Ezúttal nem egyedül ellenőriztem le a Dél Zala Dombjai Ultra Trail 300 3. szakaszát. Az útvonallenőrzésre elkísért Detti és Balázs is. Előre megbeszéltük, hogy kényelmes tempóban fogunk haladni, eleve már inkább teljesítménytúra sebességgel terveztünk, nem terepfutással vagy futótúrával.
A tervezett szakasz technikai adatai a következők:
- Útvonal főbb pontjai: Eszperantó forrás – Nagybakónak – Öröm hegy – Zalaújlak – Zalakaros – Zalamerenye – Orosztony – Kerecseny – Gelse hegy – Csibiti völgy
- Szakasz hossza és szint: 36,05 km, 696 D+
Összes hossz és szint az első két szakasszal együtt: 98,76 km, 1694 D+
A 36 km-nél egy kicsit azért többet terveztünk, mert ez a szakasz ott kezdődik, ahol az előző befejeződik: a nagybakónaki Eszperantó forrásnál. De mi nem innen indultunk, hanem a TV toronytól, egyrészt így a végén közelebb van az autó a Csibiti völgyhöz, másrészt semmiért ki nem hagytuk volna a Kőszikla szurdokot, ami szerint az egyik legszebb hely a környéken, és a TV toronytól a forrásokig pont útba esik.
A túra célja az volt, ami a múltkor is: leellenőrizni azt, hogy mennyire járhatóak az utak és ösvények, mennyire láthatóak a jelzések, és mennyire egyezik meg a fellelhető és „hivatalos” térképeken lévő turistaútvonal és a valós. A szakaszt én javarészt ismertem már, néhány részen Dettivel is együtt is túráztunk már.
Az előrejelzések alapján 3 mm esőt ígértek, – az semmi – gondoltuk, ennek megfelelően csak egy széldzsekit vittünk magunknak. Hiba volt.
A szurdokban elkezdett esni az eső, és olyan jól érezte magát felettünk, hogy jó sokáig nemhogy elállt volna, hanem csak erősödött. A szurdok szép volt, de a fények miatt nagyon homályosak lettek a telefonnal készült képek. 
A forrásokat elhagyva Nagybakónak elején a szélső házaknál szokás szerint sok a kutya, mindig van egy kis gombóc az ember torkában, hogy elég erősek-e azok a láncok… Nagybakónakon 200 méter után balra kell fordulni, elmenni a kecskefarm mellett, és utána egy egy kilométer hosszan egy rét következik. 
Itt mi már bőrig áztunk a kis széldzsekinkben, a magas fű miatt a gödröket se lehetett látni, Detti bele is lépett egybe. Fájt a bokája, de azt mondta, hogy ne menjünk vissza, majd legfeljebb valahol odahívunk valakit, ha úgy érzi, hogy nem tud a bokája miatt tovább jönni. 
Különben szép ez az útvonal, változatos: először jön egy hosszú rét, majd meredeken fel jobbra egy szűk – sűrűn benőtt (de járható) ösvényen, fent a magaslesnél balra a megrongált jelzéseknél, és innen folyamatosan, egy kis balos kitérővel tartani az északi irányt egészen a Rockenbauer kopjafáig az erdőben. 
Közben néhol autóút szélességű erdei út, néhol szűk erdei ösvényen kell haladni. Szeptember lévén a szarvasbikák koncerteznek a csajoknak, ezt mi is hallhattuk, csak úgy zengett az erdő. 
A Rockenbauer kopjafánál mi jobbra fordulunk, de akik Kéktúráznak (hiszen a Kéken haladunk), azoknak még van egy kis kitérő, a Kopjafánál egyenes továbbhaladva van az Öröm hegyi Kulcsosház és pecsételő. A DZD 300 nyomvonala oda nem megy be.
A folyamatos esőnek köszönhetően nagyon csúszott az út, folyamatosan azon röhögtünk, hogy a másik micsoda koreográfiákat mutat be. Annyira csúszott, hogy a lejtős részeken le lehetett síelni a botokkal. Erről a csúszásról itt van egy videó.
Aztán az eső elállt, kisütött a nap, és az erdőben nagyon szép fények jelentek meg, a víz párolgott, szép látvány volt nagyon. Különben is nagyon szép ez a szakasz ami Zalakarosig halad itt, végig vegyes erdőben halad az út, és bár elhalad Zalaújlak mellett, de be nem megy, maximum a kutyaugatásról lehet csak tudni, hogy település mellett járunk.
Zalakarosnál egyszerűbb lenne egyenesen tovább haladni a kilátó felé, de annyira szép a Csiga tanösvény a Kéken, hogy beleépítettem a DZD-be. Jól tettem, nagyon szép ezen az ösvényen végigmenni. 
Ahogy kiérünk a parkerdőből, pihenőhely, működő artézi kút, ideális frissítő hely lehet annak, aki úgy gondolja, hogy nem elég neki a 30 km-enkénti találkozás a kísérővel, vagy részleteiben akarja ezt a 300 km-es túraútvonalat bejárni. Itt elhagytuk a kéket, balra fel a rövid aszfaltos úton, ez vezet a kilátóhoz. 
A kilátóba fel akartunk menni, én mentem elöl. A magam 180 cm-es testmagasságával nem vagyok egy különösen magas férfi, de úgy beb*sztam a fejemet a kilátó első szintjénél, hogy azt hittem leszakad, végigremegett az ütés a csigolyáimon. Nagy nehezen magamhoz tértem, tényleg szarul nézhettem ki, mert Detti nevetni se mert rajtam. Aztán utána igen, megmutatta, hogy fejbeverés nélkül is fel lehet menni.
A kilátó tetején találkoztunk egy párral, a srácon Hoka volt. Meg is volt a közös téma, így én ott ragadtam fent dumálni. Aztán Dettit és Balázst megtaláltam a kilátó melletti vendéglőben. Kávéztunk és kóláztunk. 
Zalakarostól már a Z sáv következett, ettől kicsit tartottam, de nem volt semmi gond, a jelzések is egész jól követhetőek, és az ösvények is járhatóak voltak. 
Zalamerenye egy szép kis falu, azon átmegy az út. 
A víztározó előtt jobbra pihenőhely. Persze pályázati pénzből. Jurta, esőbeálló, wc. Nem volt kiírva, hogy most ezt lehet-e használni vagy nem. A vízből ittunk, és töltöttünk, a WC jó lett volna, de az zárva volt. A víztározó szép, de minden tilos a tábla szerint. Nézni lehetett, megnéztük. 
Tök meleg volt már itt, figyelembe véve a reggeli esőt, Detti mondta is, hogy ez ilyen nagy eső előtti hőség. Bíztam benne, hogy nem.
Detti lába nem volt a legjobb, de azért tudott gyalogolni, a szokásos túrázós tempónknál jóval lassabban, de haladtunk. Mondtam is, hogy szerintem álljunk majd meg Orosztonyban vagy Kerecsenyben, hogy a szeptemberi intenzív vadászat miatt este már ne legyünk az erdőben.
Ez a szakasz is nagyon szép, Zalamerenye után először széles erdei út, majd napraforgóföldek (már learatták) által körülhatárolt szép erdők, majd megint szűk erdei út. Olyan szűk volt, hogy el is mentünk egy helyen rossz irányba. Mivel én voltam a legfürgébb, így visszafutottam oda, ahol elmentünk tovább. Meg is találtam a hibát, az útról le kellett volna fordulni egy nagyon szűk ösvényre, ami levezetett egy csalános útra. A dupla jelzés miatt sejtettem, hogy a forrás miatt hoz le a jól járható útról erre az útra. A forrás meg is lett, sajnos víz nincs benne, csak az alatta lévő kis tókában. DZD alatt vízvételre nem lesz jó ez a forrás. Majd be is írom a leírásba.
Az órámon van egy ilyen trackback funkció, azt benyomtam, így láttam, hogy Dettiéket hol hagytam, így nem kellett értük a kb. másfél kilométeres úton visszamennem, mert láttam milyen irányban vannak tőlem nagyon közel. Keresztülvágtam értük az erdőn, és a dzsungelen keresztül a tök jól járható erdei útról levezettem őket egy nagyon sáros, tiszta csalános ösvényre. Igen, rövid nadrágban volt mindenki. Ja, az eső is eleredt, de úgy rendesen szakadt. Kb. 2 perc alatt áztunk újra bőrig. 
Kidagonyáztunk a Thury kopjafához, és irány Orosztony a köves úton. Mire Orosztonyhoz értünk úgy elállt, mintha soha nem is esett volna, csak a teljesen átázott ruhánk, és a gyönyörű szép szivárvány emlékeztetett rá, hogy eső volt. Meg is táltosodtunk gyorsan, megbeszéltük, hogy még van időnk mielőtt a szürkületben lelőnek a hobbivadászok. Elmegyünk Gelséig még, onnan meg levágtatunk a falu felé a kereszt vagy a háromszög jelzésen. 
Orosztonyban vége van a zöldnek, innen jön a piros jelzés. Kerecsenyi temetőnél az órámon lévő track és a valós jelzés nem egyezett. Távra ugyanannyi. De ez már tavalyi Thury teljesítménytúrán is máshogyan volt, csak akkor nem vittem az órámon, így akkor nem tűnt fel. Majd a valós jelzések alapján javítanom kell DZD oldalán lévő generált útvonalat.
Nem is tudom, hogy ezt hogyan fogalmazzam meg, de Kerecseny végén a szegény házak környéke nem túl bizalomgerjesztő. Szerencsére csak a kutyák jöttek, biztos barátkozni akartak. Egyik elég sokáig el is kísért minket, azon nevettünk, hogy jött mögöttünk fix 10 méter távolsággal, se több, se kevesebb. Ha megálltunk, ő is megállt, ha elindultunk, ő is elindult. Aztán egyszer csak leszakadt. 
Kerecseny után van jobbra fel egy nagyon durván meredek ösvény, emlékeztem rá, mert régen is szívás volt. Na, most még nagyobb, gyakorlatilag áthatolhatatlan tüskék, sűrű csalános ösvény. Őzek és szarvasok járnak arra csak a nyomok alapján. De erre vezet a jelzés, már majdnem felértünk a domb tetejére, amikor Detti észrevette, hogy tőlünk balra 8 méterre van egy erdei út, ahol még az autó is könnyen feljön. Leszaladtam vissza a domb aljára, az ösvény bejárata után 10 méterre kell bemenni ehhez az úthoz, és végig párhuzamos az ösvénnyel. Örültek a többiek, hogy ilyen jól vezettem őket. 🙂 
Még egy emelkedő, és gyönyörűséges kilátásban gyönyörködhettünk. Készítettem sok fotót is, nagyon jól éreztem magam, többiek kicsit fáradtak voltak, nem nagyon értették, miért futkosok úgy előre-hátra, mint Marcipán kutya Szilvi ultrafutó táborában. 
A háromszög jelzésen lementünk a gelsei hegyig, még világosban leértünk.
Balázs felesége és Somi eljött értünk Gelsére. A gelsei hegyről a naplemente meseszép volt.
Így alakult, hogy a teljes szakaszt nem tudtuk leellenőrizni, a Gelse – Csibiti völgy rész miatt vissza kell menni majd. 
