Az UltraRába egy 215 km hosszú kajakos, kenus kihívás, idei évtől már SUP-os is. Nonstop, azaz korán reggel 6 órakor beülsz Szentgotthárdon a hajódba, nekiállsz evezni, és levezel egészen a Rába torkolatáig, Győrig. Nem túl bonyolult, csak evezni kell folyamatosan. Ha erőmű miatt gát van, vagy ha teljes torlasz van uszadékfákból összetorlódva, akkor átemelsz. Evezés közben eszel, iszol, átemelsz, lámpát kapcsolsz fel, majd lekapcsolod, evezel. Rengeteg csodát is látsz persze, a Rába folyó és a Rába völgy élővilága csodálatos. Nehéz teljesíteni, de olyan ez is, mint az ultrafutás, ott minden lépéssel, itt minden húzással közelebb vagy a végéhez, és egyszer csak odaérsz.
Évek óta állandó éves programjaim: tavasszal egyéni Ultrabalaton, nyáron UltraRába, ősszel Vadlán Ultra Terep. A tavaszi UB a járvány miatt ugrott, így nagyon vártam már az idei UltraRábát.
Az idei a hatodik alkalom, eddig ötször teljesítettem, első két alkalommal kajak 1-ben, aztán háromszor kenu 2-ben. Az idei évben SUP-pal indultam.
A SUP kategóriájú indulással kapcsolatban néhány dolog. Én eveztem már SUP-pal is hosszabbat, de ezek 50-60 km körüli távok, egy napos túrák voltak. Mivel nem volt SUP és Ultrarába vonalon tapasztalatunk, úgy gondoltam, hogy majd a mostani tapasztalatok segítenek véleményt formálni azzal kapcsolatban, hogy ha állandóra tesszük ezt a kategóriát, akkor a kajak-kenu kategóriához képest milyen eltérések legyenek. Rövidebb legyen a táv? Gondolkodtunk a 100 mérföld/160 km-es SUP változatban. Mennyi legyen a SUP szintideje? A SUP lassabb, szükséges-e, hogy a SUP szintideje több legyen? Én voltam a tesztpilóta, most már vannak tapasztalatok első kézből, a hetedik, 2021-es regisztráció megkezdéséig még bőven van idő a SUP kategória szabályainak a pontosítására.
Vissza a regisztrációs időszakra. A regisztrációs időszakban kell nevezni, ez az esemény előtt hetekkel befejeződik, egyrészt azért, hogy a szükséges tárgyi eszközöket (itiner, finisher pólók, érem, stb.) legyen idő elkészíteni, illetve azért, hogy ne a vízállástól függően történjenek a nevezések. (Magas víznél gyorsabb a folyó, könnyebb teljesíteni. Ne csak akkor jöjjön valaki, ha van víz.)
Három módon lehet bejutni:
-meghívó, ilyet olyan „őrültek” kapnak, akiket jól ismerünk, barátaink, együtt sportolunk, ismerjük képességeiket.
-Ultrarába teljesítők.
-UltraRába napjához számítva egy éven belül GPS track-kel alátámasztott túra (víz max. Sztg. -50 cm). Kajakhoz/kenuhoz a Molnaszecsőd – Győr (147 km) szakaszt kell 20 óra alatt leevezni. Felfogható kötelező pályabejárásnak is. Aki valóban el akar jönni, rááldoz egy napot erre a hosszú edzésre. Lehetne nevezési díj is, az nincs, nem is tervezem, ez van helyette.
Az idei évben nem kellett megtenni a megszokott telefonos bejelentkezést az ellenőrző pontok elérésénél, mivel a NavCenter és a Creatic Online jóvoltából kaptunk 5 műholdas nyomkövetőt. De mivel csak két hajóegység indult el idén, így a kísérőknek is jutott. Teszteltük ezt a nyomkövetős megoldást. Volt akksi probléma, azért 30 órát bírni kell, de jó lesz ez nagyon pár bővítéssel (megtett km, aktuális sebesség, átlagsebesség, stb.). Köszönjük még egyszer.
Az indulás előtti este lent aludtunk a Berekben Rábagyarmaton. Összeállítottunk, leellenőriztünk minden felszerelést, és korán lepihentünk, hiszen másnap korán kezdődött a nap, fél ötkor keltünk.
Az Ultrarábával kapcsolatosan nem csak mi eveztünk ezen a napon a Rábán, hiszen egy jövő évi nevezéssel kapcsolatosan pont ezen a napon teljesítette a 2021-es nevezési feltételét egy SUP-os társunk, aki a Rábagyarmat – Sárvár szakaszt evezte végig SUP-on. Neki gratulálunk, jövőre találkozunk az Ultrarábán.
Gyors reggeli kávé még a Berekben, aztán felautóztunk Szentgotthárdra, a start helyszínére.
A Czeglédi Zoltán – Székely Péter páros volt a másik hajó, aki idén még rajtam kívül indult.
Hajójuk típusa RTM Riviera, ez egy polietilén törhetetlen kenu. Nagyon fordulékony, lehet torlaszokon cibálni, kopogós szakaszokon flinsztonizni, a világ talán legjobb kenuja túráztatni ZWC – WWI vizeken, de lassú. (Ilyenekkel túráztatunk mi is a kenus vízitúráinkon, és tavaly a Petivel én is ilyennel mentem.)
Az én felszerelésem a következő volt:
-Fanatic 11’6 Diamond Air Touring 2017 299L SUP
Volt nálunk egy tartalék RTM SUP és evező is technikai gond esetére.
-Fanatic Paddle Bamboo Carbon 50 2017 evező
Zolit 20 éve ismerem, 20 éve evezünk együtt a Rábán. Petivel is két évtizedes a barátságunk, vezettünk együtt vízitúrákat, futottunk sok közös ultrát is, bármikor rábíznám az életemet. Tekintettel a kenu és SUP sebességére, úgy beszéltük meg, hogy ha jó a közös tempó, akkor haladunk együtt, de ha túl lassú leszek, akkor majd elmennek.
Szentgotthárdon pontban 6-kor indultunk. A vízmérce pont a beszállónkkal szemben van, a vízállás induláskor -56 cm, ehhez a vízállásfüggő szintidő szerint 31 órás kajakos-kenus szintidő tartozik.
Nagyon szép kora reggel a folyó. Ha még nem eveztél hajnalban soha, akkor mindenképpen ajánlom, hogy egy nap indulj el a napfelkeltével. Rengeteg az állat, a felkelő nap csodálatos, nem is indulhat szebben egy Ultrarába.
Petiékkel teljesen jó volt a közös tempó, együtt érkeztünk a magyarlaki gáthoz. Pár nappal előtte volt egy nagyon magas víz a Rábán, megpakolta friss hordalékkal a partot, ennek megfelelően mindenhol nagyon sáros volt. Ez elsősorban a kísérőinknek okozott inkább gondot, mi az átemeléseken kívül sehol nem szálltunk ki a hajóból.
Gyorsan teltek a kilométerek: Rábagyarmaton (köszönjük a szurkolást Márta néni és Feri bácsi! ❤️ ), Körmenden, Molnaszecsődön, Rábahídvégen, Kékhalnál, Rumban találkoztunk a kísérőkkel.
Ha valamire szükség volt, akkor gyorsan beadták a hajóba, és mentünk tovább. Molnaszecsődön volt meleg étel is, húsleves és palacsinta.
Első nap sokat haladtunk mindhárman együtt, néha elmentem előre, de nagy távolságok nem voltak köztünk.
A meggyeskovácsi S kanyarig nem volt olyan torlasz egy sem, amit át kellet volna emelni. Itt a bejáratot teljesen telerakta a Rába (47.145399, 16.864443), 50 méter hosszú uszadéktorlasz van a jobbos kanyar elején. A jobb parton emeltünk át. Ösvény nem volt, csak magas part, két méter magas csalán-japán keserűfű-szederinda. Teljesen összekaszabolta a lábamat, úgy néztem ki, mint aki nindzsákkal harcolt. Sokáig is tartott átcibálni a sup-ot és a kenut, 20 percünkbe telt az átemelés.
Első nap végig tudtam állni a SUP-on. Néhányszor kellett csak leguggolnom vagy letérdelnem, amikor egy-egy nyelv után karfiolos volt a víz, vagy elakadt fa miatt kénytelen voltam limányhatáron menni. (Meg persze amíg a frissítés volt, mindig leültem kicsit pihenni a SUP-ra. Meg is szóltak többen hozzászólásban a FB-on, hogy minden frissítős képen csak üldögélek.) Egy alkalommal elérte a szkeg az egyik víz alatti fát, előreestem a SUP elején a csomagokra, de egyszer sem estem le a másfél nap alatt.
Ikervári gáthoz este 9-re értünk, ez a 30 órás szintidőhöz képest 40 perc előny, a 31 órához képest 100 perc tartalék, még a lassúra sikerült átemelés után is maradt belőle bőven. Ikerváron meglátogatott minket Bártfai Zsombor jóbarátunk, köszi!
Lekapcsolt lámpával indultunk tovább az öreg ágon, de hamarosan fel kellett kapcsolni. A telihold csak kicsit később segített, de a lámpáink jók voltak, egész éjjel elég jól láttunk a sötétben.
Annak ellenére, hogy a Rábában egész jó víz volt, a természetes mederben nem ért le a szkegem sehol, itt az öreg ágban szinte semmi vizet nem engedtek, az összes víz ment áramot termelni az erőműhöz. Volt három uszadéktorlasz is, egy alatt éppen csak átfértem, kettőnél át kellett emelnem. A torlaszoknál nagyobb gondot okozott az alacsony víz, Ikervár – Sárvár között 30-40 alkalommal biztosan fel-le kellett ugrálnom a SUP-ról, néha csak 10 métert, máshol 50-60 métereket is húztam a bokáig érő vízben magam után a deszkámat miközben a szekeges felét még emelni is kellett. Gondolkodtam is, hogy levegyem a szkeget Sárvárig, de annyira nem volt víz, szerintem sokszor úgy is leért volna. El is ment itt ezen az szakaszon rengeteg idő, két és fél óra alatt tettem meg a 11,7 km-t. Az első öreg Rábás torlasznál a kenu lemaradt, nem várogattuk egymást, haladtunk ahogy tudtunk. Az öreg ág nagy víznél technikás, nagyon kell figyelni, most kb. annyira volt technikás és veszélyes, mint egy udvari felfújható gyerekmedence. Ennek ellenére nagyon tetszett ez a rész, egyedül mentem, hangtalanul, csak a fejlámpám fényét látták az állatok, így egyáltalán nem is féltek. Megvártak, vaddisznók, rókák, őzek, hódok, gémek mellett-között haladtam el. Álmos jégmadár, szürke gém, bakcsó kéznyújtásnyira az ágon. A fénytől nem félnek, ha nem beszélsz, nem menekülnek. Apropó bakcsó! Én még életemben nem láttam ennyi bakcsót sehol. 30-40 bakcsót biztosan láttam, illetve ami még különleges volt, láttam kb. 20 fekete gólyát a másfél nap alatt. Persze a legtöbb állatot alkonyat és pirkadat között, akkor a legaktívabbak, egy nappali vízitúrán ezt nem lehet átélni.
Sárváron ismét meleg étel, itt utolért Peti és Cézé, megbeszéltük, hogy innen éjszaka együtt megyünk. Sárváron a hídnál meglátogatott minket Zozi, köszi! A Sárvár – Ragyogó híd szakaszon azért kell figyelni, itt lehetnek technikás feladatok. Én mentem elöl, mutattam az ideális vonalat a sötétben, Petiék mögöttem egy erős lámpával, kettőnk lámpái együtt tökéletesen megvilágítottak mindent, jól láttam.
A vízállásunk szerintem az éjszakai evezéshez a legtökéletesebb: nem túl magas, így nincs víznyomás és nem túl gyors, van idő mindenre reagálni, de nem is alacsony, így van hely mindenhol, van hely az elakadt uszadékfákat biztonságos távolságról kerülni. Az öreg ágat elhagyva egyszer sem kellett a kenuból vagy supról leszállni Győrig, minden gördülékenyen ment.
Nick-en átemelés. 20 és fél óra evezés után értünk ide, ezt megint sikerült jó lassan átemelni, 40 percig tartott.
A Vág híd előtt kezdett világosodni, eddig a pontig egész éjszaka együtt haladt a kenu és a sup. A Vág hídhoz már egyedül érkeztem, előtte kicsivel elhagytam Petit és Cézét, próbáltam gyorsítani. Az utolsó 50 km-en egyedül haladtam végig. Itt már a 30 órán belüli teljesítés volt a célom.
Második nap a SUP-on. A név is arra utal, hogy ezen állva eveznek. Első nap végig álltam, az éjszakai sötétben a korlátozott látási körülmények között inkább térdeltem vagy ültem, nehogy előre essek, ha valami fában elakad a szkeg. Második nap ahogy kivilágosodott újra állva akartam továbbmenni. De annyira fáradt voltam, hogy ha felálltam a deszkára, a kimerültségtől szédültem, így második nap sokat eveztem a létező összes ülő-térdelő pozícióban rövidebbre állított sup evezővel.
Várkesző, Marcaltő, Árpás, Kisbabot, Rábaszentmihály, Mérges, Rábapatona, ha lassan is, de azért csak érkeztek a hidak, fogytak a kilométerek…
Szerettem volna 30 órán belül beérni, ehhez azért keményen kellett tekernem. Az utolsó 14 km a legdurvább az Ultrarábán. 14 km állóvíz, hosszú reménytelen egyenesekkel. De egyszer mindennek vége lesz.
Beérkeztem hatodszorra is, ezúttal SUP-pal: 29 óra 58 perc lett az időm a 215 km-re.
Strava link: https://www.strava.com/activities/3721408735
30 óra 21 perces idővel hamarosan jött Peti és Cézé is.
Köszönjük a kísérőknek a sok segítséget, nekünk tényleg csak eveznünk kellett. Köszi Detti, Ági, Somi, Barni a frissítést és mindent!
Köszönjük a telefonos érdeklődéseket, a folyamatos biztatást, a nyomonkövetést és az esemény utáni üzeneteket!
Kaptunk szép érmet és finisher pólót.
Gratulálok Petinek és Zolinak!
Jövőre kivel találkozom a startban és a célban? 🙂
1 comment for “215 km SUP-on – 6. UltraRába 2020”