Kovács Róbert
KLM: Kezdjük mindjárt a végén! Eredményeddel, a hivatalosan megjelent 58 óra 46 perccel elégedett vagy-e, maradt-e benned tartalék? Mi volt az általad kitűzött idő-cél? Mi a véleményed arról, hogy a táv szint ideje 90 óra? A szintidő kevésbé profik számára is teljesíthető?
Robi: Maradt bennem tartalék. 2-3 órával lehetett volna jobb is. Előzetesen 50 órán belül szerettem volna megérkezni, ezért maradéktalanul nem vagyok elégedett, de a körülményekre való tekintettel annyira nem rossz eredmény. Az időmet erős közepesnek gondolnám. Lesznek olyanok, akik bőven 50 órán belül fogják teljesíteni a kört. A 90 óra teljesen reális, nem zárja ki a kevésbé profikat sem, szinte bárki megtalálhatja benne a számítását, az is, aki a teljesítményre hajt és az is, aki csak élvezni szeretné a kört.
KLM: Mennyire ismerted a terepet? Bemutatkozásodban azt írtad, Zala megyében nőttél fel. Ez az Ultra Trail valamely szakaszán jelentett-e számodra előnyt? Milyennek ítéled meg a 300 km terepadottságait, változatosságát? Voltak-e olyan nehézségeid, amelyek esetleg más évszakban nem jelentkeztek volna?
Robi: Nagykanizsa környékét annyira nem ismertem, leszámítva a Rockenbauer 130 túra útvonalát. Lenti és környéke, Budafa, Torhai-forrás, Bázakerettye, Kistolmács ezeket viszont elég jól ismerem. A terep dimbes-dombos, nagy hosszú, meredek mászásokra nem kell számítani. Ettől függetlenül a végére összejön 6000m szintemelkedés, ami azért nem rossz, ahhoz képest, hogy csak 200-300 méteres dombokon hullámvasutazik a kör. Száraz időben, rendbe tett erdészeti utakon nagyon jól futható lenne a pálya. Előzetesen 0C fok alatti hőmérsékletet szerettem volna, fagyott talajjal. Helyette kaptam ezt az 5-10C fokot, ami öltözködés szempontjából kedvező volt, viszont teljesen lerontotta az útviszonyokat. Más évszakokban se lesz sokkal könnyebb. Eső bármikor eshet, ami egyből hasonló útviszonyokat eredményezhet. Nagy melegben fokozott lesz a vízszükséglet, ezért az utánpótlást akkor nagyon jól meg kell szervezni. Az aljnövényzet az, ami még problémát okozhat a későbbi hónapokban.
KLM: Ismét a bemutatkozásodra hivatkozva, utaltál arra, hogy ebben az évben rád nagyobb megmérettetések várnak, ehhez kívántad felkészülésed programjába iktatni a 300 km teljesítését. Mi lenne terveid közül a legnagyobb idei megmérettetés? S bejött-e a számításod, a DZD300 Ultra Trail jól szolgálta-e felkészülésedet?
Robi: Volt néhány dolog, amit szerettem volna kipróbálni, amik csak hosszabb távon jönnek elő. A lehető legtöbb hosszú távú teljesítménytúrán el szeretnék indulni idén. Illetve tavaly nyertem egy ingyenes indulási lehetőséget az idei Goldsteig Ultrarace versenyre, ami szeptember közepén lesz, azon is el szeretnék indulni.
KLM: Miként szereztél tudomást arról, hogy Zalában Kele Attila és csapata kialakított egy 300 km-es terepultrás kört, s mikor döntöttél úgy, hogy teljesíted a távot, azt ugyan nem tudhattad előre, hogy te leszel az első?
Robi: Öcsém hívta fel rá a figyelmemet még november elején. Egyből tudtam, hogy meg fogom csinálni. Végül december 26-án a karácsonyfa alól jelentkeztem be erre a február végi időpontra, mikor az idei évi túra naptáramat állítottam össze.
KLM: Mi alapján döntöttél úgy, hogy a tél utolsó hónapjára ütemezed a táv teljesítését? Ezzel kezdted az ez évi felkészülést, egyből egy komoly távon, vagy vettél már részt versenyen, teljesítettél hosszabb-rövidebb távokat, s a DZD300 már a felkészülés következő lépcsőjét jelentette számodra?
Robi: Hogy miért február? Mert a tavaszi és őszi hétvégék szinte már teljesen be vannak táblázva. Nyáron nem szerettem volna indulni, ill. más terveim vannak akkorra. Így maradt a február vagy a november vége december eleje, de ez utóbbi vadászati szempontból kedvezőtlenebb. Még csak 300km mentem idén, ezt megelőzően.
KLM: Induláskor már tudtad, hogy te leszel/lehetsz az első teljesítő. Milyen célokat, terveket állítottál fel magadnak, mint a táv teljesítőinek leendő úttörője?
Robi: Láttam, hogy én lehetek az első teljesítő, de igazából ez annyira nem lényeges számomra. Szerettem volna egy jó időt menni. 50óra alatt beérni, azaz 6km/h felett tartani az átlagom. Ez sajnos nem sikerült.
KLM: Az útvonal egészére dolgoztál-e ki részletes időtervet, pihenéseidet, étkezéseidet ütemezted-e, s ezt összességében sikerült-e teljesítened? Mindenki más-más fizikummal, edzettséggel, módszerrel vág neki a távnak, ezért egymás terveit lemásolni értelmetlen. Ennek ellenére van-e e téren tanácsod az utánad indulóknak?
Robi: Voltak menetrendek 4,5,6km/h sebességre kidolgozva, csak hogy lássam, az egyes helyeken milyen napszakokban haladnék át. Ez leginkább a frissítés tervezés miatt volt lényeges. Egy nagyobb pihenő volt tervezve Lentiben. Azt előre tudtam ott meg fogok állni hosszabb időre. Egyébként nem terveztem előre pihenést, mindig az aktuális állapotomhoz igazítottam a megállásokat. Tanácsot nem tudnék adni. Mindenkinek saját magát kell megismernie első sorban. Ha ez megvan, akkor már tudni fogja, mit kell tennie.
KLM: Apropó! Te végül is milyen módszerrel teljesítetted a távot? Futottál, vagy gyalogoltál, esetleg a kettőt kombináltad? A te módszered mennyiben hatékony a 300 km-es, vagy attól hosszabb távok teljesítéséhez? Milyen eredmények bizonyítják azt, hogy jó módszert választottál?
Robi: Én elsősorban teljesítménytúrázó vagyok és egy meglehetősen rossz futó, de talán még fejlődő képes. A sík szakaszok kifejezetten fárasztanak és untatnak. Az első szakaszon sokat futottam, ill. az utolsó 8-10km volt, ami még futásnak mondható. A táv többi részében csak akkor, ha jól esett.
KLM: A DZD Ultra Trail 300 km-es távja 10 szakaszra osztott, ahol a szakaszok nagyjából 18 km és 38 km közötti hosszúságúak, de 6 szakasz esetében meghaladja a 30 km-t. Egy naiv kérdés: az egyben teljesítő számára jelent-e pszichikai előnyt az, hogy egy ilyen nagyságú táv szakaszokra osztott, az agyban „jegyzőkönyvezni” érdemes-e a letudott szakaszokat, vagy csak a 300 km-ből még teljesítendő km a lényeg?
Robi: Természetesen mindig tudom, mennyi van a végéig, de alapvetően nem ez jár a fejemben. Ezekkel a nagy számokkal nem terhelem a gondolataimat. Mindig csak kis résztávokra 20-50km-ekre koncentrálok, legtöbbször a következő frissítőpontig gondolok előre. Ezekből a kis szakaszokból próbálom mindig kihozni a maximumot.
KLM: Hogyan merült fel annak a lehetősége, hogy a GPS adatok alapján látványos nyomkövetés legyen? A versenykiírás ilyen megoldást nem tartalmazott, de nem is tiltott. Miért csak a táv 202 km-ig (7. szakasz – Kerkateskánd település) valósult meg ez a megoldás?
Robi: Én vettetem fel, hogy jó lenne egy követést összehozni. Ez nem újdonság, már sok versenyen, túrán alkalmaznak különböző típusú és professzionalitású követő rendszereket. Több lehetőséget kipróbáltam és teszteltem előtte. Végül is az Öcsém révén sikerült egy Garmin órához hozzájutnom, ami egy telefonra telepített programmal és mobil kapcsolattal lehetővé tette a nyomon követést. Sajnos az óra az említett km-nél valószínűleg az addigra létrejövő nagyméretű logfálj miatt megadta magát.
KLM: Az útvonal 300 km-re során volt-e energiád és lehetőséged az érintett terület olyan természeti csodáira rápillantanod, amelyet eddig nem ismerttél, vagy azzal a szándékkal haladtál el mellette, hogy ide még visszatérsz, s másoknak is ajánlani tudod?
Robi: Próbáltam nyitott szemmel járni, de elsősorban a haladásra koncentráltam. A terep döntő többsége már ismert volt számomra. Ettől függetlenül voltak olyan helyek, amiket még nem ismertem és vissza fogok menni megnézni.
KLM: Milyennek értékeled a Vidra Csoport és a Kanizsai Futó és Szabadidősport Klub segítségét, támogatását a pályaavató teljesítésed során?
Robi: Minden előzetes várakozásomat felülmúlta. Nagyon köszönöm nekik.
KLM: Visszatérsz-e, mint teljesítmény túrázó a Dél-Zalai Dombok lankáira, völgyek mélységeibe, erdők sűrűibe, településeire?
Robi: Egész biztosan. J
KLM: GRATULÁLOK, TOVÁBBI SIKEREKET, S HOZZÁ ERŐT, EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK!
Lejegyezte: KLM
