Eredetileg ezen a napon a Rábán SUP-oztunk volna. Erre a napra terveztük azt, hogy a már többször megrendezésre kerülő UltraRába SUP-os változatán evezünk. Az UltraRába a teljes magyarországi Rába szakaszon zajló nonstop terjesítménytúra, azaz 200 km-nél is hosszabb távot kell kajakkal vagy kenuval egyben teljesíteni. A Rábán ez lett volna az első SUP-os UltraRába, így előző évi tapasztalatok hiányában ebben az évben a kajakos-kenus változattól külön időpontban, és egy “rövidebb”, 100 mérföldes/161 kilométeres távra mentünk volna.
A vízállás közbeszólt, mivel a Szentgotthárd -93 cm-es vízállás SUP-hoz túlságosan alacsony, azt eredményezte volna, hogy még a kicsi, flexibilis szkegeket is ledaráltuk volna, így az UltraRába SUP-ot még az idei nyár egy későbbi időpontjára halasztottuk. Evezni viszont kell, mert nagyon rákészültünk, úgyhogy mentő megoldásként kitaláltam a murai SUP-ozást, amit NedyBali gyorsan el is keresztelt MaxiMurának, mivel táv szempontjából ez a maximum, amit a Mura magyar szakaszán evezni lehet, megtoldva egy kis Kerka patakkal. Tehát elindulunk a Kerka patakon, Lendva torkolat, leevezünk a Kerka – Mura összefolyásig, azaz a szlovén-horvát-magyar hármashatárig, és innen evezünk tovább egészen addig, amíg a Mura bele nem torkollik a Dráva folyóba Őrtilosnál: 57 kilométer összesen. Hát így történt velünk az, hogy a tervezett másfél napos, 161 kilométeres rábai SUP-ozás helyett, hétfőn a Kerka és Mura vizein húztuk az evezőinket.
Elkísért minket még pár barát, így a tervezett NedyBali, Kecskés Miki, Vidra Ati ultrarábás csapat mellett, Tóth Tamara, Zarándy Zaza András, Bekk Csabi, Csirke István is SUP-ozott velünk. Papp Krisztián és Turbó kutyája pedig amolyan vízi serpaként, kenuval kísérte a túrát.
Reggel a Mura torkolatnál találkoztunk a csapattal, csak egy autóval, a Vidrabuszommal mentünk fel a beszállóhoz, így a túra végén az autók már jó helyen lesznek, mindenki időban indulhat hazafelé.
Kerkaszentkirály felé a csapatnak kicsit hosszúnak tűnt az út, de hát ami a vízen 57 kilométer, az a parton is elég hosszú út. Megnéztük azt is, milyen szép Nagykanizsa.
A szúnyoghad már Őrtilosban is támadt, így Kerkaszentkirályon nagy meglepetés nem ért senkit, gyakorlatilag a szabad testfelületeket folyamatosan százával támadták a szúnyogok. Esős időt követő több hetes kánikula után ez teljesen normális. A szúnyog a partot nem hagyja el 10-20 méternél messzebb, és mivel a Mura elég széles, napközben egyetlen szúnyoggal sem találkoztunk, amikor a Mura közepén eveztünk. De parton és a partok közelében nagy háború zajlott.
A SUP-ok felfújása gyorsan zajlott, hála az elektromos pumpámnak, és kis kézi rásegítés után minden SUP menetre készen állt.
Mindent összepakoltunk, a víz engedélyköteles, névsor és engedély rendben, órák beélesítve, indulhatunk.
A Kerkaszentkirályi hídnál indultunk el, nem javasoltam senkinek se, hogy szkeget feltegyenek, az oka az első 20 méter után mindenki számára nyilvánvalóvá vált. A Kerka patakon a Tormafölde 0 cm-es vízállás azt jelenti, hogy kajakkal, kenuval, rafttal is le lehet menni, de a nagy szkeg a SUP-okon leér az alacsonyabb részeken. Így mindenkinek nehéz volt az iránytartás, főleg azoknak, akiknek a SUP-ján nincs kicsi flexibilis szkeg. A Kerka patak normál víznél, lassú folyású, vadregényes kis patakocska, komoly technikai tudás nem szükséges, nagy víznél azonban megerősödik, a hódok, a vihar miatt keresztbe borult, és a keskeny patakmeder miatt túlpartra átérő fa veszély jelenthet. Úgyhogy magas víznél csak okosan, mi eveztük árvízben a Kerkát még Csesztregtől indulva, konkrétan egy WW II-es patakká változik olyankor.
Szépen lassan csordogált a Kerka, az iránytartás nehézkes volt a szkeg nélkül, így nem is haladtunk túl gyorsan. Leszállni nem kellett, se a SUP, se a kenu nem ért le. Egy helyen volt egy keresztbe borult fa, bal parton rafttal átemelős, kenut és SUP-ot a bal part mellett egy kis szűk és alacsony részen át lehetett bújtatni. Kalandos volt, fergeteges jókedvünk volt.
A Lendva torkolat után a Kerka a Lendva vizétől megduzzadva már elég volt a szkeghez, így itt feltettük a deszkákra, és innen gyorsabban haladtunk.
Elértük a Mura – Kerka összefolyást. Érdekes hely: középen a földnyelv Szlovénia, jobb part a Murán Horvátország, bal part a Kerkán Magyarország.
Kép bal oldalán a Mura, jobb oldalán a Kerka. 
A Mura vizére érve felgyorsultunk, a csapatból páran vadvízi kajakozunk is, úgyhogy nekünk egyáltalán nem volt meglepő, de a csapatunkban voltak, akik ilyen jellegű folyón még nem eveztek, nekik újdonság volt: a Mura nagy és széles, sok-sok víz, nagy esés és víznyomás, ennek megfelelően gyors, szabályozatlan, zabolázatlan, a meanderező folyóvölgy a kanyarokban épít és rombol, elakadt hatalmas fák a vízben, karfiolos, örvényes víz, sodor és limányok találkozása, az emberi jelenlétnek minimális nyoma, rengeteg madár, fekete gólya, vidra, mindenhol hódcsúszda, ez itt a rétisasok földje, az európai Amazonas, röviden ez egy boldog élő folyó, szeretem.
Hosszú ám az 57 kilométer, egész nap evezni kell, fontos itt is a frissítés. Rövid pihenő és ebéd következett. Ha hosszabb lenne a táv, akkor az ebédet érdemes lenne a deszkán ülve elfogyasztani, addig is haladnánk, de ebbe a napba belefér a pihenés a parton is.
Nagyon jó hangulatban, beszélgetve, jó tempóban haladtunk. Sokféle deszka volt a csapatban, cserélgettünk is menet közben, kipróbáltuk egymás deszkáját. Élő folyón, sodró vizen, valós kürülmények között kipróbálni egy deszkát jó dolog.
Az időjárás pont megfelelő volt, minimális szél, az is északi, tehát a kanyargó folyó ellenére is többnyire hátulról, az ég kissé borult, de így nem égtünk szénné a napon. A második tervezett megálló előtt egy kanyarral jött az égi támadás: hatalmas felhőszakadás zúdult ránk, mire megálltunk, már csurom vizes volt mindenki.
Volt nálam 2 esőkabát is, de a kenuban Krisztiánnál, és a többiek se vettek fel semmit, így együttérzésből én is bőrig áztam, szerencsére a bőröm vízálló, a ruhám meg megszárad… Krisztián nekiálllt kávét főzni a szakadó esőben, mire elkészült a kávé, az eső is elállt, ennek örömére a part mellett a szúnyogok összehangolt támadást indítottak ellenünk. Kénytelenek voltunk menekülőre fogni, a leggyorsabban felhörpintett kávé amit valaha láttam.
Az eső után párás volt a levegő, mintha köd telepedett volna a folyóra, misztikus volt.
Haladtunk szépen, fizikailag is mindenki jól bírta, nagyon frankó csapat jött össze, kitűnő emberek és sportolók.
A Mura torkolat előtt 6 kilométerrel újabb felhőszakadás és vihar támadt ránk, és innentől már végig hatalmas esőben eveztünk. A képek talán valamit mutatnak belőle. Bár én személy szerint remegtem, úgy fáztam, hiszen az esőben a levegő is kb. 10 fokot hűlt nagyon gyorsan, fázós is vagyok, de a hangulat így is szuper maradt. Nem is nehézségként, hanem egy hatalmas kalandként éltük meg azt, ahogy az égből ömlő hatalmas mennyiségű víz, a Mura zöld vize, és a Dráva kéksége egyesül. Ez különben is egy misztikus hely, azt gondolom, hogy az ország egyik legszebb helye a Mura – Dráva összefolyás. Így a felhőszakadással együtt pedig még különlegesebb volt érzeni a kicsinységünket és halandó mivoltunkat, az anyatermészet szereti az emberiséget és befogadja, annak ellenére, hogy milyen hálátlanul viszonyulunk mi hozzá, emberek. Valami ilyesmi érzés kavargott bennem akkor.
A szentmihályhegyi – őrtilosi kikötőben a kötelező csoportfotók elkészítése után összepakoltunk, fent a kocsmában még egyet kávéztunk, és beszélgettünk, majd mindenki ment haza a szeretteihez az otthonába.
Nagyon hálás vagyok a SUP-os barátoknak ezért a napért, nagyon jól éreztem magam velük, köszönöm a társaságot, Krisztiánnak köszönjük a csomagszállítást a kenuval.
Adatok: Kerkaszentkirály – Őrtilos, 57,9 km-t mértem, kicsit több, mint 7 óra kellett a táv leevezéséhez, Mura Letenyénél 190 cm, Kerka Tormafölde 0 cm. Természetesen hagyományteremtő volt ez a nap, lesz még MaxiMura máskor is…
A csodálatos fotókat NedyBalinak és Bekk Csabinak köszönhetjük, és én (Vidra Ati) is készítettem párat. A cikk alatt találsz még sok képet, érdemes végigpörgetni, talán megmutatnak valamit abból a fantasztikus napból, amit mi együtt tölthettünk ezen a csodálatos folyón.
VidraAti
