2015 nyara, hogy legyen mit mesélni…

„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!”

Azt hiszem nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat azért, mert olyan munkánk van, amit szeretünk, és olyan munkánk van, amivel adni tudunk. Tudunk adni élményt, tudást, kikapcsolódást, ismerkedési lehetőséget, önismeretet, emléket – amit majd el lehet mesélni az unokáknak- és még nagyon sok mindent, ha a minket választó túrázók nyitottak és befogadók. Ezen a nyáron is nagyon sok jó embert ismerhettünk meg, és mi is nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodunk minden évben és minden túrán.

2015 nyarát a nagyobbik fiúnk osztálya nyitotta, ővelük eveztünk a városunkat átszelő Principális csatornán. Ezen a délutáni programon gyerekek és szülők egyaránt részt vettek, az osztály nagy része most ismerkedett meg egy új közeggel, egy új lehetőséggel amit mindenki nagyon élvezett, és még a helyi médiába is bekerültünk. :-)

A következő túránk a már már hagyományosnak mondható túra, amikor az USA-ból érkezett képzőművészek jöttek velünk evezni. Eddig mindig nagyon érdeklődő és nyitott társaság jött velünk. Élvezték a folyót, az evezést, a fürdést, az életet. Vicces volt, hogy először nem mertek belemenni a Rábába úszni a veszélyes állatok miatt. Megnyugtattuk őket, hogy itt olyan nincs, nyugodtan úszhatnak.

Aztán kitört a nyári szünet, és jött az első Moldva túra. Ahogy nézegettem az előrejelzést -nem egyet, az összeset – egyre jobban körvonalazódott, hogy bizony nem nyári ruha, hanem esőkabát, gumicsizma, kabát lesz az amire a legnagyobb szükségünk lesz. Azért nem esett folyton az eső, igaz, hogy a 13 fok, az otthoni 25-28 után kicsit kevésnek bizonyult, de így is jól éreztük magunkat. Cesky Krumlovban éppen reneszánsz napok voltak, ami nagyon különleges hangulatot varázsolt, az amúgy is nagyon csodás városnak.Itt írtam róla kicsit bővebben.

A következő túrára mondhatnám, hogy fentebb említett cikk miatt jöttek a Piarista iskolából velünk a Principális csatornára evezni, de nem lenne igaz. Egy lelkes pedagógus, már márciusban elkezdte szervezni az iskolában az ún. apa-fia túrát, ami aztán meg is valósult, délelőtti és délutáni csoportra osztva ismét csak sok gyermek kóstolhatott bele az evezésbe.

Itt volt egy fél szabad hétvégénk, ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk egy nap alatt körbetekerni a Balatont. A terv sikerült, hogy hogyan az itt olvasható.

Aztán az érettségi időszak végén jött egy újabb diák csoport. A nagykanizsai Batthányi gimnázium jelenlegi és egykori diákjaiból álló csoport kifogta a nyáron az első kánikulai időszakot, így egy igazán jó idős, egymást locsolós, tábortüzes, beszélgetős, hegedűszós, éneklős, együtt főzős, igazi tábori hangulatot megidéző túra lett. Ez  olyan négy nap volt, ahol mi is feltöltődtünk. Minden túravezetőnek ilyen intelligens, jól nevelt, kedves társaságot kívánok.

Aztán már haza sem kellett menni a két túra között, csak vissza a rábai törzshelyünkre Rábagyarmatra, mert a gimisek hazamentek pénteken, és aznap este már érkeztek is a hétvégi túra résztvevői. Még mindig kánikulai meleg volt, de itt már érezhető volt a felnőttekre jellemző „én már kinőttem ebből” viselkedés, nem locsolták egymást, de azért a meleg győzött, és szépen lassan mindenki megmártózott a Rábában.

Ezután 1 napra haza mehettünk, hogy Somikát, aki az ország másik felében horgásztáborban töltötte a napjait, hazahozzuk, és összepakoljunk az idei második és harmadik Moldva túránkra. Ami ezeket a túrákat időjárási szempontból a változatosság jellemezte, abban azonban mindkét túra megegyezett, hogy a résztvevők családok voltak, 6 éves gyerektől a 18 évesig. Én nagyon szeretem a Moldvát, mert az ottani túrának teljesen más hangulata van, mint egy magyarországinak. A csehek mindig vidámak, esőben is tábortűz mellett gitároznak és énekelnek, nagyon sokan vízitúráznak, a folyóparton lépten-nyomon büfék sorakoznak, ahol kolbász és sör minden mennyiségben kapható, a folyó közepén pedig „mc drive” jelleggel 5 perc alatt összetákolt tutajokból árulják a koktélt és a sört. Ezeken a túrákon Ati testvéréék is velünk voltak, így olyan volt ez nekünk, mint egy családi nyaralás, amiből nem hiányozhatott a Rozemberk-ben elfogyasztott halleves, és Cesky Krumlov bebarangolása sem. Ami a második túrának még érdekességét adta, az az, hogy csak Nagykanizsa és környékéről jöttek a családok, nem egy csapatként, de a túra első reggelén kiderült, hogy mindenki ismer mindenkit:-)

Nem egész három otthon töltött nap után ismét a Rábán voltunk, egy újabb lelkes társaságnak mutassuk meg a hazánk egyik vadvíz jellegű folyójának a szépségét. A túráink legnagyobb részben úgy zajlanak, hogy a gyerekek is és én is vízen vagyunk, ez egy igazi családi vállalkozás.

Július utolsó hétvégéjén a túrázók nagy része a rigyáci és kanizsai baráti társaságunk volt. A változatosság kedvéért ezen a hétvégén is sokan voltunk, és sok volt a gyerek, ezért én most is rafttal mentem, ahová összegyűjtöttem a gyerekeket. Ez a túra a nyár talán egyik legemlékezetesebb túrája volt, és nem csak azért mert a barátainkkal voltunk, hanem az Égiek is gondoskodtak arról, hogy élményt adjanak. Gyönyörű napsütésben 40 fokos melegben indultunk el Szentgotthárdról, és a jó idő nagyon sokáig kitartott. Azonban néhány kilométerrel a kiszálló előtt hatalmas fekete felhő jelent meg a hátunk mögött, és az óriási sebességgel közlekedő vihar egy pillanat alatt csapott le ránk. Arra nem volt idő, hogy elővegyük az esőkabátokat. Kikötöttünk, és a raftot a fejére állítottuk, és a gyerekeket beültettük alá. Szakadt az eső és a jég, de a gyerekek biztonságban voltak. A csapat nagyobb része 100 m-rel lejjebb egy nagyobb kavicsos partszakaszon várta ki a vihar végét, ki ülőpárnával, ki mentőmellénnyel a fején. Mikor elvonult a vihar visszaültünk a hajókba, és kb fél óra alatt ott voltunk a táborhelyen, ahol a vihar nyomán több köbméter faág hevert az alsó táborhelyen, de a mi sátraink szerencsére nem itt voltak, így minden és mindenki szerencsésen átvészelte a vihart. Azért így bőrig ázva meglehetősen megnőtt a házi pálinka ázsiója:-) Este a közösen főzött pörkölt mindenkinek jól esett. Vasárnapra már újra jó idő lett, és ismét egy jót eveztünk.

Vasárnap este hazaértünk, és egy villámgyors pakolás következett, mert hétfőtől csütörtökig a gyerekek és én az Őrségben voltunk kerékpáros táborban. Nagyon jól sikerült kikapcsolódás volt ez a négy nap, amelyről szintén készült egy kis képekkel tűzdelt külön élménybeszámoló.

Mivel a táborból csütörtökön este hazamentünk, így maradt egy nap arra, hogy ráhangolódjunk a következő Rába túrára. Ezen a túrán egy olyan csapatunk volt akik több éve minden augusztusban eljönnek velünk evezni. Az időre itt sem lehetett panaszunk, sokat tudtunk fürdeni, napozni, és gyönyörködni a tájban.

Lassan vége a nyárnak és Soma a nyári horgásztábor óta nem horgászott, ezért a sógorom megígérte neki, hogy kiviszi egy éjszakai horgászatra. Persze a föld felett lebegett 5 centivel, így ő nem jött evezni, helyette viszont eljött Marci az unokatesó és két haver. Amíg nem ültünk be az autóba nem is tudatosul bennem, hogy tulajdonképpen 5 pasival megyek evezni:-). Ez a hétvége is jól sikerült, bár már nem volt kánikula, de igazán jó túrázós időnk volt.

 

 

 

Aztán máris elérkeztünk az új kenyér ünnepéhez, vagy ha úgy jobban tetszik, a 4 napos hétvégéhez. Valahogy évek óta ezen a hosszú hétvégén szabadok vagyunk, így lassan már hagyomány lesz nálunk, hogy ilyenkor néhány napot eltöltünk a csodálatos Soca folyónál evezéssel, és pihenéssel. Kicsit bővebben…

A jól megérdemelt pihenés után jöhet a munka. Szombaton este értünk haza Szlovéniából, és vasárnap reggel már Muraszemenyén találkoztunk 4 napos Mura-Dráva túra résztvevőivel. Így augusztus végére az idő olyan változó volt, mint ahogy a csapat is. A csapat nagyobb része érdeklődő nyitott társaság volt, aki a néha szemerkélő eső ellenére is jól érezte magát, de volt olyan is, akit gyorsan el kell felejteni, négy nap nem a világ. Összességében még így is, hogy a parton voltam nagyon élveztem a túrát. Minden táborhely a háborítatlan Mura illetve Dráva parton van, ahol még a várakozás sem volt unalmas. Az ártéri erőkben mindig lehetett egy jót sétálni, és ha az ember nem csap zajt, már pedig miért tenni, rengeteg madarat lehet megfigyelni már már testközelből.

Barcsról mindenki hazaindult, mi is, igaz mi csak egy röpke fél órát töltöttünk otthon, amíg zuhanyoztunk egyet és a kenukat bicajra cseréltünk, és már indultunk is a barátainkhoz a Balatonra -ahol fiaink az elmúlt 4 napot töltötték-, hogy másnap korán reggel útra tudjunk kelni, hogy ismét megkerüljük a tavat 1 nap alatt. Ez a tókör sokban különbözött a nyár elején teljesítettől, erről Ati írt is néhány gondolatot.

A tókör után pedig egy nap láblógatás következett a nyaralóban, horgászat a Nyugati-övcsatornán, egy utolsó fürdés a Balcsiban. Szombaton pedig ismét a Rába várt ránk, de most egy kicsit lejjebb Körmend és Molnaszecsőd között. Ati és Somi eveztek, míg Barni a parton olvasónaplót írt:-). Ez a túra csak egy napos volt, így maradt idő arra is, hogy kicsit összekapjuk magunkat az iskolakezdésre.

A szeptemberi hétvégéken még vár ránk 1-2 Rába túra, de a nyárnak sajnos vége. Összefoglalva igazán eseménydús, izgalmas nyarat tudhatunk magunk mögött. Gyakran teszik fel a kérdést a túrázók, hogy „ti ugye már nagyon unjátok ezt”? nem, egyáltalán nem unalmas, ugyanis napszaktól, csoporttól, időjárástól, vízállástól függően a folyó, és túra mindig más és más. Persze augusztus végére már nagyon tudunk örülni minden ágyban töltött éjszakának, de amint elolvad a hó, és befejeződnek a téli Hévíz-patak túrák, máris várjuk a nyarat, a Rábát, a gyarmati kempinget, a Csehországi túrákat, és mindent amit a nyár ad nekünk.

„jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!”