ahhoz képes, hogy tegnap estefelé eléggé hullámzott.
Szerencsém is volt, mert majdnem hátulról kaptam a gyenge, hosszú hullámokat, ami kicsit könnyítette az evezést. 10 km után már láttam halványan a célt. Azért jobb így evezni… Viszont, ahogy az első napon alig akart távolodni Mallorca, most olyan lassan közeledett. Csak eveztem, eveztem, eveztem, aztán nem változott semmi a tájban. 🙂
Az áramlat most nyugvóban lehetett, mert egyenesen tudtam haladni, nem sodort el semerre (ahogy utólag a GPS mutatta).
Most nem találkoztam sok hajóval. A közelben láttam a menetrend szerinti járatot, ami Cala Rajada-ból indul Menorcára, majd vissza. Igazából ez a hajó volt a segélyhajóm, amire számíthattam, ha baj van. Mert ez biztos közlekedik minden nap. Ezért is választottam ezt az útvonalat.
Nagyon nyögvenyelősen ment az utolsó pár km, de végül közel 6 óra alatt elértem azt a strandot Mallorcán (41,8 km), ahonnal elindultam az első nap. A sok strandoló között igen nehezen tudtam partra tenni magam.
A kedvesem ott várt. Már nagyon hiányoztam neki. 🙂 Szinte az első kijelentése az volt, „DE BÜDÖS VAGY” :))). Na igen.. a tengervíztől igen csak be tud szagosodni a ruha pár nap után. 🙂
Összesen 241,2 km-t eveztem 3 nap és 6 óra alatt. Kissé fáradt voltam a túra végére. Le voltam lassúlva, mint malacka szembeszélben. De aztán erőre kaptam.
Az öbölben (ahol tároljuk a hajóinkat), csapni akartam még egy kört, megnézni, hogy mi változott pár nap alatt. De végül ez már elmaradt.
Nagyon örülök, hogy sikerült minden gond nélkül teljesítenem ezt a túrát. Nagyon szép volt Menorca, bár azért Mallorca még mindig előtte áll. Egy dolgot tudok felhozni negatívumként, hogy első nap a kikötő környékén rengeteg szemét volt a vízben.
A következő túrám remélhetőleg Ibiza lesz. Még nem tudom, hogy oda is átevezek-e, mert az azért 90 km-re van Mallorcától. De majd meglátom…
Tervek mindig vannak. A tengeren érzett szabadságból meg sosem elég!!!!!!!
Éles Lackó
Menorca körbeevezése tengeri kajakkal
Éles Lackó túrabeszámolója